gondolatok az égről a földön

Elkezdődött a suli, mondhatom ezt túl az első napon. Kicsit még kavarodás van, de hát ezt megszoktuk, illetve elnézzük.
Kicsit kavarodás van bennem is. Ezt is megszoktuk, bár nem nézem el magamnak. Szeretném, ha azt mondhatám teljes szívemből, hogy rendben van minden, persze teljesen tökéletesen vagyok, elértem a TÓB állapotot, stb...
De hát mindez még nagyon nagyon messze van, illetve közeltávol, távolközel.
Az elmúlt héten csütörtökön kaptam egy telefonhívást. Egy órás beszélgetés kerekedett belőle, nem olyan nagyon mély, ennek ellenére eléggé érdekes hangulatba kerültem utána, és megvilágosodott valami előttem. Az elkövetkező napon nem mentem ifire (ilyet még nem tettem, hogy teljesen önhibámból nem vagyok ott) helyette sokat gondolkodtam, és néztem a plafont amíg el nem aludtam.
A legfőbb gondolat, ami megfogalmazódott bennem, bár még mindig nem kristályosodott ki teljesen, az az, hogy rosszul élem az életemet. Azaz nem teljesen az egyenes úton megyek, holott az is ott van előttem, és lehetőségem lenne rá, csak le kellene mondanom néhány dologról, amihez most nagyon ragaszkodom.
Ez az érzés azóta csak megerősödött bennem, így elhatároztam, hogy változtatni fogok. Nem tudom meddig fog menni, illetve bele tudok e vágni a változtatásba. Ha a megszokott életritmusomról van szó, akkor nehezen engedek. E miatt volt baj a kollégiumban is. Prbóáltam már régebben is kicsit megváltoztatni az életritmusom, de valahogy soha nem jött össze. Remélem most nem így lesz. Ahhoz, hogy lehessek valaki meg kell ezt tennem. Az elején talán fáradtsággal fog járni, amíg átállok a másfajta alvási ritmusba, talán kicsit érzékenyebb leszek, mert próbálok többet befogadni, talán kicsit bezárkózottabb, mert kaptam jelzéseket, hogy ez a helyesebb (vélt-helyesebb) út, talán kicsit más leszek, mint eddig. Kicsit rendszeresebb, kicsit kevesebb szabadidővel, kicsit kevesebb msn-nel, több tanulással, nyitással, meditációval.
Próbálom megtalálni azt a vonalat, ami elválasztja a fizikai és a lelki dolgokat, és ráhelyezkedni erre. Pengeél táncot kezdek, de meg kell találnom az egyensúlyt, mert most hol ezt, hol azt hanyagolom el, és érzem, hogy nem jó ez így. És kaptam rá már mástól is megerősítést, olyan embertől, akire hallgatok. Most úgy érzem könnyebb lesz megtalálni azt a bizonyos határt, mint ottmaradni.
Sajnos, mint tudjátok sokat követelek magamtól. Ezt a változást is, mégis keveset teszek érte, és eztért magamban borítom fel az önbecslésemet. (nem mintha lenne még belőle valami, de azt a kevéskét is, ami még létezik...)
Szeretnék egyenes úton járni, és megadni Istennek ami az övé, és a császárnak, ami az övé. Szeretném megtalálni azt az egy pontot, ahol ott van a lelki fejlődésem, mégsem hanyagolom el az iskolát, figyelek órákon, nem kűzdök folyamatosan, nem hanyagolom el a barátaimat, mégis van időm a tanulásra, a meditációkra, nem hanyagolom el a kellő lelki törődést, és van időm tanulni, iskolában mindig tudok figyelni, nem az előző esti dolgokon agyalok, és segítek mindenkinek, akinek szüksége van rá.

próbálom megtalálni.
ez is nehéz, talán azért, mert igazából még neki sem álltam. a motiváció és az elhatározás már megvan. de olyan nehéz elkezdeni... :(