Fura lehet ez a kérdésfelvetés, és talán még fel sem merült benned.
Vajon az én könnyeim, vagy én vagyok az övék?
Abszurd, mégis úgy érzem, valós kérdés. Hiszen a könnyek a lelkünk gyöngyei. És mi más az ember, ha nem lélek? Persze, persze... Hús, csont, vér, stb. De mégis azt mondom, az ember maga a lélek. A többi csak hordozó, mint az edény, melybe vizet töltünk. Szükséges, hogy közrefogja, hogy segítse, mégis elhagyja, ha funkcióját beteljesítette. És az ember megmarad. Nem hal meg a testtel, mint ahogy a víz sem tűnik el attól, hogy kifolyik. Legfeljebb más alakot ölt fel. A könnyek innen fakadnak: a lélekből. Hiszen a lélek érez igazán, s nem a test. A lélek legtisztább kifejezőeszköze az a néhány csepp, amit legördít az arcunkon. Hiszen ha túl sok a víz az edényben, akkor kifolyik belőle, utat talál magának. Akárcsak a lélek a testből. A túlcsodulást nevezzük mi sírásnak, könnyhullatásnak. Azt kérdezed, hogy a fájdalomtól hogyan csordulhat túl a lélek. Egyszerűen. Hiszen mi a fájdalom? Érzés. Akárcsak a szeretet, az öröm. S az érzésekkel telt lélek túlcsordul. Fájdalmunkban gyakrabban tapasztaljuk meg ezt, s mossuk tisztára magunkat a kicsordult gyémántcseppekkel. De miért? Miért a fájdalom az erősebb bennünk, miért azt érezzük többször, miért nem a szeretetet, vagy az örömöt? Hiszen alig egy hajszál választja el őket egymástól...
Ahogy a lelkem túlcsordul... Vajon az én könnyeim folynak végig az arcomon, vagy én lettem közben az övék? Könnyeink sok mindenben segítenek bennünket, máskor megvárakoztatnak. Levezetik feszültségünket, kitisztítják fájdalmunkat. Mégis néha van, amikor egyszerűen nem akarnak jönni. Mintha soha nem is lettek volna. Érzed, most igazán szükséged lenne rájuk. Mégsincsenek veled. Nem akarnak jönni, pedig igazán kellenének. Mintha önnáló életük lenne. És nem engedik, hogy kifejezd igazán az érzéseidet, ahogyan te szeretnéd. Most te vagy a kezükben. Hiszen majd ha úgy gondolják, akkor eljönnek, könnyítenek rajtad a könnyek...
De most nem jönnek... Könnytelenül könyörtelenül könnyítetlenül...
És kérheted őket, akkor se jönnek. Majd ha ők úgy gondolják...
Könnyek! könyörüljetek!
