Először is sikerösszegzés... Múltkor írtam, hogy kevesebbet lesz bekapcsolva a gépem. Kicsi sikerült is belőle, ám találtam egy könyvet, ami sajonos most papíron nekem nem elérhető, és ezért gépen olvasom. Már jórégen letöltöttem, de valamiért egész mostanáig nem kezdtem el olvasni. Vasárnap délután úgy döntöttem csinálok sütit, meg megígértem itthon. Receptem is volt már, szóval minden ok, csak éppen egy fontos alapanyag hiányzott, boltba meg nem voltam hajlandó menni, így aztán süti helyett nekiálltam olvasni a Beszterce ostroma (Mikszáth) könyvet... Szépet álmodtam rajta, bár sajnos nem úgy, ahogy a mesékben szokott lenni, hogy folytatódik a sztori. Teljesen másról...
Amikor felkeltem (21:15 körül) vacsiztam, meg megnéztem anyumat, de valahogy nem volt olyan jó lenn, így feljöttem, megírtam a németet, és megpróbáltam aludni...
Hát éjfélkor még mindig csak próbálkoztam, így inkább feladtam, mert úgy döntöttem reménytelen eset. Bekapcsoltam a gépet, és elkezdtem olvasni, mert hiába próbáltam ki 3 papír könyvet is, nem voltak az igaziak. Így jutottam el a MENNYEI PRÓFÉCIA c. könyvhöz. Elkezdtem ovlasni, és csak olvastam, és olvastam, és még mindig olvastam. Olyan negyed négy környékén már fáradt voltam, és ránéztem az órára, megállapítottam, hogy aludni is kellene. Szóval gépet kikapcsoltam, bár még sokáig gondolkodtam a könyvön. Másnap reggel mégsem keltem fáradtan. Nem tudom miért, de egész jól voltam... Viszont a gépmentességem azóta ugrott, mert még nem fejeztem be a könyvet... Kicsit kevesebb, mint az egyharmada még vissza van... (tegnap ki kellett olvasnom a beszterce ostromát, nem volt mese, így nem jutottam hozzá e sokkal értékesebb könyvhöz)
Hétfő reggel... Csúnya balsejtelem lett úrrá rajtam. Csak egy ici picit, de fájt a kezem, illetve megint nem éreztem vele rendesen. Aztán hétfő este még semmi, kedden fokozódott e fájdalom, és este ahogy olvastam és msn-eztem, mikor kikapcsoltam a gépet rájöttem, hogy vége. Vége a fájdalommentességnek. Hideg volt az asztalom, és du4től 11ig folyamatosan hűtöttem a kezemet. hiba volt...
Szerda fásli, nuku írás...
Ma csütörtök van. A jobb kezes írás kizárt volt tegnap, hát ma már a bal is... Gépelni tudok, az most még megy, meg kicsit életet lehelltem a kezeimbe, de úgy érzem este már mindebből semmi nem marad...
Harmonikáztam most egy kicsit, jó volt, de fájt... Nemsokára órám lesz... Muszáj menni, nincs mese, és ebből nem akarok engedni magamnak. Nemsokára vizsga van, bár kb ma tudom majd meg a pontos időpontját. Mindenesetre még januárban. Ehhez hozzájön, hogy a kezem kezd használhatatlan lenni. Mindemellett még 2 darabom a 3ból nincsen kidolgozva... :( Nem tudom mi lesz... 2 napja nem írok, és már most hiányzik... Ide nagyjából tudok írogatni, bár már most is fáj... :S
Mellesleg tavaly néha igen durva dolgok voltak a kezeimmel. Egy ideig tudtam rajta uralkodni, de hát amikor az egész világ kicsúszott a lábam alól (azaz épphogy a lábam alá került) már képtelen voltam bármit is tenni. Abba kellett hagynom a dobolást, mert nem bírtam... De most a harmonikázást nem vagyok hajlandó feladni! NEM! Ezt már senki nem veheti el tőlem, ahogyan nem veheti el tőlem senki azt, hogy írjak. Számomra nagyon fontos az, hogy ha bármi van, akkor papírra vethetem... Igazából ezért is tanultam meg bal kézzel írni (ami még mindig lassabban megy, mint jobbal), hogy leírhassam a verseket. Bár mostanság kikopott e forma, inkább áttértem az epikai műnembe, akkor is...
Vagy tekintsem jónak? A változásoknak? Jah, és mellesleg írva sokkal koncentráltabban gondolkodok. Talán oka van annak, hogy időnként nem írhatok? Annak, hogy pont most jött ez, amikor összeomlott minden, hogy új épülhessen?
Nem tudom, igazán enm tudom...
Próbálom ezt is, mint mindent, mosollyal tűrni, bár néha nem megy, amikor a kitűzött célok elérhetetlenek lesznek... Ha őszinte vagyok, a kezeim sokkal inkább fájnak a lelkemben, mint fizikailag. De tényleg. Sokkal jobban fáj az, hogy az agyam kiadja a parancsot, hogy "v" betű, és mozdítaná a kezemet a jól megszokott mozdulattal, de az nem mozdul, és ha olyanja van a toll is kiesik belőle, pedig világosan a kéz azt az üzenetet küldte az agyamnak, hogy szorítja a tollat, ahogyan szokta... És mégse... Megnemértés alakult ki bennem, amiről én tehetek, de nem tudom még, hogyan állíthatom vissza... Mindenesetre rajta vagyok...
Megpróbálom látni, hogy mit is tanulok éppen, vagy ha látni nem is, tanulni. A felismerések pedig nagyon jók, de erről majd máskor, vagy majd szóban, vagy nem tudom, a lényeg, hogy nem most, nem itt...

áldott napot, és köszönöm a kitartást, amivel ezt végigolvastad!