zanzásítva: reggel-gondok, vasút 12:40 után átlépés az eddigieken, vonaton megnyílás, megnyugvás, a csarnokban teljesség, szeretet, erő, este felszabadultság, éjjel önmagam elengedése...
Kifejtve:
reggel gondok
Reggel mikor felkeltem olyan borús volt minden. Vajon az én hangulatom határozza meg az időjárást, vagy fordítva, esetleg függetlenek egymástól? Ez utóbbi biztos nem, mert amikor ilyen borús, esős az idő akkor általában mindig a magammal elszámolok, és továbblépek fázisban vagyok, mindig egyfajta lezárás, és újrakezdés, a régi elengedése. Szóval reggel ilyen volt az idő. Jól esett felkelni, jól esett lemászni a szobámból. Ami kevésbé esett jól, az az, hogy anyumnak mennie kellett Komlóra. Eléggé gondterhelt volt, és ez rám is átragadt. Rendesen. Egész délelőtt alig találtam a helyemet, és nem tudtam mit csináljak. Még reggelizni is elfelejtettem (nem mintha fontos lenne, csak a megszokott rutin kimaradása). Szóval a reggel és a délelőtt tele volt gondokkal. Ilyen téren.
vasút, átlépés az eddigieken
A 12:40es busszal mentem ki a vonathoz. Mivel olyan 10 környékén keltem, ebédet főzni nem tudtam, oldja meg mindenki magának felszólalás, viszont valahogy semmibe nem kezdtem bele. Fórumozgattam, kicsit szobáztam, de semmi. Se belekezdeni, se folytatni. Pedig rengeteg pakolnivalóm lett volna, de hát kimaradtak. Aztán végre elszabadultam itthonról. Teljesen lengén, legvékonyabb nadrág (természetesen hosszú :) ), és egy vékony póló. Kicsit hűvös volt így, de tudtam, hogy lesz még jó idő ma. Kicsi tatyóba minden, ami kellhet, és akkor uccu neki a vonat. A buszon zenét hallgattam, mert olvasni nem tudtam volna, hála az ikarusoknak. (REM-The Outsiders). Vettem jegyet, és egészen sütött már a nap ekkor. Aztán vártam. Bemondtak a vonatra 10 perc késést, így a 13:15ből lett 25, de hát MÁV. Nem is ért váratlanul. Addig is olvasgattam. Aztán jött a vonat, meg majdnem ment is. Szinte elfelejtett megállni a peron mellett, az uccsó két vagon volt kb peronnál. Hát rohanhattam középről, hogy fel tudjak szállni. Kicsit hasonlított az egész az életemre. Szinte mindig kicsit késésben vagyok (ezt MINDEN téren), aztán rohanok, és elérem. Most is le vagyok maradva egy kicsit, szóval össze kell szednem magam, hogy elérjem a "vonatom". Amikor meg ott voltam, akkor megállt minden. Nem tudtam mi legyen, hogy legyen.
vonaton megnyílás
Tbányán felszállt Dorca, együtt mentünk, és közben dumálgattunk erről, arról. A vonaton ülve levetkőztem a magamba zárkózásomat, ami mostanság volt jellemző rám. Időszakosan van néhány nap, amikor jobb egyedül lenni. Most is így voltam, de megadtam magamnak és Dórinak az esélyt arra, hogy ebből kifordulva valami jóban legyen részünk. Hát szegény Bicskeiek. A vonat elfelejtett megállni (Tatán ezek szerint még áldásos volt a helyzet) :) Aztán felértünk Pestre, én már csupa mosolygósan. Metró, mert sietni kellett, kis átgázolás mindenen, aztán oda is értünk a kiállításra.
http://www.buddha-tar.hu/hun/index.php szóval ide.
