Hát szerda régen volt, és kit érdekel, hogy mi is történt akkor (már nem is emlékszem rá egyébként) Ha csak azt nem gondolom bele, ami este volt. Szóval ki akartam hívni egy kicsit Őt, hogy sétáljunk, dumáljunk egyet. Jól esett (volna). De már amikor beszéltem vele, tudtam, éreztem (és tényleg), hogy ez ma nem fog menni. És nem miattam. És be is vált. Bár tudtam, mégis reménykedtem. Ilyen az én formám. Nem baj, legalább addig is tanultam törit :) Na mindegy. lényeg, hogy volt egy megérzésem, és bejött...
Aztán másnap suli. Töriből épp 1800-as évek vége, 900-as évek eleje résznél tartunk, és hát ilyenkor a Titanic-ot azért meg kell említeni, mint jelentős történelmi eseményt, meg azért valahol szimbolikus is az egész végiggondolva, hiszen egy korszak süllyedt el ott. A lényeg, hogy szó volt róla órán, nem is egyen (4 töriből ez könnyű :D ), meg hát mint szoktak felmerültek érdekes tények. Pl Morgan Robertson Titán c. könyve, regénye. Na jó, címében benne vana Titán, mert mindneki kicsit máshogy fordítja. És hogy miért érdekes ez az egész? Egyszerű a válasz. 15 évvel a hajó katasztrófája előtt írta meg regényét, és kb. minden stimmelt. Az, hogy miért, hogy hogyan, hogy mikor (áprilisban), kb. mennyien, stb. De erről bővebben itt. Igazából nekem mindezzel semmi gondom nem lenne, ha csak nem az, hogy tudom magamról, én is ilyesmi vagyok. Bármit írok, nagyon pontosan dátumozom, és ahogy visszaolvasom rájövök, hogy ez megtörtént. És nem a történés hatására írtam le, hanem előtte. :S :D Egyébként ezért egy jó darabig nem mertem írni, ill. most is csak keveset, nem annyit, mint régebben. Na de ez lényegtelen. Csak tudom, hogy ez működik. Saját tapasztalat. Főleg, ha az ember tudat alatt ír. Na, a napomnak ezennel megvolt a gondolkodnivalója. Az órák úgy elmentek, én meg sétáltam könyvesboltba, hátha tudok szerezni egy könyvet, amit másnap 4. órára el kellett olvsanom. Nem tudtam. De ahogy sétáltam lefele azon gondolkodtam, hogy milyen, ha kimegy vkinek a térde. És levetítettem a saját helyzetemre. Hogy nem tudnék rendesen táncolni, esetleg új koreográfiát kellene kitalálnia az Évának, meg harmonikázni se tudnék, meg azért poén lenne, meg, hogy anyumat csak Tbányáról hívnám fel, hogy ne jöjjön elém a mozi elé, mert nem megyek harmonikára, meg ilyenek. Tényleg nagyjából végiggondoltam mindent. Aztán bementem a boltba, beszélgettem egy adagot, és amikor kijöttem, láttam, hogy van egy sms-em. (Le volt teljesen némítva, szóval nem tudtam róla előtte). Nah, pont egy térdkimenéses sms volt. Méghozzá olyan ember írta, aki nekem fontos. :) És megnézve jobban azt, hogy mikor írta, kb 15-30 perccel gondolkodásom után. Lehet, hogy véletlen egybeesés, de hát véletlenek nincsenek. Lehet, hogy csak poén. De azután, ami megelőzte én nem tudtam poénosan felfogni... Enyhén beparáztam, hogy akkor most tényleg, ez hogy működik?
De mostanra megnyugodtam. Jót tett a mozi, a zene, az alvás, az olvasás, meg minden.
És valamit megtanultam: felelősséggel kell gondolkodni. :)
