gondolatok az égről a földön

Folytatás...
Mozi, film eléggé nagy hatással volt rám. A műfajt is nagyon szeretem, nem volt gond abban sem. Összesítve azt mondom jó, bár nem tudom, hogy sokadjára megnézném e...
Nem is ez most a lényeg. Sokkal inkább az, hogy észrevettem valamit. A film után lehetőségünk nyílt beszélgetni a szereplőkkel. (Egyébként nagyon fura-hátborzongató érzés volt, hogy midnenki ott maradt, meg se pisszent, meg se moccant mikor vége lett a filmnek). A beszélgetésre nem szeretnék kitérni, mert nem ez számít.
Figyeltem az embert, aki felvezette a beszélgetést. És egyszer csak elkezdett valami derengeni körülötte. Csak halványan, fehéren. Aztán egyre többet és többet néztem, nem is nagyon foglalkoztam már a kérdésekkel és a válaszokkal. Ott volt. Újra!!! Olyan régen láttam. Viszont ami fura volt, hogy néztem másokat is. Láttam is, kivéve Palcsó Tamásét... Egyszerűen nem voltam képes látni. Csodálatosgyönyörűbizsergetőhátborzongatóérdekesismertismeretlen érzés volt mikor tudatosult bennem mindez. Nem gondoltam volna őszintén szólva....
Kicsi ugrás a történetben, méghozzá Egerig... Alig néhány kilométer innen Tatáról.
Odaértem szerencsésen, igen fáradt voltam, de nem igazán érdekelt. A megnyitón még a fehér háttér is adott volt (ill. a korreferátumoknál is) és így minden passzolt. Sokat gyakoroltam, és egyre inkább rájöttem, hogy tényleg újra kinyíltak a szemeim. Annyira boldog voltam!!!