a csarnokban teljesség, szeretet, erő
Igazából ezzel kapcsolatban nem számítottam semmire, nem tudtam mi lesz, így korlátok nélkül elönthetett, befogadhatott, magáévá tehetett az az érzésekkel teli massza, ami ott volt. Megnéztük az ereklyéket. Mikor álltunk a közelében elkezdtem szédülni. Olyan ismerős szédülés, ami mindig energiák kapcsán jön ki rajtam. Aztán a közelébe értünk. Olyan forró volt számomra minden. Tényleg tele volt minden pozitív energiákkal. És habár az emberek azt gondolják, hogy egy rávetett pillantás elég, hogy hassanak, én azt mondom, hogy az energiákban fürdőzés, ami igazán fontos, nem az, hogy hogyan néz ki. Már csak abból kiindulva is, hogy arra, hogy mit láttam, szinte nem is emlékszem, viszont az energiákra, az általuk "követelt" mozdulatokra igen. Meg megnézni fényképen is lehet. Na mindegy. A lényeg, hogy csodálatos volt. Miután megnéztük felöltüztünk (cipő, táska), és mentünk a kialakított meditációs, pihizős helyre kicsit pihizni. (Úgy, ahogy kell, párnák, szőnyeg, stb.) Tőlünk nem messze osztották a Lámák az áldást. Sokat nézegettem őket, és valahogy nem tetszett. Mégpedig az, hogy olyan tömeg jellege volt az egésznek. Ez mondjuk az ereklyéknél is megvolt, mert szó szerint tovább zavartak minket, de ott még elnéztem. Viszont itt már kevésbé. Volt egy Láma, aki áldás adásakor szinte oda se figyelt. Sokat néztem, egész addig, hogy az energiavonalak is elkezdődjenek kirajzolódni. Nem volt meg az a kapocs, ami az áldást mutatta volna. Valahogy az egészet érzés nélkül csinálta. Néha, ha az alany nagyon nyitott volt összekapcsolódtak igazán, de különben nem. És ez zavart. Lehet, hogy unja, hogy itt kell lennie nálunk, lehet, hogy unja, 600x ugyanazt elmondani, lehet, hogy nem tetszik neki az, hogy van aki nem veszi le hozzá a cipőjét, de akkor is. Akkor ne vállalja el, ne üljön fel a trónra. Vagy nagy kérés lenne ez? Utána megnéztük a vásárt is, és kaptam egy nagyon aranyos leopárdgekkót (plüss) Dorcától. Azóta is folyton velem van :) Ezek után gyors érdeklődés, hogy merre is van a Keleti, aztán kiakadás, és séta. Megkérdeztük, hogy merre van, erre közlik velünk, hogy kicsit messze, 20-25 perc, menjünk metróval. De végül csak megmondták, hogy merre kell sétálni. Hát nem tudom, nekem a 45-60 perc van messze, és oda már inkább bicóval, vagy busszal megyek. De néha nem. Ha van kedvem sétálni. A 20-25 perc meg teljesen normális. Vagy csak én vagyok (vagyunk) túl kisvárosiasak? Végül vettünk jegyet, meg kekszet, és felültünk a vonatra, épphogy le nem késtük. Vonaton ettünk, természetesen ezt is végigjátszva, aztán szépen leszálltunk és haza.
este felszabadultság, éjjel önmagam elengedése...
Mikor hazaértem bátyó éppen zuhanyozni ment, és mint kiderült indultak kocsmázni. Jól meghívattam magamat, hamár egyszer névnapom van. Szóval gyors állatozás, aztán irány az Incognitó. Soha nem voltam még ott, de elsőre nekem szimpi, a pultos csajt meg megértem. Na mindegy. Itt szokásos beszélgetős vadászozós, "tekilázós" este, éjszaka. Viszont volt benne valami, ami nem olyan volt, amilyen lenni szokott. Egyébként a szokottnál kicsit oldottabb hangulatban voltam az alkoholtól, az energiáktól, és attól, hogy elengedtem magamat. Legyűrtem egy keveset abból, amire azt mondjuk "gátlások", az alkohol meg gyorsabban hatott a szokásosnál annak örömére, hogy nem ettem egész nap a kekszen kívül semmit, meg előtte is csak megszokásból csipegettem. Nah mindegy. Szóva a lényeg, hogy nem sikerült hazakeverednem, hanem keveredtem máshova mással. Furcsa, újfajta volt az egész, ugyanakkor elragadó. Viszont meg kell tanulnom hátat masszírozni, szóval "kísérleti emberkék" jelentkezhetnek :D Szóval lényeg az az, hogy ha csak utólag is jöttem rá, hogy névnap, akkor is boldog névnapom volt. És sok mindent magam mögött hagytam ezzel a nappal, ami ide láncolt, és nem engedte, hogy szárnyaljak. Ennek örülök. De tényleg... Lehet, hogy ez a bejegyzés pont ennek ellenkezőjéről tanúskodik, de nincsenek szavak, amivel a tényleges történteket leírhatnám.
Grat a kitartásodért! :)
