gondolatok az égről a földön

sokat gondolkodtam már ezen...
áldás vagy átok?
maga az életem, az ajándékok, amiket kapok.
tudom, hogy ajándékok. érzem. mégis rengetegszer szeretnék egy átlagos ember lenni. sokkal kevesebb ajándékkal. nem érzem magamat érdemesnek minderre. olyan dolgokat kapok, amiket soha nem érdemeltem meg. nem tudom miért kapom meg mindezeket. egyre többet. sokszor megijedek tőlük. nem tehetek róla, de a szervezetem van, hogy valahogy ellenáll.... nem igaz. én állok ellen mindezeknek. nem érzem magamat jónak erre. félek. egyszerűen tényleg csak ennyi, hogy félek. félek mindattól, amit kapok. attól, amit itt találok. még mindig nem értem, hogy miért van mindez. miért nem lehetek most már valahol teljesen máshol. meszse innen. miért vagyok fontos Őneki. miért? miért kegyelmez nekem, bármit teszek? miért véd ennyire? annyiszor kellett volna már valaminek történnie velem, és mégsem. soha. mondhatnám most, hogy csoda hogy élek. nem csoda. tényleg érdekes dolog, és valószerűtlen, de nem csoda. egyszerűen csak kegyelem.

látom a derengést az emberek körül... már elég régóta. bár nem szoktam erről annyira beszélni, mert nem szeretem ezt a témát. sokszor jólesik, mégis valahogy úgy érzem, hogy nekem ezt nem szabadna. elvégre magánügye. nem teljesen olyan minden, ahogyan papíron kéne. mintha valami önnálló jel-színrendszerem lenne, vagy nem is tudom. de amit látok az ott van. legalábbis én ott látom. és elég sok mindenre tudok belőle következtetni, illetve érzek meg benne. rengetegszer észre sem veszem, hogy már megint az emberek fölé/mellé bámulok... és elmerülök a látványban, és érztelmezem... van, amikor nem megy elsőre. van amikor szinte oda se nézek, és tudom, hogy mi van, és hogyan. de mi jogom van nekem midehhez? ez valahogy az emberek magánéletébe beleszólás... és a sajátomat miért nem láthatom sohasem? miért vagyok arra képtelen? miért?
tudom, túl sok a miért, de miérteknek lennie kell... nem is tudom, hogy miért... :P
van, mikor fáj mindezt látni. sokszor próbálom kizárni. van amikor egyszerűen nem sikerül. és találtam valami újat, amit eddig nem vettem észre. ha nagyon fáradt vagyok fizikailag (ami ezen a héten gyakran előfordult) és nincsen rajtam szemüveg, akkor szinte csak ezt látom. a szemem fizikailag alapból kicsit gyenge. szerintem. és ha nem erőltetem, akkor ez a tisztább látás teljesen előtérbe kerül. így voltam ezzel csütörtökön is. akkor inkább a szemüveget választottam. mert valahogy hozzászoknak a szemeim, hogy nem igazán használom őket, és akkor annyi volt a vizsgámnak. (nah mondjuk így is valahogy úgy sikerült)

lehet, hogy lassan aludnom kéne. de mióta próbáltam visszatérni álmaim mezeire azóta csak egyre távolabb vagyok tőlük....
olyan fura. jövő héten ilyenkor már vége lesz az iskolának. hivatalosan egy hét múlva és még 9 óra... és lezáródik egy újabb tanév. enyni volt. már csak két év a gimiből... pedig jó lenne, ha több lenne. megszerettem. nagyon....

most már talán tényleg megyek aludni...
egy napra ennyi bejegyzés elég. még akkor is, ha ma már holnap van, és így ma még szinte biztos, hogy fogok írni. elég, és kész ennyi. nekem a nap a napfelkeltével kezdődik. és hiába világosodik kinn, nekem még tegnap van...