Hát...
Hétfőn megírtam életem első OKTV-jét. Pontszámot inkább nem írok, a siralmasnál egy fokkal rosszabb lett. Ami nem jó, hogy még készültem is rá. Én ennél többre nem vagyok képes most, nem tehetek róla. Tudom, elcseszett egy értékrendem van, de mégis. Nekem most nem az iskola a fontos. 80% hogy meg fogok bukni fizikából. Ezen már csak nevetni tudok. Lehet, hogy mindez nem jó, de nem fogok egy idegent adni, mert az szétfeszít. Mataharitól meg fogom kapni életem első irodalomkaróját. Nem olvastam el a Bűn és bűnhődést. Nem is fogom. Lelkileg még túl labilis vagyok hozzá. Elovlastam már egyszer, akkor talált nagyon, talán túl fiatal voltam, és nem értettem, de talán mert túl fiatal voltam hozzá értettem meg igazán... Nem akarom most elolvasni. Nem tehetek róla. Félek. Nem vagyok olyan periódusban, hogy következmények nélkül el tudjam olvasni azt a könyvet. Nem szeretnék lejebb zuhanni pont most, hogy elkezdtem visszakapaszkodni, talán már a gödör alján vagyok, és nem az alagútban, amit a gödör alatt fúrtam... Kicsit bűntudatom van, nem is tudom miért. Annyi minden változik most. Megfordul szépen lassan az életem. Vagy ez normális 3 hónappal 18 éves kor előtt??? Visszagondoltam ma arra, hogy ki voltam 3-4 évvel ezelőtt. Ebből talán kaptok szelvényeket, hogyha majd megkapom őket. (egy szilveszter délután odaadtam őket egy kedves barátomnak, hogy legyenek nála, és vigyázzon rájuk, de azóta ő elköltözött, meg ilyenek, és nem tudja hol van, de megkeresi)
Néhány napja fáradt vagyok, és nem őszinte a mosolyom, sokszor könnycsepp ül szememben, jól láthatóan összerándulok, a mozgásom nem a megszokott, sokat akadozik, és a boldogságom falakba ütközik. Ennek nagyon egyszerű oka van. A gerincemben az egyik csigolya nincs teljesen a helyén. Vasárnap nem tudom mit csináltam, miért, de nagyon elkezdett fájni. Néha mintha egy ideg is becsípődne, mert olyan mozdulatokat teszek, amit nem akarok, és irányíthatatlanok, de csak az egyik oldalamra terjednek ki. Aludni nem mindig tudok, ha teszek egy rossz mozdulatot felkelek. Háton fekve tudom legjobban tehermentesíteni, kellemesen alápárnázva a derekam, de így meg nem tudok elaludni... Szóval kb ennyi az oka ezeknek. Majd lesz valahogy, úgy még soha nem volt, hogy ne lett volna valahogyan...
Van még sok minden más is, de próbálom kordában tartani magamat, és nem kisregényt írni... Vagy legalább tényleg csak kisregényt, és nem rendes regényt... :P
Áldott reggelt/napot/estét!!!
Hétfőn megírtam életem első OKTV-jét. Pontszámot inkább nem írok, a siralmasnál egy fokkal rosszabb lett. Ami nem jó, hogy még készültem is rá. Én ennél többre nem vagyok képes most, nem tehetek róla. Tudom, elcseszett egy értékrendem van, de mégis. Nekem most nem az iskola a fontos. 80% hogy meg fogok bukni fizikából. Ezen már csak nevetni tudok. Lehet, hogy mindez nem jó, de nem fogok egy idegent adni, mert az szétfeszít. Mataharitól meg fogom kapni életem első irodalomkaróját. Nem olvastam el a Bűn és bűnhődést. Nem is fogom. Lelkileg még túl labilis vagyok hozzá. Elovlastam már egyszer, akkor talált nagyon, talán túl fiatal voltam, és nem értettem, de talán mert túl fiatal voltam hozzá értettem meg igazán... Nem akarom most elolvasni. Nem tehetek róla. Félek. Nem vagyok olyan periódusban, hogy következmények nélkül el tudjam olvasni azt a könyvet. Nem szeretnék lejebb zuhanni pont most, hogy elkezdtem visszakapaszkodni, talán már a gödör alján vagyok, és nem az alagútban, amit a gödör alatt fúrtam... Kicsit bűntudatom van, nem is tudom miért. Annyi minden változik most. Megfordul szépen lassan az életem. Vagy ez normális 3 hónappal 18 éves kor előtt??? Visszagondoltam ma arra, hogy ki voltam 3-4 évvel ezelőtt. Ebből talán kaptok szelvényeket, hogyha majd megkapom őket. (egy szilveszter délután odaadtam őket egy kedves barátomnak, hogy legyenek nála, és vigyázzon rájuk, de azóta ő elköltözött, meg ilyenek, és nem tudja hol van, de megkeresi)
Néhány napja fáradt vagyok, és nem őszinte a mosolyom, sokszor könnycsepp ül szememben, jól láthatóan összerándulok, a mozgásom nem a megszokott, sokat akadozik, és a boldogságom falakba ütközik. Ennek nagyon egyszerű oka van. A gerincemben az egyik csigolya nincs teljesen a helyén. Vasárnap nem tudom mit csináltam, miért, de nagyon elkezdett fájni. Néha mintha egy ideg is becsípődne, mert olyan mozdulatokat teszek, amit nem akarok, és irányíthatatlanok, de csak az egyik oldalamra terjednek ki. Aludni nem mindig tudok, ha teszek egy rossz mozdulatot felkelek. Háton fekve tudom legjobban tehermentesíteni, kellemesen alápárnázva a derekam, de így meg nem tudok elaludni... Szóval kb ennyi az oka ezeknek. Majd lesz valahogy, úgy még soha nem volt, hogy ne lett volna valahogyan...
Van még sok minden más is, de próbálom kordában tartani magamat, és nem kisregényt írni... Vagy legalább tényleg csak kisregényt, és nem rendes regényt... :P
Áldott reggelt/napot/estét!!!
