Először is remélem, hogy mindnekinek sok jó dolgot hozott a mikulás, és nem jártatok úgy, mint én, hogy eltévedt a mikulásom, és Németországban kötött ki. Majd karácsonykor Jézuska hozza a mikulás ajándékát is... Mégis... ideért hozzám (bár nem is tudta talán, hogy hozzám jön) egy nagyon kedves, aranyos mikulásbácsi, aki miatt késtem 8 percet törióráról (az évben először kezdődött korábban, persze, hogy most érek be a terembe 8:03ra), de nem lett belőle semmi probléma. Nem nagy cucc 8 perc a 4x45ből talán...
Nos... Mikulás...
Ugyebár aranyszabály, hogy "gyereknek nem hazudunk"... Mikor először ezt meghallottam az első gondolatom az volt "miért, felnőttnek igen?" Ez már rég volt, legalább 7 éve. De most nem is erről szeretnék írni.
Aranyos, meg jó, hogy jön a mikulás. De ez nem ugyanolyan hazugság? Bár itt most bárki mondhatná, hogy meséket olvasunk a gyerekeknek, és nem tudományos írásokat, ezzel szintén hazudunk nekik. De nem. A meséket jobb esetben a gyermek hallgatja, nagyobb korában olvassa. Nem nézi. Mikor hallgatja a mesét, mégis nézi, mert a belső szemei előtt megjelenik a mese minden mozzanata. Igazán az övé lesz, őbenne játszódik, ő alakítja a sablont, magáévá teszi. Fejleszti egy különös kódnyelv segítségével, amelyet csak ő ismer. Valóság a mese minden egyes mozzanata. Számára. Az ő saját világában, ami benne él abban, amiben ő benne él, de külön létezik tőle. Valóság a mese egy olyan világban, ahol nem érvényesek a fizika, kémia törvényei, ahol az emberek teljesen másak, ahol tökéletességvan, léteznek általunk nem ismert fajok, és talán az emberek egy különös nyelven beszélnek, nem azt mondják, hogy "szeretlek", hanem azt, hogy "ngádáu"... A mese valóság. A valóság pedig nem mese, az megmarad annak, ami. Együttkülön él e kettő. De ha lerajzoljuk a mesét, filmet készítünk belőle, akkor összekeverjük ezt a két világot, és megfosztjuk a belső világot a teljességétől. Mikor készterméket adunk a gyerek kezébe az már mindig idegen lesz neki. Szeretheti... Azzal nincsen gond. De soha nem lehet igazán az övé, soha nem fogja minden apró mozzanatát ismerni, mert nem jelenik meg benne. Látja a szemeivel, és az így látott képekre fog visszaemlékezni.
Hazugság a gyermekek számára a rajzfilm? (Sokat beszélgettem gyermekekkel. Emlékszem gyermekkoromra, szinte valótlanul tisztán. A fizikai síkon tapasztalt dolgokkal szemben egy kis idegenség volt bennem mindig. Ilyet mások is - már nagyok és még kicsik-, is említettek... Nem éreztem teljesnek. Akkoriban persze nem tudtam így megfogalmazni, de mégis éreztem. Mikor megtanultam olvasni gyönyörű világ tárult fel előttem, és belevetettem magamat. Sokkal szebb volt, mint az, ami körülvett... És ide vezetem vissza, hogy a kedvenc műfajom még mindig a fantasy... )
A kérdés megválaszolása nem feladatom. Nem is szeretném. Ezt döntse el mindenki maga...
Visszatérve a Mikuláshoz. Talán ugyanez. A mai gyerekek gyorsan kiábrándulnak a mikulásból, mert látják, talán egy napon többet is. Mert ott van az oviban, meg sok helyen otthon is, az utcán is láttak egyet sétálni, stb... Hogy lehetne ennyi arca a mikulásnak? Régen nem volt ekkora divat, hogy mindenhova "személyesen" is bekukkantott a mikulásbácsi... A gyermekeknek inkább a képzeletében élt a mikulás, semmint fizikai valóságban. Az ő világukban igen ott volt, talán a rénszarvasok ló-szamár-szarvas keverékek voltak, talán a mikulásnak nem is fehér szakálla volt, hanem olyan szürkésen ősz... Talán... Ezt nem tudhatom, csak azt, hogy én hogyan éltem meg mindezt, az viszont egy másik történet...
