A múltkori előadáshoz kapcsolódik egy kicsit ez a bejegyzés is. Azóta jobban figyelek a zenére, főleg a klasszikusra. Eddig is hallgattam, de azóta sokkal sokkal többet. Találtam egy nekem nagyon tetsző online rádiót, ami éjjel-nappal klasszikus zene nagyon kevés beszéddel.
De most nem is erről szeretnék írni. Hanem:
Énekórákon egy Chopin-ről szóló filmet néztünk. Tanárnő elmondta hozzá ma kiegészítésként a háttérismereteket, illetve azt, hogy mi történt a "film vége" után. :) Ezután nekiálltunk hallgatni Chopin G-moll ballade című művét... Nagyon elragadó volt, bár kicsit távol volt annak ellenére tőlem, hogy szeretem Chopint...
Még mielőtt benyomta tanárnő a magnót kicsit megnéztem az auráját. Látszott rajta, hogy kicsit szét van esve, de ennek ellenére nagyon erős volt, és gyönyörű. Tőle még ilyet nem láttam. Gyönyörködtem benne egy ideig, aztán mással foglalkoztam. Aztán elindult a zene. Ahogy megszólalt megnyugtató volt. Miközben hallgattuk végiggondoltam, hogy hogyan érkezett el mindez Chopinhoz, illetve ahhoz, aki feljátszotta. Érdekes volt ezen gondolkodni. Viszont akarva-akaratlanul megint tanárnő auráját figyelgettem. És fura volt mindaz, amit láttam. Ahogy haladt előre a zene, és egyre jobban érződött rajta a moll jelleg úgy gyengült. Tisztán látszott, hogy próbált táplálkozni a zene erejéből, de nem ment neki. Próbált belekapaszkorni, de egyre kevésbé sikerült. Gyengült pillanatról pillanatra. A végén alig maradt valami ereje. A zene kiszívta...
Ültem, és másra nem is figyeltem. Csak rá, és a zenére. Erre a különös kapcsolatra. Arra, hogy ő még nem érett meg a moll zene hallgatására, és hogy mennyivel könnyebb lenne neki, ha nem kéne ezzel is foglalkoznia... Csodálatos volt, s a maga csodálatosságában egy kicsit rémisztő is talán. Eddig is tudtam, hogy mindaz, amit a zenéről megtudam igaz. De most így megtapasztalni egészen más volt, mint meghallgatni. Felmerült bennem is a kérdés, hogy vajon velem is ez történik éppen? Nem tudom rá a választ. Talán igen, talán nem... De remélem, fel fogok nőni a moll zenéhez is, és nem fog depresszióba taszítani... Addig meg óvatosan bánok vele, és csak akkor hallgatom, ha elég erősnek érzem magam hozzá... :)
