Az egész még talán csütörtök este kezdődött, amikor Márk felhívott, hogy ki kéne menni elé az állomásra a féléjféles vonathoz. Akkor már ugyebár nincsen busz, de én meg még nem vezettem egyedül az autót. Szerencsére megkaptam, bár azért anyum felajánlotta, hogy jön velem, de azt mondtam nem kell. Minden tök rendben ment természetesen, útközben csak 3 autóval találkoztam. Nem egy bonyolult menet. :) Aztán még beszélgettünk egy adagot, kezdtem bealudni, akkor átmentem a szobámba, de persze, hogy megébredtem. Ennek örömére kerestem elalvós filmet. Ez a Gattaca lett. Elég jól bírtam nézni, kicsit untam, de még 2-3 fele se voltam elég fáradt, szóval végülis a filmen szándékosan aludtam el. Ritka az ilyen. Nem tudom mi van velem, hogy ennyire nem tudok aludni. :S
Pénteken elindultunk Márkkal, a fél 11-es vonattal. Reggel hamar felkeltem, reggeliztem, szokásos készülődések, aztán kicsi rendpakolászás (persze azért nem vittem túlzásba), utána meg irány a vasútállomás. Kivételesen nem én vezettem, de ez nem is baj. Volt még időnk bőven a vonatig, nem is kevés, úgy is ritkán csinlunk ilyet, hogy ilyen időben elindulunk. Egyszer ilyet is kellett. Déliig minden rendben, aztán utána benéztünk a WestEndbe valami ihatóért, aztán meg hajrá tovább, uccu neki az IC. Nah, itt már voltak problémák. Tatán a nő azt mondta, hogy dél 33kor indul a vonatunk Debrecenbe. Hát ez éppenséggel dél 20at jelentett. Szívás, de erről ennyit. Azért egy kis futás után (amiről megállapítottam, hogy nekem nem megy) elértük. :) Vettünk még Tatán helyjegyet, fura volt egy kicsit a 10es kocsi, de hát kit izgat. Nah, mikor megtaláltuk, akkor izgatott. MErt egyszerű gyorsvonati kocsi volt, és nem az IC, amiért mi anniyt fizettünk... /fejenként 520 HUF/ Nah, lényeg a lényeg, odaértünk jó sok zötty-zötty után Debrecenbe, és Márti várt minket az állomáson. Ettünk (kezdem megszeretni a kínait), utána picit sétáltunk a városban, fagyiztunk, és igazából itt kezdődik a relax-hétvége.
Felmentünk Mártiékhoz, mert már mindkettőnknek nagyon húzta a vállát a laptop, meg eléggé kimerítő ilyen melegben vonatozni ennyit, ráadásul fűtött kocsikban... Felmentünk, aztán bepunnyadtunk. Délutáni csendespihi, vacsi, tovább pihi. Igazi relax. Aztán másnap reggel késői kelés, vmi reggeliféle délben, utána relax, pihi, stb., 5kor sütöttünk Márkkal lepcsánkát (tócsi) ebédre, este meg jött a készülődés. Ki mit vegyen fel a koncertre, és hasonlók, meg mikor induljunk, előtte hol alapozzunk, stb... Végülis mindkettőnknek sikerült felöltöznie, sminkelnie (Márk meg csak fogta a fejét, hogy "csajok"), és elindultunk. Bementünk a Kikötőbe (ami egy tó mellett van, azért kikötő), és ittunk Mártival berenczent. Nah itt volt a meglepődés, hogy ez egy nagyon nagyon finom pia. Kéne szerezni. Csak egy baj van. Felén egyáltalán nem lehet kapni... Szívás... :( De azért még szlovákoknál meg fogjuk nézni, mert finom, lányos, és ráadásul rövid is. Lassan elindultunk tovább, és meg is érkeztünk... Itt hagyok egy fekete foltot... Csak annyit az egészről, hogy Tomi... :S :D :P
A koncert nagyon jó volt, bár kicsi, családias. Ahhoz képest, hogy lemezbemutató, kb. több számot játszottak az előző lemezükről, mint az újról. Lehet, hogy ők is rájöttek, hogy nem az igazi a mostani lemez. Nah lényeg. Nekem még mindig nagyon bejön a KISCSILLAG :D:D:D Utána séta haza, telefon Tominak, mert megígértem, pici egérkeitatás (és megállapítottam, hogy a könny jó sminklemosó, aztán sok sok plafonbámulás, és gondolkodás. Eléggé filózósra sikerült így a vasárnap reggel is, talán túlzottan is... Még enni se akartam. Bár az étvágyam tényleg eléggé nullás mostanság. Vasárnap délután pedig irány Hajdúnánás. (Márti szüleihez). Hiába voltam felkészítve, hogy sokat kell enni, meg minden, azért meglepő volt. Ilyen nálunk soha nem volt... Odaértünk, rögtön együnk. Bocsánatkérés