"Nagyon szép kis társaság volt
Egyik léhább, mint a másik.
Átgondolok minden órát
A keserű búcsúzásig" (Ady Endre)
Tisztelt Tanárok, Kedves Szülők, diáktársaim!
"Átgondolok minden órát a keserű búcsúzásig."
Eltelt négy év. Életünk talán legfontosabb négy éve. Ez alatt az időszak alatt lettünk azok, akik vagyunk: emberek. Emberek, akik készek szembenézni azzal, amitől eddig óvták őket: az élettel. Nem volt könnyű az út, ami idáig vezetett. Sem nekünk, sem tanárainknak, sem kedves szüleinknek.
Az iskola első csendesnapjain sokan még nem értettük, hogy miért kell nekünk itt lenni, amikor mindenki más még örülhet a nyárnak. Mi itt voltunk, énekeltünk, játszottunk, ismerkedtünk, majd együtt izgultunk, hogy ki melyik osztályba kerül. Hogy mire volt ezt jó, azt csak hétfőn tudtuk meg, mikor beléptünk az iskolába, és ismerősökkel találkoztunk az új osztálytermünkben. Így kezdődött minden, s ennek a kezdésnek köszönhetjük azt, hogy most itt állunk, emberként. Nem volt mindig egyenes és széles az út. Sem nekünk, sem tanárainknak, sem szüleinknek. Tudjuk, sokszor nem volt egyszerű velünk. Kerestük, hogy hol vannak a határok, s próbáltuk kitágítani őket. Néha csendes szóval, bizalommal, máskor hangosan, dühöngve, őrülettel. Azok voltunk mégis, aminek lennünk kellett. Lázadók, tinédzserek. Elnézést kérünk a sok okozott bajért, nehézségért. De be kell látniuk, látnunk, hogy szükséges volt mindez ahhoz, hogy azokká válhassunk, akik most itt állnak. Mindezek ellenére azért tanultunk is valamit. Tanultunk gondolkodni felelős, keresztény/keresztyén emberként, értékrendet kaptunk. Megérezhettük a hit súlyát, fontosságát. Felkészülhettünk az életre lépésről lépésre.
Tisztelt Tanáraink!
Köszönjük négy éves önzetlen munkájukat. Kitartóan tanítottak minket, még ha mi nem is akartunk tanulni, és makacsul ellenálltunk minden kísérletnek, ami arra irányult, hogy bővítsék tudásunkat. Köszönjük, hogy a tanórákon gondolkodhattunk, néha a tankönyvnek ellentmondva, máskor pedig kiegészítve azt. A szakkörök, délutáni órák sokat segítettek elmélyíteni tudásunkat, s megtalálni azt, hogy mi is érdekel minket igazán. Köszönjük a bizalmat és a réményt, amit kaptunk. Reméljük, hogy amit itt kaptunk segít minket egy boldog élet megteremtésében.
Kedves Szüleink!
Köszönjük a támogatást. Azt, hogy mellettünk voltak életünk legnehezebb időszakában. Hogy otthon mindig meghallgattak, s mégis hagytak minket a saját utunkon járni. A mostani pillanat búcsú az iskolától, s búcsú tőletek. Felnőttünk, de számotokra örökre gyermekek maradunk. Ti egyengettétek utunkat az első lépésekkor, s nektek köszönhetjük ezt a négy évet is. Ígérjük, hogy mindent meg fogunk tenni azért, hogy büszkék lehessetek ránk, hogy mosollyal gondolhassatok felnőtt gyermekeitekre.
Kedves Harmadikosok!
Nem tudjuk mit éltek ti most át. Reméljük, hogy amit elkezdtünk, azt ti tovább viszitek, illetve csiszoljátok a még kiforratlan hagyományokat. Az iskola mostantól a ti kezetekben van. Kérünk titeket, vállaljátok ezt a feladatot felelősséggel, s érezzétek át komolyságát.
Kedves Iskolánk!
Köszönjük az elmúlt négy évet nehézségeivel, boldogságával együtt. A családias légkört, azt, hogy a falak között biztonságban lehettünk. Kezdő évfolyamként építőid lehettünk. Őszintén reméljük, hogy jók az alapok, bár tudjuk, még csiszolni kell rajtuk, ha valami nagyot szeretnénk rá építeni. Mi ennyit tehettünk. Erre futotta erőnkből négy év alatt. Köszönjük a lehetőséget, a felejthetetlen emlékeket. Kívánunk további sikereket, felelős, tudásvágyó diákságot, akik száz év múlva is ugyanígy állhatnak itt, ballagóként.
Négy évvel ezelőtt, mikor részt vettünk az első évnyitónkon gimnazistaként a mostani pillanatra még csak nem is gondoltunk. Itt állva virágokkal, tarisznyával, elfojtott könnycseppekkel már bizonyosság. Sikerült. A mai naptól magunkra vagyunk utalva. Jövőnk talán még bizonytalan, ám tervekkel, reményekkel telve lépünk ki a kapun, soha nem feledve Richad Bach gondolatát:
"Kötelességed minden életben egy van csupán: légy hű önmagadhoz." (Richard Bach)
Nos, ő lenne az. Nem tudom, hogy mi lesz a vége, lehet, hogy marad a süllyesztőben, lehet, hogy felemelkedik. Majd meglátjuk. Mindenesetre őt írtam, mint búcsúbeszédet. Iskolánkban pályázat útján választ a tanárokból, diákokból álló zsűri a jeligés pályázatok közül... Majd írom, hogy mi lett a sorsa. Mindenesetre ennyi telt tőlem egy dr. House és egy Szellemekkel suttogó után, éjfél előtt... Mert a lényeg az, hogy időben csináljunk meg mindent. :D 0:00kor el is küldtem az emailt, szóval elvileg még benne volt a határidőben... :)
Mindenkinek további szép napot!
