Árnyak : Jég
Tartja még a Napot a Föld, összeér még a sár és a fény
A hosszú árnyékok között már ott bujkál a tél
Az elsô ködök ideje ez, nedves és szürke halál
Újra eljön a jeges szél, mint penge az arcomba vág
Úgy imbolyognak a szélben a fák, ahogy engem is ledönt a világ
Nekem az egész életem tél, sivár és hideg mint a jég
Szélbe fúrom az arcom, sikolyom felhôk fölött száll
Mert jobban vonz a sötét, mint egy félig szétrohadt világ
Lelkem tavaszát várom, ez a tél lesz a halálom
Elvisz magával érzem, együtt múlok el a fénnyel
De nem küzdök, már nincs jövôm, nem menekülök, nincs erôm
Vigyen, ha kell, csak ne fájjon, a többi nem érdekel
Fagyott az álmom, fagyott az arcom, betemetett a tél
Már más az álmom, más az arcom, elsodort a szél
Úgy imbolyognak a szélben a fák, ahogy engem is ledönt a világ
Nekem az egész életem tél, sivár és hideg mint a jég
mint a jég....
Árnyak : Kirepülés
Most beszélj végre te,
És ne csak az indulat,
Hát szóljon végre az,
Ami igazán Te vagy,
Hát repülj végre kedves,
Ha már én nem lehettem a szárnyad!
És szárnyalj végre fent,
Hogy ne érjen sárba lábad!
Refr.:
Hát repülj végre kedves,
Neked a boldogság a dolgod,
Én majd távolról csodállak,
Te a mindenség jelét hordod.
Te törött szárnyú angyal,
Hát hogyne szeretnélek,
Mikor te vagy maga a Dal,
Mikor te vagy maga a lélek,
Tested isteni tánc- te vagy,
Hangod égi jelbeszéd,
Arcod tiszta, mint az éj,
Ott állsz világom tetején.
árnyak
2007.06.09. 13:12 - felhővándor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egivandor.blog.hu/api/trackback/id/tr6695623
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
