Elég régóta nem írtam Neked semmit. Nem tudom, hogy olvasod-e még egyáltalán ezt a blogot. Majd egyszer csak kiderül, ha puszta olvasásnál tovább is fejlődik a kapcsolatunk, vagy ha már több, akkor elbeszélgetünk erről, arról, mint a régi időkben.
Rengetegszer ültem a számítógépem előtt, bámultam a monitort, hallgattam a zenét, vagy a "csendet", és hiába kattintottam a blog szerkesztésére valahogy nem jutottam el addig, hogy le is írjam a dolgokat. Mostanában hiányoztam ebből a blogból. Nem is írtam, amiket pedig előtte írtam, abban nem voltam benne (anniyra). Mert persze kötődnek hozzám, de valahogy mégsem igazán az volt, mint ami én vagyok. De hogy ki és mi is vagyok azt majd talán máskor, illetve azon a napon, amikor erre magam is rájövök majd. Hiszen még kérdés, de hiszem, hogy jó úton haladok.
Nem is tudom mit írhatnék most ide. Szépen sorban megvolt minden, aminek sikerülnie kellett, meg volt ami nem sikerült. Volt sok mosoly, és sok könnycsepp. Volt magány, és volt amikor a karjaiba zárt valaki. Voltak nagy sétálások, és volt otthon ücsörgés, és semmittevés. Volt majdnem teljes reménytelenség, és volt egy ici pici lángocska, ami segített. De ezt nem szeretném taglalni.
Szóval kicsit pontosabban, nagyvonalakban. Volt Lengyelország, és bűntudat, de sok tanulás is. Suliban vizsgák megvoltak, minden 5, német 1 (magyar számítás szerint :P), volt évzáró, ekkor kiakadtam a 3as magatartásomon. Mindegy. Volt érettségi, végülis 80%kal 5ös, de asszem nem fog számítani, mert egyre erősebb bennem, hogy a Tan Kapuja fősuliba megyek, ami meg külön felvételit tart. Volt REND, jó volt, de nekem munka volt, és fárasztó. Aztán volt még Víz Zene Virág, szintén meló, információs kislányként, ezt is túléltem. Volt itthon Balázs, ennek nagyon örültem, és jó volt, hogy itthon van. Elvileg majd jön még haza. Sokat voltam Márkkal az előzőekhez képest, ami tök jó, és tényleg jó, csak félek többet vele lenni, nehogy valami legyen. Volt csalódottság, és fájdalom, félelem, egyedüllét, magány a szobámban. Ettől féltem. Vége a sulinak, és már a tanulás nincs ott, mint időtöltés, és van időm magammal foglalkozni. Nem jó, ennek örömére mindig főztem, és rájöttem, hogy nagyon szeretek a konyhában tevékenykedni. Keveset bicóztam, ezen még dolgozok. Sokat neteztem, keresgéltem, és ahogy kinéz sikerült is találnom munkát 1 hónapra Németországban aupairként. (Ha sikerül tényleg, és lesz netem, akkor szép beszámolót kaptok hetente 3x legalább az ott töltött időről, nehogy elfelejtsek magyarul időközben. XD Voltam sörözni Dórival, és végigbeszélgettünk egy délutánt, meg egy éjszakát. Eddig nem nagyon beszélgettünk, vagy mindig ott volt bátyám is, de most tényleg csak mi voltunk. Még vízzenén sikerült kituriznom a Jonathan Livingston, a sirály c. könyvet (Richard Bachtól), és elolvastam. Megértettem mi történt velem és Kéksólyommal, mindezt 2 év után. :) Jót tett. Jah és persze volt osztálykirándulás a Magas-Tátrában. Új szerelem! De komyolan!!! Csodálatos hely, aki teheti menjen el oda, de tényleg! :D Jah, és forgalmon meghúztak, amin összetörtem, viszont tanultam rajta egy óriásit :D
Ennyi volt.
Hogy mi van? Nézz rám, és rájössz. A Nap nem kívülről melegít, hanem belülről. Egyre inkább önmagam vagyok, és egyre jobban is vagyok ennek hatására. Kezdenek megint céljaim lenni. Bár nagyon hiányzik Gábor, hiszen, hogy mi is van vele, azt kihagytam mindebből, de már kevesebbet gondolok rá, és új megközelítésből. Megint nyitott lettem mindenre. Kezdek újra nyitni, és hagyni a zártságot. Éppen egy indigós könyvet olvasok. Jó nagyon. Egyre nagyobb az öntudatom, és egyre inkább kezdem elfogadni magamat. Kezd minden visszabilleni a fejlődés útjára. :D Végre! Nem tudom miért kellett ennyit húznom. Talán féltem, vagy nem is tudom. Nem akartam? Leginkább ez lehet. Hiszen az önsajnálat mindig kényelmes, és kellemes dolog. De van annál sokkal jobb! Megélni mindent valósan, teljesen, úgy, hogy tudod, te teremtetted!
Isteni teljességem élem, és ennél csodálatosabb nincs ebben az életben. Mindnehez pozitívan, teremtőleg tudok hozzáállni, még ahhoz is, hogy anyum majdnem eltörte ma a bokáját. Esett egy csúnyát, és most mi segítjük. Jó, hogy nem mentem Velencére, hogy itt lehettem mellette. Most tényleg minden egyenesben van :)
köszönöm. Áldott éjt!
