gondolatok az égről a földön

nem tudom, mit írhatnék ma. nem szeretnék mindig arról sírni, írni, hogy mennyire rossz itt most nekem. ezért inkább próbálom nem ezt írni. nehéz. mert őszinte vagyok. azt írom, ami éppen az adott pillanatban jön. és ezért tudok enynit írni, ami többek számára meglepően sok. egyszerű. minden pillanatom tele van érzelmi befolyásokkal,  hatásokkal, gondolatokkal csak ezek egy részét kiragadom, és leírom ide. enynit teszek. volt időm megtanulni, hogy hogyan írjam le a dolgokat. nagyon sokáig senki nem volt, akinek elmondhattam. így mindig csak az írás maradt nekem. az, hogy papírra vessem a gondolataimat, aztán a feledés homályába merüljenek, esetleg évek múltán elolvasssam, és rácsodálkozzak arra a valakira, aki akkor voltam. mindig ismeretlenek a szavak, amiket írok. kívülállóként olvasom el őket. némelyikektől mégis félek. mert rádöbbenek, hogy megtörtént. és mivel pl. a verseket dátumozom a lehető legpontosabban, tudom, hogy nem a megírás előtt történt meg. emiatt abbahagytam már a versírást. de amikor telve vagyok érzelmekkel, és nincsen kifejezési módom túlfeszül a húr. így kellett, hogy valamivel kifejezzem magamat. először csak rajzolgattam, zenélgettem, de ez nem volt az igazi. a rajzaim nem meséltek annyit. (lehet, hogy csak én látom így?). aztán visszatértek a versek. nagyon régen írtam már. most nincsen szükségem rájuk. néha érzem, hogy most jó lenne írni. néha írok. ha nem akadályoz meg benne az adott pillanatban éppen semmi. mégis, most inkább fényképezek, blogot írok, okoskodok iwiw-en egy fórumon. most ebben vagyok ott. és természetesen rengeteget beszélgetek. annyit, amennyi ideje van az embereknek magukra. és egyes esetekben rám. mindemellett szeretek főzni. abban is ki tudom fejezni magamat. minidg a hangulatomnak megfelelő az étel. (nem tudom, hogy a családom ezt mennyire értékeli)
sok mindent szeretnék nektek még elmondani.... mégsem mindig tudom megtenni. szeretném regetegszer, hogy csak egy kicsit is lásson valaki belém igazán. és érzem, ezen már túlléptem. megtörtént. és hiányzik is. az, hogy végre megértsen engem bárki is. egyszerűen kell. szükségem lenne rá. de... utálom ezt a szót lassan. a jelentését. miért kell midnig ellent mondani? miért kell mindig ellenkezni? nincsen de. midnen egyszerűen csak van. ha azt mondom de, akkor a háttérben azt is hordozza, hogy van ok, hogy miért van az adott helyzet, és van ok, hogy miért nem jó ez. nincsen ok. és milyen jó, hogy ide ennyi okosságok írok, csak éppen én felejtem el őket midnig elsőnek.... nincsen ok. nincsen okozat. csak VAN. ennyi. minden csak ennyi.
mégis a világ 1000 torokból ordít, hogy DE. mert DE-világban élünk. ahol a gyermekek első szavai között szerepel a nem és a de. pedig ezek lennének azok, amiket a legutoljára kellene megtapasztalniuk, megtanulniuk. emberek alakították ilyenné ezt a világot. a szabad akaratukkal. erre van? választhatunk. minden pillanatban. szabad akarat, vagy elvállaljuk azt, ami ránk esik ebben a világban?
mire jó a szabad akarat? mi egyáltalán az?
gondolkodtál valaha is ezen?
szabad akarat az, hogy bármikor azt mondhatom "'nem" illetve azt, hogy "de"? mi a szabad akarat? az, hogy választhatok az üzletben, hoyg kék vagy narancssárga színű ruhát veszek? vagy az, hogy megválaszthatom, hogy hogyan megyek el a színházba? ebben lenne a szabad akarat? a testnek a követeléseiben, cselekedeteiben? miért? és ez hol szabad? meg van adva, hogy mit választhatok. ha előttem egy háztömb kerülhetem jobbról, balról de nem mehetek keresztül rajta, pedig én azt szeretném. nem vagyok szabad. a testem nem szabad egyáltalán. csak többféle dologból választhatok. az előre megadott utakat kell járnom. miért nincs szivárványszínű nadrág, ha én azt szeretnék? miért kell kéket hordanom?