olyan du 3-4 fele, hogy nem vártak meg minket az ebéddel... Nah ebédeltünk, aztán fél köbméter süti, hogy együnk azt is, meg stb. Utána csendespihiztünk, legalábbis én aludtam egyet, mert eléggé lefárasztott a melegben buszozás. Este vacsira szalonnát sütöttünk, és jött Icus is, Márti legjobb barátnője. Szimpi csaj egyébként. Eddig csak a szavakból (pl. iromba, elhűl, stb.) látszott, hogy nálunk mások a szokások, most a szalonnasütésnél is kijött. Márk vágott szokásos vékony csíkot, ahogy mi szoktuk. A csajok meg mondták, hogy kockát kell, és bevagdosni. Végül rájöttünk, hogy miért. Ők zsíroskenyeret sütnek, mi szalonnát megenni :D Este még egy filmnézés (Tuti lúzerek), aztán alvás. Másnap reggel kelés, matekozás, mert azt kell, utána reggeli. Féldélben meg kimentünk a nem tudom hova, lényeg, hogy vmi bucsú szerű, és felültünk néhány cuccra. :D Ilyet utoljára németeknél csináltam... De jó volt nosztalgiának. Sajna kicsit jobban megsütött a nap, mint kellett volna, jó alaposan fájt a fejem már a közepénél, szóval vágytam már haza. Márti apuja elénk jött, és fagyiztunk egy gyorsat ebéd előtt. :D Második meglepetés. Arrafele a fagyit gömbben mérik :D Álltunk, néztük, hogy mit szeretnénk, és mellettünk mindenki mondta, hogy 1 gömbös, két gömnös, stb. Még kiírva is gömbként volt. Megállapítottuk Márkkal, hogy a gömb kisebb mértékegység, mint a gombóc. :D (gömb~ 3 dkg). Ebéd, tanulás, alvás estig, tanulás, beszéd írás kezdés, aztán vacsi. Egész jól elbeszélgettem Márti anyujával vacsi mellé. :) Este pihi, részemről olvasás /képzelt riport/, aztán valahogy hirtelen reggel lett megint. Kedd reggel, és hát haza kéne lassan jönni, elvileg szerdától megint suli. Úgy volt, hogy Debrecenbe elindulunk a fél9es busszal, nos ebből lett fél1. :D Pedig én időre kész lettem volna. De legalább volt időm kiolvasni a képzelt riportot :). Szóval elindultunk hazafele, ill. Debrecenből csak én jöttem tovább. Jegyeladós néni nem tud adni pótjegyet IC-re o, de happy. Vegyek majd a kallertől 890ért... Hát tényleg ez lett a megoldás. :) Amíg nem volt pótjegyem nem akartam leülni, aztán végiggondoltam, és utána se. Hajdúnánáson olyan nyugi volt, olyan embertelenség... Nem volt kedvem beülni sok sok csivitelő ember közé, és hallgatni őket, ráadásul a vonat tele volt gyerekekkel. Nekem most még nyugi kellett ahhoz, hogy vissza tudjak rázódni s megszokott rendbe. Szóval leültem kinn, kényelmesen, nyugisan, és csak bámultam ki a fejemből, és gondolkodtam. :) Jól esett. Akárki akármit mond, jobban jártam, hogy nem mentem be. Hiszen bemehettem volna, de akkor nem nyugszok meg talán. Így még elraktároztam abból az energiából, amit gyűjtöttem a hétvége alatt, és nem kezdtem el rögtön felhasználni. IC után Nyugati, zuhogó eső. Nem is kicsit zuhogó. Nem baj, a metróba nem esik, szóval hirtelen irány a Déli. Egész jó voltam, 18:08ra értem oda, vonat hazafele meg 23kor indult. :)
Hétvége végére megntevettetett a MÁV. Elindult a vonat, és kiírta, hogy "Eger, végállomás". Utána kicist gondolkodott, és közölte, hogy "Eger felé". Amíg beértünk Kelenföldre volt mindenféle szép helyiségnév, pl. Onga. Mindneki nevetett. Hát ennyit a jól programozott flirtekről :D Kelenföldön néha azt is kiírta, hogy kelenföld, de voltak olyan állomásnevek, amikről még nem is hallottam. :D Tényleg vicces volt. Megállapítottam, hogy esett. :D Biztos beáztak valahol. Most hagytuk el Tb-t, de még mindig nem ok a kijelző. 2 állomást késik, és kacsacsőrök meg kérdőjelek vannak az idő helyén... De nem baj. Máv, én szeretlek :D
Nemsokára hazaérek. Fura lesz újra otthon, és őszintén szólva semmi kedvem hozzá. Olyan jó volt a messz távolba, ahol senki nem cseszegetett semmiért, ahol minden ráért, és ahol nyugi, és pihi volt... De ez volt az utolsó szusz, most kezdődik a hajrá... 11 tanítási nap, és vége a sulinak...