gondolatok az égről a földön

péntek:
emu farmon jó volt, bár minha allergiás lennék azóta  a "búza" szóra :P... 4 óra környékén hoztak papíron 16 mázsát, szerintünk többet. a lábaim kellemesen leégtek, szívtam miattuk... kellemesen elfáradva értem haza. utána már nem volt olyan kellemes. apa... sikerült minden negatívat megkapnom. nem volt jó. Istit kértem meg, hogy vigyen le az állomásra (még egyszer köszönet érte!) apától nem akartam semmit kérni, csak minél távolabb kerülni tőle.
19:50kor felszálltam Tatán a 17:50es vonatra. Győrben átszállás, aztán Celldömölk. Márkkal és Dórcával utaztam. mielőtt felszálltam Tatán felhívtam Árpit. nagyon rosszul voltam idegileg. nem bírtam már elviselni a negativitást. szükségem volt arra, hogy halljam a hangját, gondolatait, ő volt a mankó ahhoz, hogy kicsit megnyugodjak. köszönöm! (bár tudom, hogy te ezt talán soha nem fogod elolvasni). nem akartam, hogy tesóm lássa rajtam azt, hogy mennyire ki vagyok. mire felszálltam a vonatra sikerült összeszednem magam annyira, hogy csak kicsit legyen rossz kinézetem.
végül odaértünk épen, egészségesen a táborba. este gondolkodtam egy kicsit, de hamar elaludtam.

szombat:
táborépítő nap... reggeli sátorponyváról. tök buli. reggeli után egy kis téblábolás majd hirtelen ott találtam magamat, hogy főzök... benn a sátorban, 40 főre... kinn kb 38°C, benn a gázzsámoly mellett "csak" 50°C. mikor kimentem valamiért olyan kellemesen hűvösnek éreztem mindent... :P tudom, nem vagyok normális. ezt akkor is tudtam. de hát kaja kell, és én voltam az a szerencsétlen, akire ez jutott... végülis megették. akkor annyira rossz nem lehetett. vagy csak mindenki éhes volt ennyire? inkább az utóbbi. délután pancsi, pihi... ledöntött a lábamról a fájdalom. rengeteg energiát kivesz belőlem. folyton fáradt vagyok, fáj a fejem. nehéz. itt mintha erősebben éreznék mindent. talán a természet? nincsenek erdők, nincsenek fák, olyan kopár minden. fájdalmas. honnan eredhet az érzékenységem? fáradtság? természet? emberek? vagy mindez együtt? összefüggés biztosan van közöttük. a mértékeket nem ismerem. igazából semmit nem ismerek. olyan tudattalan vagyok! nem tudom hogyan tehetnék ellene. próbálok mindent elolvasni, meglátni, meghallani... mégis mindez kevés...
az este jól alakult. elmentünk biliárdozni, fagyiztunk Dorcával, aztán pancsiztunk. a végén elmentünk aludni. közte voltak apróbb fennakadások (pl. kiscsajok+pia, szemüveg, de ezek nem okoztak problémát)
este szokásosan gondolkodtam. mostanság mindig ugyanoda jutok. talán ez, amit Árpi mondott? "rá fogsz jönni, hogy nem is a tárgy a lényeg". talán megtaláltam. nem tudom. nem vagyok benne biztos. ezzel a felismeréssel a tudatomban, és Krisztián kezét fogva aludtam el...

vasárnap:
a felkelés. nehéz rá visszaemlékezni. nem ébredtem könnyen. álmomban még valahogy folytattam (?) a gyakszikat. legalábbis amikor felkeltem éppen az egyik közepénél jártam. mintha ébren lettem volna, és erősen koncentráltam volna, pedig aludtam. szinte biztos. mikor teljesen felkeltem fájdalom járt át. hihetetlen mértékű. nem tudtam enni/inni. semmit. elmentem túrázni a "bandával". napon, erdő nincs a környéken. eléggé a halálomon voltam. ilyen mértékű talán még soha nem volt a fájdalom. a túrát végigcsináltam. mikor visszaértünk sikerült innom egy keveset. Végre! eldőltem egy sátorponyván a fa árnyékában. még a túra közben próbáltam felhívni Árpit. nem vette fel. akkor hívott fel, mikor már ott feküdtem. beszéltem vele fél órát. jól esett nagyon. a látásom visszatért. :) nem teljesen, de a fát láttam. sok erőt adott nagyon. Árpi is. tudom, hogy az ő fájdalma (is?) volt. eléggé ki van. csodálatos. tudom, fura, hogy ezt mondom, mégis csodálatos. így gondolom. így látom. rengeteget aludtam a délután további részében szinte ájultan. próbáltam magamnál maradni, nem hagyni a fájdalomnak, hogy eluralkodjon rajtam, de a végén megint szinte elájultam. este a felhők üzentek. egy csodát mondtak el. oylan jó volt! a naplemente is. igazán. sajnos gyűlés miatt nem nézhettem teljes nyugalomban... :( az este eseménytelen volt. hamar elaludtam. (kb éjfél után egy kicsivel) sokat kivett belőlem a fájdalom...