Sablonosítunk mindent. A meséket, a mikulást, mindent... Talán még karácsonykor Jézuska az, aki tovább rejtély marad, mivel őt nem tapasztalják meg a gyerekek fizikailag. Mégis, ha már a Mikulás lelepleződött csak egy apró lépés Jézuskáig...
Talán nem kéne a kezükbe adni... Meg kellene hagyni sajátjuknak... Talán jobb lenne számukra, ha ...
Talán ...
Nos... Mikulás...
Ugyebár aranyszabály, hogy "gyereknek nem hazudunk"... Mikor először ezt meghallottam az első gondolatom az volt "miért, felnőttnek igen?" Ez már rég volt, legalább 7 éve. De most nem is erről szeretnék írni.
Aranyos, meg jó, hogy jön a mikulás. De ez nem ugyanolyan hazugság? Bár itt most bárki mondhatná, hogy meséket olvasunk a gyerekeknek, és nem tudományos írásokat, ezzel szintén hazudunk nekik. De nem. A meséket jobb esetben a gyermek hallgatja, nagyobb korában olvassa. Nem nézi. Mikor hallgatja a mesét, mégis nézi, mert a belső szemei előtt megjelenik a mese minden mozzanata. Igazán az övé lesz, őbenne játszódik, ő alakítja a sablont, magáévá teszi. Fejleszti egy különös kódnyelv segítségével, amelyet csak ő ismer. Valóság a mese minden egyes mozzanata. Számára. Az ő saját világában, ami benne él abban, amiben ő benne él, de külön létezik tőle. Valóság a mese egy olyan világban, ahol nem érvényesek a fizika, kémia törvényei, ahol az emberek teljesen másak, ahol tökéletességvan, léteznek általunk nem ismert fajok, és talán az emberek egy különös nyelven beszélnek, nem azt mondják, hogy "szeretlek", hanem azt, hogy "ngádáu"... A mese valóság. A valóság pedig nem mese, az megmarad annak, ami. Együttkülön él e kettő. De ha lerajzoljuk a mesét, filmet készítünk belőle, akkor összekeverjük ezt a két világot, és megfosztjuk a belső világot a teljességétől. Mikor készterméket adunk a gyerek kezébe az már mindig idegen lesz neki. Szeretheti... Azzal nincsen gond. De soha nem lehet igazán az övé, soha nem fogja minden apró mozzanatát ismerni, mert nem jelenik meg benne. Látja a szemeivel, és az így látott képekre fog visszaemlékezni.
Hazugság a gyermekek számára a rajzfilm? (Sokat beszélgettem gyermekekkel. Emlékszem gyermekkoromra, szinte valótlanul tisztán. A fizikai síkon tapasztalt dolgokkal szemben egy kis idegenség volt bennem mindig. Ilyet mások is - már nagyok és még kicsik-, is említettek... Nem éreztem teljesnek. Akkoriban persze nem tudtam így megfogalmazni, de mégis éreztem. Mikor megtanultam olvasni gyönyörű világ tárult fel előttem, és belevetettem magamat. Sokkal szebb volt, mint az, ami körülvett... És ide vezetem vissza, hogy a kedvenc műfajom még mindig a fantasy... )
A kérdés megválaszolása nem feladatom. Nem is szeretném. Ezt döntse el mindenki maga...
Visszatérve a Mikuláshoz. Talán ugyanez. A mai gyerekek gyorsan kiábrándulnak a mikulásból, mert látják, talán egy napon többet is. Mert ott van az oviban, meg sok helyen otthon is, az utcán is láttak egyet sétálni, stb... Hogy lehetne ennyi arca a mikulásnak? Régen nem volt ekkora divat, hogy mindenhova "személyesen" is bekukkantott a mikulásbácsi... A gyermekeknek inkább a képzeletében élt a mikulás, semmint fizikai valóságban. Az ő világukban igen ott volt, talán a rénszarvasok ló-szamár-szarvas keverékek voltak, talán a mikulásnak nem is fehér szakálla volt, hanem olyan szürkésen ősz... Talán... Ezt nem tudhatom, csak azt, hogy én hogyan éltem meg mindezt, az viszont egy másik történet...
Sablonosítunk mindent. A meséket, a mikulást, mindent... Talán még karácsonykor Jézuska az, aki tovább rejtély marad, mivel őt nem tapasztalják meg a gyerekek fizikailag. Mégis, ha már a Mikulás lelepleződött csak egy apró lépés Jézuskáig...
Talán nem kéne a kezükbe adni... Meg kellene hagyni sajátjuknak... Talán jobb lenne számukra, ha ...
Talán ...
