Szombat...
Délelőtt suli lenne, ha bemennék. De nem megyek. Kivettem a napot, mert én megtehetem. :) Délelőtt tanulok, csupa német érettségi. Tanulni kell, hiszen 28án érettségi. Tanár nincsen. Egyedül kell megoldanom. Tanulni kell. Németet némettel, és némettel. Semmi más nem fontos most. Anya szól, hogy ebéd, jöjjek enni. Jövök. Utána megyek be suliba rovásíró szakkörözni. Ezt nem hagyom ki. Hirtelen ötlet:menjünk futni. Hát megyünk. Nem sok, csak amennyi kifér. Valami nem jó. Fáj a hasam. Abbahagyom a futást. Hazasétálunk. De nem ide. Lezuhanyzunk, átöltözünk, eszünk egy adag salátát, és megyünk. Megyünk, mert így gondoljuk. Megyünk, mert jó lesz. Megyünk, mert ez jutott. Odaérünk, és filmezünk. A többiek csipszet esznek, de én nem kérek. Gumibékát sem. Nem bírok enni. Jó volt a sali, de nem bírok többet enni. A film jó. Nagyon. Mamma mia! :) Tetszik, bár már láttam. De jó, hogy így együtt nézzük. A "banda". Mégis fáj, hogy ő lemondta az estét. Fáj, hiszen számítottam rá. Fáj, mert jó lenne vele lenni. Írok neki egy sms-t. Nem válaszol. Semmit. Talán alszik, vagy edz... De akkor is... Miért nem válaszol? Csak erre tudok gondolni, és a telefont szorongatni, remélve, hogy megrezzen. Lassan indulunk haza, el akarjuk érni az utolsó buszt, hogy ne kelljen annyit sétálni. De hív valaki. Csalódok, hiszen nem ő az. Ugorjunk be valahova egy sörre. Elindulunk. Sétálunk, és én tudom, hogy nem jó helyre. Nem baj. Talán barátnőm megbékél ezzel. Mikor odaérünk mondja, hogy nem. Meghívónkat hívom, hogy eggyel arrébb jöjjön. Felpillantok. Ő épp lefele néz. Rám néz. És én őrá. Ott van. Vagy csak képzelgek? Nem. Még mindig ott van, és rám néz. Befejezem a telefonálást. Megragadom a csajokat, hogy menjünk fel, nézzük meg őt. Már nagyon hiányzott. De mit keres itt, ha pihennie kéne, és nyugiban lenni? Itt azt nem lehet. Mikor odamegyek hozzá elmeséli, hogy mit keres itt. Elhiszem neki. Mégis valahol legbelül fáj. De nem baj. Valahol legbelül örülök is neki. Csak nem így. Lemegyünk. Kicsit beszélgetünk. Megtervezzük az estét. Néhányan átmegyünk eggyel arrébb. Ő ottmarad. Iszunk, almás csodázunk, és jó zenéket hallgatunk. Nagyon jó az este. De ő nem jön. Még mindig nem. Elfogyott a pénzünk, lelkesedésünk. Megyünk. Ő még mindig nem jön. Visszamegyek hozzá. Vissza, mert nagyon szeretnék vele lenni. Veszélyes e játék, sokat veszíthetek tudom. De én szeretnék vele lenni. Mindennél jobban. Felmegyek. Táncol. Jól érzi magát. :) Elmondja, hogy túl sokat ivott. Érzem rajta. De nekem mindegy most. Én is alig állok a lábamon. Nem tudok táncolni. Gondolataim tiszták, de a testemen valami más uralkodik. Le kell menem. Indulnak haza. Elköszönök. Mond valamit valaki, aki nekem jót akar, amin kicsit megcsömörlök. Fáj. De mégis elfogadom. Megbocsátom. Hiszen én nem vagyok ott. Próbálom feledni. Visszamegyek, de még mindig nem mozgok jól, és ezt tudom magamról. Aztán eltelik az este. Táncolva egy kicsit, fotelban ülve többet. Nekem most ez kell. Nézem, ahogy bulizik. Belead mindent. Így még nem ismerem őt. Jó egy kicsit távolabbról szemlélni. Aztán vége lesz egyszercsak mindennek. Indulni kéne. Nincs energiám megmozdulni, hiszen az idő elrepült, engem pedig az ilyenek mindig kifárasztanak. Megyünk. Néha kínos, néha fura, de leginkább vicces. Örülök, hogy az este így alakult. Próbálom megragadni őt, minden lehetséges pillanatot vele tölteni, vagy csak tudni, hogy a közelemben van. De megérkezünk. Semmi nem tarthat örökké. Ő erre, én arra. Nincs más választásunk. Egyedül maradtam. Kicsit még tartom magam. Hiszen erős vagyok, úgy mondják. Aztán mint forró zuhany tör rám minden. Összekuporodok. Hogy minél kisebb, észrevehetetlenebb legyek. Nem mozdulok. Szememből némán forró gyémántok hullanak. Még mindig hullanak. Gondolataimat elnyeli valami. Nem tudom mi, de üres vagyok, úgy mint talán még soha. Mégis. Mégis fáj. A világ fájdalommá válik. Bennem. Aztán egyszercsak meghallom a buszt. Fel kell állnom. Néhány pillanatom van csak elrejteni mindazt, ami az elmúlt háromnegyed órában történt velem. Megpróbálom. Nemsokára otthon leszek. Nemsokára világosodik. De most még sötét van. Úgy, mint bennem. Otthon fekszem az ágyamban. Üresen. Fázom. Az üresség hideg. A Hold még világít. Rideg fénye magához húz. Így alszom el...