és akkor mi a szabad akarat? szabad... azaz korlátok nélküli, igazi SZABAD. aminek semmi nincsen útjában. olyan akarat. talán az akarat valahol nem jó kifejezés. és mégis a lehető legjobb. mert akarat. de nem mindegy, hogy kinek az akarata. "legyen meg a Te akaratod" mondják el többen naponta. és komolyan gondolják? félünk az akarat szótól, a jelentésétől. valami erőszakosnak, durvának képzeljük el, ami irányít bennünket, valamire kényszerít. akarom mondja a kisgyermek. szeretném. mondja illedelmesen a felnőtt. akarat. akaratos. mindenről úgy szeretné, hogy legyen, ahogyan ő szeretné. azt akarja, hogy teljesüljön a szabad akaratja. szabad. határok nélküli. akarat, amellyel minden tel lehet érni. olyan akarat, aminek nem állhat útjába semmi. ilyen csak egy akarat létezik. maga a Gondolat. Ő. mindegy, hogyan nevezem. de csak ő képes erre. csak ő szabad mindenki közül. néhány embernek nagyon szabadságot ad. jobban kitölti őket a szabad akaratával, mint másokat ad az embereknek szabad akaratot az ösztönös cselekvéseken kívül. megteremtette az embert, és szabad akaratot adott neki. ami csak őbenne van. semmilyen más lényről nem tudjuk, hogy szabad akarata lenne. sokkal tökéletesebb élőlények élnek nálunk. mikor kezedbe veszed a törékeny testet, vagy csodálod a hatalmasságot mást nem tudsz mondani, csak azt, hogy "tökéletes". és mégis valami hiányzik belőle. szabad akarata a földön neki is van. a csordák szabad akaratukból mennek arra, amerre mennek. pont azon az úton, és nem 2 méterrel odébb. a bogár szabad akaratával dönt, hogy melyik virágra száll le. lehet, hogy ösztönei ugyanolyannak vélik a 20 cmvel arréb lévő virágot is. mégis. egy valami hiányzik belőlük. igaz ezt nem merem teljesen kijelenteni. mondjuk inkább, hogy csak a mozgatójuk. és ez az igaz Szabad Akarat. az ő lelke. az Ő Szabad Akarata. amely képes teremteni, rombolni. betegséget okozni, gyógyítani. széppé tenni és elcsúfítani. bármire képes, hiszen szabad. átjár mindent. nincsenek korlátai. egyáltalán semmi. csak VAN. mindenhol mindenben egyszerre. és ezzel vagyunk többek. azt, hogy mennyi legyen bennünk a szabad akarat, hogy hogyan tűrjük el, azt mi választjuk meg. senki más. önmagunk. kizárhatjuk megunkból a Szabad Akaratot, de nem tudjuk eltüntetni sohasem. mégis, csak akkor érezzük meg mit jelent, ha háttérbe szorul valami miatt. ajándék az, hogy bennünk van a Szabad Akarat. ne akarjuk korlátozni! ennél nagyobb bűn talán nincs is. próbálhatjuk, de igazán soha nem fog menni az, hogy korlátozzuk Őt. érezhetjük úgy, hogy most bezártam.. de ezt is csak azért, mert engedi magát, és megengedi, hogy magunk jöjjünk rá arra, hogy mit tettünk. ne akard bezárni az Akaratot! felesleges kűzdelem, csak téged fáraszt ki. inkább hagyd, hogy átáradjon rajtad. a te itteni szabad akaratodból maga a Szabad Akarat. Isten. az ő kegyelme. engedd el, és így lesz igazán a tiéd. ezzel valami olyat fogsz építeni, ami a földi értékek között meghatározhatatlan.
engedd útjára a Szabad Akaratot és egy új világ fog felragyogni benned...