hétfő:
korán keltem. pontosan 4 órakor. tudom, nem vagyok normális. de hát a palacsinta! 6 kg liszt, 7l tej, 20 tojás. nah 4től fél10ig sütöttük Macival. eléggé elfáradtam benne, plusz az előző napi fáradtság... mindenesetre lemaradtam a rendszertanról (amit nem tom hányszor meghallgattam már)... a vázlatot később lemásoltam. rovásssal. rájöttem, többet kell gyakorolnom. a nap további része nagyrészt dögléssel telt. a hátam megint nem volt rendben, eléggé elrontotta  a napomat. este megcsináltuk a trónt., felavattuk Petrát. utána gyűlés. gyönyörű naplementében. sajnos nem fényképezhettem. :S ha így folytatjuk, akkor nem lesz naplementés képem, pedig jók lehetnének nagyon... este beszélgettem anyummal. egészen jó volt. utána lepkézés. nem maradtam túl sokáig, fáradt voltam. végülis nem aludtam rögtön, vacsiztunk Bagival, aztán meg beszélgettünk (ő, Krisz, Viktor). jó volt. ezek a beszélgetések hiányoznak úgy igazán a táborokból... utána megint gondolkodtam. sajnos mindig estére marad :S a másik meg elmaradozik :S:S

kedd
délelőtt túra... jó volt, sokat fényképeztem (van közöttük egy két értékelhető is)
délután biliárd, kocsma, kaja, aztán anyummal bicózás
este: emberke, "előadás"
nem is lett volna vele baj. tényleg nem. nem is ő vele voltak gondjaim. igazából senkivel. csak... megláttam az embert, aki hozta őt. sötét volt a sátorban, így sokkkal inkább tisztán láttam. sajnos. vagy nem? szokásos kettősség van bennem. lényeg: (nehéz elmondani, leírni, felfogni) ránéztem, és tudtam, hogy meg fog halni...
pedig életvidám, kedves ember. egyáltalán nem "öreg". mégis. tudom, hogy bevégezte itt a dolgát. nem szóltam hozzá, semmi kapcsolatunk nem volt. csupán láttam őt. éreztem mindezt. este már nem is maradtam beszélgetni az emberekkel. Tomival beszéltem még telefonon, de ezt nem említettem neki. úgy érzem nem vagyok vele teljesen őszinte. igazából senkivel nem vagyok teljesen őszinte. azaz Árpival. neki el tudom mondani a dolgokat. bár ő nincs velem / mellettem. hogy is lehetne! nagyon sokat jelent nekem ő, mint barát. rengeteget segít. néha úgy érzem, hogy kihasználom őt. Bár ez lehet, hogy tévedés. Igazán nem tudom. Ha hazamegyek valamiképp Danival is kéne beszélni. Nem tudom hogyan, de meg kellene oldanom. Meg fogom oldani. Ennyi. Sok jó ember vesz körül, mégis egyre távolibbnak érzek mindenkit.
Emu farmon összebarátkoztam Annával. Jó nagyon. Első nap még Dáviddal voltam, utána egész héten Annával. Napi 10 órában "összezárva" volt lehetőségünk beszélgetni. Kihasználtuk. Köszönöm Anna!

szerda
túra kapcsán bicózni voltunk. amit tegnap kifelejtettem, de jó hír: elmúlt az állandó fájdalom. Tudom most már minden teljesen rendben van Árpival. Szóval bicózás  mint mindig most is megnyugtatott. Gondolkodtam közben, ahogy tekertünk a változatlan tájon. Rájöttem, hogy nem szeretem az alföldeket. Unalmas, hiányzik innen az erdő, ami erőt ad az egésznek. Néhány fa, de kevés. Rengeteg erő van az anyaföldben természetesen, de a közvetítői? hiányoznak. nem tudom pontosan megfoglamazni az érzéseimet. Délután aludtam egyet, aztán határoztunk. Nemsokára megyünk a faluba közgyűlni. Szokásos éves feladat. Kötelesség. Nem nagyon szeretem. A sok adat, és minden egyéb.
közgyűlés után: Andris az új elnök. nem volt jó a választási procedúra...




mostanra ennyi, majd írom még tovább, ha lesz időm...