gondolatok az égről a földön

Szerintem nem kudarc. Hiszen hihetetlen erő kell hozzá, akárki akármit mond (itt nem arra gondolok, aki részegen, vagy belőve kifekszik a sínekre, vagy kipróbálja tud-e repülni...). A többieknek, akik maradnak, kudarc. Hiszen mindebből semmit nem vettek észre, és ez is mutatja, milyen érzéketlen tuskókká váltak, és milyen kitűnően tudtak alkalmazkodni a társadalomhoz. Az öngyilkosság inkább erő, mert erő kell ahhoz, hogy mindettől elfordulj, és erő kell ahhoz, hogy meglásd azt, amit a világ mutat, továbbiakban erő kell ahhoz, hogy az egyetlen dolgot, amit ismersz elvesd magdtól. A társadalom kudarca ez, az tény. De nem a személyé, aki megteszi.
Természetesen fenti soraim nem szólítanak fel semmire, és nem azt jelentik, hogy "faszagyerek" aki heccből meg akar halni, hanem egyszerűen csak véleménynyílvánítás!


Igazából a te döntésed. Ezt mindenek előtt tiszteletben tartom.
A normális társadalom. Hát szeritem a két szó kizárja egymást teljesen. Ami társadalom, az már soha nem volt/lesz normális. Ami meg normális, és egészséges dolog, az nem a társadalom, az biztos. Ha ilyenre vágysz, akkor buktad. Egyszer nekem valaki azt mondta, hogy mindig legyen célom. Ha csak annyi, hogy jövő héten elmegyek moziba, és megnézek vmit, akkor annyi. De mindig legyen valami, amiért lépek mégegyet az úton. És, hogy ezek a célok mindig legyenek elérhetőek a jelen állapotomban, pl. ne akarjam holnapután a Himaláját meghódítani, inkább csak a Gerecse legmagasabb pontjára felmenni. Remélem érted, mire gondolok. A társadalom egy nagy rakás sz@r. Viszont próbálhatjuk jobbá tenni, ha csak egy kicsit is. (Ha van időd, energiád, lehetőséged, ajánlom a Pay it forward - A jövő kezdete c. filmet). Ha már egy ember segítőkészebb, vagy vmi, akkor javult a társadalom. És ez az egy te is lehetsz. Lehet, hogy emiatt sokat fogsz kapni, de meg kell tanulni pajzsot tartani magad elé, bár fájdalmas a tanulás. Szóval társadalom. A lényeg, hogy ha mész, ilyen marad, ha maradsz, van esélyed változtatni rajta. A te döntésed.
Megfelelő lehetőségek. Ha az életet úgy tekinted, mint egy utazást. Elvégre van egy hely, ahol beszálltál, és valahol ki fogsz szállni. És mindezt te választod meg. Akkor figyelned kell arra, hogy vannak átszálló helyek is. Lehet, hogy éppen rossz buszon ülsz, és át kéne szállni egy másikra, mert ott vannak a lehetőségeid. Adott esetben megtalálhatod azzal, hogy elköltözöl máshova, tanulsz vmi teljesen újat, esetleg csak "lecseréled" a baráti körödet. Rajtad múlik, hogy merre mész tovább! Viszont szerintem nem jó a rosszban maradni, mert csak lehúz. Az időd végtelen, szóval van lehetőséged megtalálni azt, ami neked való. Itt említeném meg, hogy sztem sokkal jobb egy vidéki csórónak, aki tele van érzelmekkel, vannak barátai, mint egy nagymenőnek, akinek tele a zsebe, kicsordul, ugyanakkor a pénzért mindent elveszített. De mégegyszer mondom, minden a TE döntésed!
Jó családi háttér. Egy kedves barátom szerint még születésünk előtt választunk családot. Mert nekünk ez kell. Igazából nehezen hittem neki akkor, olyan 3 éve, viszont mostmár elfogadom, mert tényleg igaza volt. Mindamellett, hogy nekem sincs teljesen normálisnak mondható családi hátterem. Ez kezd általánossá válni ebben a világban. A családok felszakadnak, és valami mindenki mindenkié rendszer kezd eluralkodni egyre inkább... Fogadd el a családod, vagy adott esetben kicsit fordíts nekik hátat. Vagy rájönnek, hogy mennyit vesztenek veled, vagy rájössz, hogy mégiscsak kell a támogatásuk, vagy nem lesz semmi, és megkönnyebbülve éltek mindannyian. Szerintem csak nyerhetsz vele, de még mindig a te választásod, hogy mit csinálsz.
Az elszámolás magad felé. Ez így nagyon tág. De annyit mondanék, hogy találj egy nyugodt helyet, vagy találd meg a pótcselekvésedet, ami kikapcsol (nálam ez pl. a bicón a sebesség, vagy a puzzle), és közben kezdj el gondolkodni az életeden. Egészen kicsi korod óta. Amióta emlékszel rá. Vagy esetleg csinálhatod visszafele is. Ez egyfajta elszámolás. Csak gondold végig az egészet, és közben próbálj a jóra koncentrálni. Nem kell nagyon, csak apróságokban. Pl. 4.ben magyaron tudtam válaszolni a tanár kérdésére, és elmosolyodott. Vagy pl. 14 évesen majdnem elütöttem egy embert bicóval, de szerencsére ki tudtam kerülni. Milyen jó, hogy odafigyeltem, és nem történt baleset. Csak annyi, hogy próbáld meg a dolgaidban a jót is észrevenni. "Örök kék ég a felhők mögött". Ott van, csak tudni kell, hogy ott van, és ha elsőre nem is látod meg, ha a felhő arrébb megy, akkor tuti észreveszed. :)
Arról pedig, hogy ez az egyetlen lehetőséged, amit senki nem vehet el tőled... Szerintem nincsen igazad. Egyszer valaki a szemembe nézett, és azt mondta, hogy ne tegyem meg, mert szüksége van még rám. (Nem szerelem, vagy ilyesmi, egyszerű barát volt az illető). És tudtam, hogy komolyan gondolja. És ha már senki, semmi nincs, amiért élhetnék, akkor ő még ott van. Nem láncolt le, vagy ilyesmi, de elvette tőlem a lehetőséget, mert akkor többé nem néznék szembe önmagammal...
Mégegyszer, utoljára. A te döntésed. Az is, hogy az életet merről nézed, merről éled.