Áprilisban - május környékén nagyjából leálltam a húsevéssel. Nem lettem teljesen vegetáriánus, de azóta nem nagyon eszek húst. Halat néha.
Az egész egy hétvégi ebéddel kezdődött... Lementem ebédelni, valami szárnyas volt, meg mellé krumpli. Ránéztem a húsra (talán pulyka, mert azt régebben megettem, csirkét kiskorom óta nem) és valahol mélyen belülről felszínre jött egy érzés "nekem ez nem kell." Nem azért, mert anyum nem főz jól, nem azért, mert... Egyszerűen méregnek éreztem ott akkor. Azóta is, bár mostanra valahogy másként tekintek rá. Nem ítélem el azokat, akik húst esznek. Kiskorom óta nagyon kevés husit ettem. Valahogy nem szerettem annyira, úgy éreztem, nincs szüksége a szervezetemnek rá (szervezetem nagyon jól közli velem mindig, hogy éppen mi hiányzik neki)...
Ha ránézek, már nem mérget látok benne, csak valamit, amire nekem nincsen szükségem. Ennek megfelelően (lelki alapon?) most már a hústól szabályosan rosszul leszek ... Ha rendes húst eszek 100%ra vehetem azt, hogy utána 1-3 órával minden bajom lesz... Ha csak kis mennyiségben, és csak kicsithúst eszek (minőségibb szalámik, stb) akkor kisebb bajokra számíthatok csak...
Nem tudom egészséges e ez így, de valahogy úgy érzem nem véletlenül szoktam le én a húsevésről. Az egésznek semmi köze nincsen a sok vegetáriánsul által hangoztatott "szegény állatok"-hoz... De ez a gondolatom talán megér majd egy önálló bejegyzést...
Sajnos, vagy nem sajnos, nem sikerült még eldönteni, kedvenc ételem a milánói főleg saját készítésben... Természetesen 100%ban én készítem, a legelőkészítettebb az egészben a sűrítettparadicsom... Nos abban van bőven rendes hús... De megéri. Fura ezt most így végiggondolni. Soha nem leszek talán teljesen vegetáriánus. Sokszor hiányzik a hús íze, és akkor eszek is belőle egy keveset. Soha nem voltam kitartó, és következetes. Ebben sem. Talán holnaptól én leszek a legnagyobb húsevő. Most mindenesetre az apró engedmények kivételével távol vagyok tőle...
Az egész egy hétvégi ebéddel kezdődött... Lementem ebédelni, valami szárnyas volt, meg mellé krumpli. Ránéztem a húsra (talán pulyka, mert azt régebben megettem, csirkét kiskorom óta nem) és valahol mélyen belülről felszínre jött egy érzés "nekem ez nem kell." Nem azért, mert anyum nem főz jól, nem azért, mert... Egyszerűen méregnek éreztem ott akkor. Azóta is, bár mostanra valahogy másként tekintek rá. Nem ítélem el azokat, akik húst esznek. Kiskorom óta nagyon kevés husit ettem. Valahogy nem szerettem annyira, úgy éreztem, nincs szüksége a szervezetemnek rá (szervezetem nagyon jól közli velem mindig, hogy éppen mi hiányzik neki)...
Ha ránézek, már nem mérget látok benne, csak valamit, amire nekem nincsen szükségem. Ennek megfelelően (lelki alapon?) most már a hústól szabályosan rosszul leszek ... Ha rendes húst eszek 100%ra vehetem azt, hogy utána 1-3 órával minden bajom lesz... Ha csak kis mennyiségben, és csak kicsithúst eszek (minőségibb szalámik, stb) akkor kisebb bajokra számíthatok csak...
Nem tudom egészséges e ez így, de valahogy úgy érzem nem véletlenül szoktam le én a húsevésről. Az egésznek semmi köze nincsen a sok vegetáriánsul által hangoztatott "szegény állatok"-hoz... De ez a gondolatom talán megér majd egy önálló bejegyzést...
Sajnos, vagy nem sajnos, nem sikerült még eldönteni, kedvenc ételem a milánói főleg saját készítésben... Természetesen 100%ban én készítem, a legelőkészítettebb az egészben a sűrítettparadicsom... Nos abban van bőven rendes hús... De megéri. Fura ezt most így végiggondolni. Soha nem leszek talán teljesen vegetáriánus. Sokszor hiányzik a hús íze, és akkor eszek is belőle egy keveset. Soha nem voltam kitartó, és következetes. Ebben sem. Talán holnaptól én leszek a legnagyobb húsevő. Most mindenesetre az apró engedmények kivételével távol vagyok tőle...
