"Hitem az élethez benned feszül
Imádlak kívül, belül,
Áldozatul mit hozzak?
Napokat, csillagokat?
Ysmered már gyarló lelkem
Zokogva kérlek, ne hagyj el egnem
Oda értem, ahonnan indultam, de vajon nélküled?
Látom szenvedsz, és én is veled!"
Tőled kaptam, s nem adtam érte semmit. Mégis megfogalmaztad az érzéseimet. Örülök neki, hogy még bírod. De valamit tudnod kell. Én egész életemben várni fogok rád, mert nekem más nem kell. Ha most ebben az életben ellöksz magadtól, akkor a következőben jövök majd el érted. Remélem, adsz egy esélyt. De ha nem, akkor nem. Kín minden nem veled töltött perc, és kín az egész életem nélküled, de ha neked ez kell, vállalom. Érted. Értünk.
Köszönöm, hogy megfogalmaztad akkor, amit én most nem tudok szavakba foglalni.
Légy áldás áldásom!
még mindig nagyon szeretlek... nagyon.... remélnytelenül
hiányzol
2008.05.14. 20:55 - felhővándor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egivandor.blog.hu/api/trackback/id/tr72469056
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
