gondolatok az égről a földön

Elég régóta nem írtam ide. Nem mondom, hogy van/volt oka, de azért mégis egy kicsi...
És hogy mi történt közben? Hát...
Akkor szépen sorjában a teljesség teljes igénye nélkül...

Jégbontó havának 20. napján betöltöttem a 18-at... Hát nagykorú lettem, szóval jajj de jó nekem. Igazából nem volt túl jó napom, mivel telihold volt, és ez rám mindig elég rossz hatással van, meg fáradt is voltam nagyon, de azért suliban, meg délután tök felvidítottak a többiek. Rengeteg kedvességet, szeretet kaptam mindenkitől. Egyszerűen hihetetlen. A halacska, a két torta, a süti, az ötkermaci... Annyira jó volt! Meg persze a telefonhívások, hogy nem feledkeztek el erről... :) Tényleg jól esett. Azoktól, akik komolyan gondolták a "Boldog szülinapot", mert volt olyan, aki nem igazán. Egy ilyen megjegyzés hatására írtam ezt a füzetecskémbe:
"Boldog szülinapot!" Hányszor hallottam  már ezt a szókapcsolatot. Tele van vele minden, mint az összes többi "boldog" kezdetű mondással, amit most, a 21. században érzések nélkül kapunk. Sokszor talán még a szemébe se nézel annak, akinek ezt kívánod, csak mondod, mert úgy szokás... Így illik. Megszokások. Tényleg szeretnéd, hogy boldog legyen az, akinek ezt kívánod? Gondoltál már vlaha arra, hogy valamivel segítesz neki boldognak lenni? Gondoltad már szívbúl, hogy legyen boldog?
Mindez persze nem az én dolgom... Csak egyvalami: megkérni téged arra, hogy amikor azt mondod "Boldog karácsonyt, /Új évet, /bármit akkor szívből kívánj boldogságot, és ne szavakkal..."
este pedig menéztem a Holdfogyatkozást. Hiába voltam nagyon fáradt, tudtam, hogyha mindez a szülinapomon történik, ráadásul azon a hajnalon, amikor átlépek a 9-be, akkor az nem véletlen. Gyönyörű volt, annyi tény. Szerencsém volt, mert látszott a szobaablakomból. Gondolkodtam, hogy kimegyek a dombra, de végülis itthonról néztem...
Pénteken ifi, ami nagyon jó volt, és kaptam néhány új dolgot, azaz, hogy sikerült a szavak nélküli kommunikáció, legalábbis egy irányba biztosan... Visszafelé fogalmam sincs, mert akitől kaptam mindezt, vele még nem sikerült azóta se beszélnem...
szombaton pedig túra a Pilisben. Hát jó volt, csak kicsi betegségem döntött le egyszer a lábamról... Valamit kezdenem kellene vele, mert hát ez így sehogy sem állapot...
Fell prédikálószéken is koptattam a grafitot kicsi füzetecském lapjain, mégpedig így:
"Sokszor úgy érzem összeroskadok...
Fel a hegyre, fel a hegyre...
Én és az aszthmám...

Istenem!
Tudom, tanítasz. De add kérlek, hogy észrevehessem, megérthesem tanításodat. Nem értelek. Nem értelek. Prbóálok Rád figyelni miközben a testem "levegőt" kiált. Próbálok figyelni. De nem értem. Érzem testi korlátomat, amit egyre átlépek, majd kifulladok. Korlát. Talán pont erre tanítasz? Meg akarod velem ismertetni korlátaimat? vagy csak egyszerűen rámutatni, hogy maradjak már nyugton? Nem értelek Istenem, nem értelek! Kérlek, segíts! Segíts, hogy értselek... Amíg nem tudom miért van mindez, nem tudok mit tenni, Istenem! Taníts, vagy ölj meg, de ne hagyj kétségekben, kérlek!
Kérlek taníts!Kérlek taníts!
Adj egy jelet kérlek
Mutasd meg önmagad
Kérlek taníts!Kérlek taníts!
Mutasd meg önmagad
Mondd el mit kérsz tőlem
Kérlek taníts!Kérlek taníts!
Mondd el mit kérsz tőlem
Mutasd meg önmagad
Kérlek taníts!Kérlek taníts!
Mutasd meg önmagad
Adj egy jelet kérlek
Kérlek taníts!Kérlek taníts!"

Este utána még megettük a tortámat, amiről majd ha megkapom a képeket, teszek fel, mert világnyertes, ahogy kinézett :D
Vasárnap ha jól emlékszem nem nagyon törént semmi.
A következő hét nyugodtan, amolyan rutinosan telt el, csak a vége volt érdekes...
Pénteken nem mentem ifire, hanem Antival sétáltam egyet. Jól esett. Jó volt beszélgetni vele, csak olyan fáradt voltam... :( Illetve még valami. Ettől a sétától beszélgetéstől sokat vártam, hogy önmagamban változik valami, de rá kellett jönnöm, hogy nem megy.

Aztán szombat, aznap szép vihar volt, tényleg szép volt, és megint bizonyított a természet, szóval mi, emberek elbújhatunk. Este Márkkal sétáltam. Beszélgettünk, bár nem tudom. Ő mindig vegyes érzéseket kelt bennem.

Utána nem nagyon történt semmi érdemleges. A napok rohannak, és énis rohanok velük...
Illetve történt, de az megérdemel egy új bejegyzést...
Itt van még néhány gondolat szerdáról:
"csak az hibázhat, aki csinál valamit. De minden hiba előbbre vihet. Ha úgy szemléled. Ha úgy értelmezed. Hibázz nyugodtan, csak tudj tanulni a hibáidból. Ennél több nem kell. Nem kell jónak lenned, hibátlannak, nem kell hibák nélkül élned, ne is élj hibák nélkül, hiszen akkor lasabban jársz, kevesebbet tanulsz. Tudj úgy hibázni, hogy közben tanulsz, tanuld hibáid segítségével a jót. Figyeld meg hibáidat, tanulj belőlük, vidd tovább magaddal mindazt, amire a hibád tanuított, s így teljesedsz lépésről lépésre, hibáról hibára..."

Most meg be happy van, hogy miért, azt majd a köv. bejegyzésben...