Fenntartom lehetőségét annak, természetesen, hogy az én gondolataim, érzéseim nem helyttállóak az esetben. Viszont le szeretném írni őket, mert túl sok feszültség gyülemlik bennem össze különben, és az nem hasznos dolog...
Szóval...
Téma: iskola
Időpont: ma délelőtt
Érintett személyek: osztály, ofő (matek tanár)
És hogy mi történt? :
Először is dolgozatírás. Rendben, ez teljesen természetes dolog. Persze számon kell kérni, mert különben még ennyit se készülnénk, így legalább dolgozatokra megtanuljuk a dolgokat. Szóval írtunk szépen dolgozatot. Elhangzott a szokásos mondat, hogy a padról tegyél el mindent. Ok. Azaz nem ok. Itt már gondok voltak. Függvénytáblázatot is? Igen, azt is. De lehet használni... Nem, most nem lehet. De érettségin is lehet használni. De most nem lehet, az van, amit én mondok. És tényleg nem lehetett. Hogy miért nem? Mert biztos teleírnánk puskákkal, meg nehéz lenne ellenőrizni. De kérdem én, laikus tanuló... Minek tanuljam meg a terület, kerület, térfogat, felszín számítás sok semmitmondó képletét, ha egyszer ott van, ott lehetne előttem feketén-fehéren? Jó, ha használjuk, akkor talán kicsit többet kell ránk figyelnie a Tanár Úrnak. ÉS? Engem valahogy ez nem tud meghatni. Egyébként is mindig azt mondja, hogy nem tudjuk használni (mondhatom nagyon nehéz a tartalomjegyzéket megnézni, és az oldalnál kinyitni...), de akkor miért nem hagyja, hogy gyakoroljuk, élesebb helyzetben is a használatát? Igazából erről ennyit. Kiakadtam. Nem értem, de talán nekem ezt nem is kell megértenem. Viszont a dolgozatírás után volt egy olyan mondat, ami mélyre hatolt, és igazán fennakadást okozott. Ez pedig a követekző felszólítás volt : közösítse ki őket az osztály! Ez azokra a tanulókra vonatkozott, akik zavarják a matematika órát. De akkor is... Hogy kérhet egy osztályfőnök ilyet az osztályától, hogy közösítsék ki egymást? 3 évig nem foglalkozik az osztállyal, hogy majd magától összeáll. Ebből annyi lett, hogy semmi közösség nincsen. És akkor most még ilyet is kér tőlünk... Persze nem tesszük meg, de akkor is. És igazán nem is kérés volt, hanem felszólítás, nyomatékosan. Hol élünk mi? Rendben, legyen fegyelem a matekórákon, de nem kell feltétlen rögtön ilyeneket mondani. Vajon komolyan gondolta? És akkor mi még próbálunk neki jópofizni... Igazából nagyon kiakadtam az egészen. Talán, ha egy "polgári" suliba járnánk, akkor azt mondom, ok. De így, hogy református gimnázium, nem mondom. Mondanám én, de pont a tanárok, és pont az ofő mondja mindig, hogy szeressétek egymást gyerekek, meg ilyen emberi értékek, meg olyanok, meg mennyit nyújt az iskola nekünk, mennyivel jobb, mint egy hagyományos stb... És mégis, saját magának mond ellent, amikor arra szólít fel bennünket, hogy közösítsünk ki valakit. Vagyunk annyira emberek, hogy ezt ne tegyük meg. De hol vannak ilyenkor a hangoztatott keresztyén értékek, hol van ilyenkor az, hogy "az embert látjuk a tanulóban"? Hol van mindez? Hol van az, hogy legyünk közösség?
Talán ott volt. Talán csak én gondolom rosszul, és talán...
De nem szeretem a talánokat. Remélem hamar elfeljtem, és gondolni se fogok erre, mert sebeket tépett bennem. Ha átlagos körülmények között történik, akkor nem véreznék. Viszont így most igen.
Megerősített egyvalamiben: az iskola = képmutatás
szóljon, aki nem így gondolja, de előbb töltsön el benn 2 napot...
áldott éjt nektek!
