Bocsáásatok meg, hogy rég nem írtam. Illetve ma hajnalban kaptatok egy idézetet, de az mégsem ugyanaz.
Súlyos gondolatok érlelődnek bennem, az eddigi legnehezebb leckém. Múlt vasárnap óta rágódom ezen. Megakadályoz az írásban is, mert valahol pont erről szólnak. Nem szeretném leírni, bárkinek szívesen elmondom élő szavakkal.
Lehet, hogy ez lesz a blog vége, nem tudom.
Nehéz most ez nagyon.
Nem tudom megmásítani ennyire magamat. Tudom, értem, érzem, hogy igazak a gondolatok, ugyanakkor nem tudom befogadni őket. Mindig itt vannak bennem, és harcolok velük. Nem lesz sem győztes, sem vesztes ebben a harcban. A kompromisszum meg értelmetlen. Nem tudom mi lesz. Mert az életem alapjait is megrengeti. Túl mélyre ivódott bennem ez a néhány nagyon összefüggő gondolat. Nincs pillanat, amikor ne lennének ott...
Talán elfelejtem ezt az egészet, talán valahogy kitörlöm magamból újra.
De akkor megint itt lesz, valahonnan visszakapom, mert ez hozzám tartozik. Ha nem lenne így, már rég elengedtem volna, elengedett volna, nem lenne ilyen kimerítően hosszú és mély a kűzdelem.
Bocsássatok meg, kűzdelmem idejére visszavonulok egy kicsit. Bár így karácsony táján úgy érzem lenne mit írni...
Mindazt, amit nekem jelent ez az egész, mindazt, aminek tűnik, stb...
Tudjátok, én nem keresztyén szemmel nézem. Nem tartozok közéjük...
De ez egy másik bejegyzés kezdete, amit nem tudok, hogy valaha is meg fogok -e írni...
Súlyos gondolatok érlelődnek bennem, az eddigi legnehezebb leckém. Múlt vasárnap óta rágódom ezen. Megakadályoz az írásban is, mert valahol pont erről szólnak. Nem szeretném leírni, bárkinek szívesen elmondom élő szavakkal.
Lehet, hogy ez lesz a blog vége, nem tudom.
Nehéz most ez nagyon.
Nem tudom megmásítani ennyire magamat. Tudom, értem, érzem, hogy igazak a gondolatok, ugyanakkor nem tudom befogadni őket. Mindig itt vannak bennem, és harcolok velük. Nem lesz sem győztes, sem vesztes ebben a harcban. A kompromisszum meg értelmetlen. Nem tudom mi lesz. Mert az életem alapjait is megrengeti. Túl mélyre ivódott bennem ez a néhány nagyon összefüggő gondolat. Nincs pillanat, amikor ne lennének ott...
Talán elfelejtem ezt az egészet, talán valahogy kitörlöm magamból újra.
De akkor megint itt lesz, valahonnan visszakapom, mert ez hozzám tartozik. Ha nem lenne így, már rég elengedtem volna, elengedett volna, nem lenne ilyen kimerítően hosszú és mély a kűzdelem.
Bocsássatok meg, kűzdelmem idejére visszavonulok egy kicsit. Bár így karácsony táján úgy érzem lenne mit írni...
Mindazt, amit nekem jelent ez az egész, mindazt, aminek tűnik, stb...
Tudjátok, én nem keresztyén szemmel nézem. Nem tartozok közéjük...
De ez egy másik bejegyzés kezdete, amit nem tudok, hogy valaha is meg fogok -e írni...
