világosodik... olyan jó látni, hogy újra fel fog kelni a nap. énekelnek a madarak, elmondják, hogy mi vár ma rám... szeretem őket és kész. lehet, hogy lassan tényleg aludni kéne?
csábít magával a világ. hív. a hűvös szellő, amely símogat, ami beszökött a nyitott ablakon, hogy megmutassa, ő már felkelt. a madár, aki énekével keltegeti a napot. a csillagok, ahogy elköszöntek, és üzenték, hogy holnap este újra találkozunk. a fényesség amely megmutatja, hogy nem a monitor fénye az egyetlen fényforrás. a bogár amely itt röpköd, kérlel, hogy engedjem szabadon. szenvedélyesen beleszeretett a monitorom fényébe. minden. minden hív. mégis tudom, hogy most aludnom kellene... kellene... fáradt vagyok. nem tudom mivel pihennék többet. azzal, ha sétálnék egy nagyot, vagy azzal, ha most nekiállnék aludni....
ellenállok mégis. de megígérhetem, hogy a délutánomat vele töltöm. a nap minden fényét magamba szívom. dalolok majd a madarakkal, szállok a szellővel, repülök a felhőkkel, egy leszek vele. most és mindörökké.
ígérem.
köszönöm
hívás
2007.06.10. 04:30 - felhővándor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egivandor.blog.hu/api/trackback/id/tr6495961
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
