először is szeretném ajánlani mindenkinek az ! www.irastudo.fw.hu weboldalt, ahol rengeteg érdekes dolgot olvashattok, ráadásul rovással, ami szerintem egy nagyon jó gyakorlási lehetőség.
Szóval adott egy szombat reggel, amikor nem szeretnék felkelni. Nagyon ellenemre volt a kelés, Márk keltett már vagy harmadszor, mire végülis felkeltem azzal a gondolattal, hogy nem megyek el, mert minek... úgy is esélytelen az egész... Végülis ahogy reggeliztem, meg szedtem magamat rendbe szépen lassan megérett bennem az, hogy talán tényleg jó lesz, meg minden ilyesmi....
Szóval a végén szépen beültem az autóba azzal a tudattal, hogy nagyon nem tettem meg mindent. Készülni nem nagyon készültem erre az egészre, 13 oldalt olvastam, és hát a fizika jegyzeteimet rovással írom már mióta (ez igazából csak a tanár idegesítését szolgálja...:P)
Szóval a végén Móron egy kis keverés után odaértünk. Mikor benéztünk az ajtón ismerős emberke állt ott, ez valahogy már megnyugtatóan hatott, és valahogy úgy, hogy talán megérte mégiscsak eljönni. Egyébként egy napfényes, gyönyörű szombati napról van szó...
A főszervező kinn állt az iskola ajtajában, egy nagyon jó ember. Igazából az önbizalmam elment, de akkor már mindegy volt. Kis várakozás után megnyitó, azután pedig még a csajokkal ültünk a teremben, és dumáltunk. Jó volt. Egyébként ők a szentendrei ref. gimiből jöttek a versenyre. Olyan háromnegyed óra múlva következett a verseny tényleges kezdése, az olvasás... Hát paráztam nagyon, mert tudtam, hogy nem megy. Végülis egész jól ment, hibátlanra sikerült, csak kb második osztályos szinten olvastam :D
Aztán 45 perc az írásbeli. Épphogy be tudtam fejezni, és át tudtam nézni. Ha nem nézem át, akkor elég sok hibám maradt volna, pl. n és o nem volt mindig egyértelmű, vagy pl. s-t írtam g helyett... de átnéztem, átjavítottam, és amikor kellett beadtam. Aztán jött a várakozás az eredményhirdetésre. Addig anyummal megnéztük mórt. Van egy tök jó parkjuk. Annyira szép és hangulatos! És az alapján annyi mindent ki lehetne hozni az itthoni kastélyparkból... De ehhez kicsit más emberek kellenének odaföntre, na mindegy. Aztán visszamentünk, néztünk baranta bemutatót, utána meg szépen lassan visszaszivárogtunk a suliba. Vártunk a folyosón, dumáltunk, meg ilyenek, és egyszer csak kijött néhány zsűritag, hogy keresnek 3 középiskolást (jah, a versenyen csak sorszámunk volt, szóval akkor még ők sem tudták, hogy kit)... aztán jobban elkezdték őket keresni, és mint kiderült, a 38as is benne van... (ez voltam én :D ) tudtam, hogy mit jelent ez, mégpedig összrovást, mert ugyanolyan pontszámunk lett, azaz mindannyiunknak három hibája lett addig, mint utólag megtudtam. Hát nagyon nagyon beparáztam, mert nemtudtam, hogy hányadik helyért kűzdünk, és hogy nekik hogy megy. Kicsit megnyugtatott, hogy összrovást kellett latin betűre átírni, és nem fordítva. annyira remegtem, miközben írtam, hogy szinte eldobtam a tollat. Időre ment, meg hibátlanságra, meg minden ilyesmire az egész. Még sietnem is kellett, és egy szó eléggé nehezen ment, de a végén rájöttem mi is az. Aztán akkor nagy megkönnyebbüléssel mondtam, hogy "kész". Nah ekkor kezdtem csak el igazán remegni. Igazából tudtam, hogy jó, mivel különben értelmetlen lett volna a mondat, vagy valami, és nekem egy teljesen értelmes mondat jött ki. Átnézték, és azt mondták, hogy jó, csak egy szócsere. (Hát igen, amit elsőre nem tudtam szót kihagytam, és rossz sorba írtam be véletlenül utána :$). Megnézték a többiekét, egyikük egy évszámot tudott csak, a másik lány pedig semmit nem írt. Elkezdtem megnyugodni, de még jó fél óráig eltartott a remegés abbahagyása, közben pedig a lányoknak magyaráztam az összrovás rejltelmeit. Mint kiderült nem ismerték, szóval nem tudtak mit kezdeni a feladattal. Sajnos. Így kicsit érvénytelennek érzem az egészet, de ez van... Mindenesetre jó érzékük van hozzá, mivel ahogy elmondtam nekik, máramennyire telt tőlem egész jól tudták olvasni a mondatot...
Aztán akkor ki a teremből, elmondtam anyumnak mindezt, és még jó félóra várakozás...
Végre: eredményhirdetés... kezdték az alsósok kihirdetésével, aztán felsősök, aztán mi. Mikor kihívták az egyik összrovásos lányt harmadiknak akkor esett le, hogy basszus, akkor én ezt megnyertem... És tényleg.
Annyira örültem annak, hogy nem maradtam otthon reggel. Tök jó nap volt, még akkor is az lett volna, ha nem így jövök haza, így viszont méginkább... Végre valami sikerült ebben az életben. Ez egyébként azt jelenti, hogy megyek a Kárpát-Medencei Rovásíró Verseny és Találkozóra jun. 21-én, Pestre. Bár ezen még gondolkodom, mert pont akkor van REND, de majd csak meglátjuk, mi sül ki belőle :D
Szóval elmentem, megnyertem...
hazajöttem, olvastam, és kaptam egy pohár málnabort bátyótól, aztán meg kávéztunk egy nagyot a csajokkal, fiukkal, és hazajöttem 4 környékén, és nem tudtam kimenni gáborhoz a korábbi busszal, mert egyszerűen a lábamon se álltam még fél hatkor... szóval mentem a kilencessel, és vele voltam egy tök jó délelőttöt...
Nagyon jóra sikeredett az a hétvége, és hát ennél talán nem is kell nekem soha több...
(Na de azért juniusba lesz remélem... ! :D:D:D )
Szóval adott egy szombat reggel, amikor nem szeretnék felkelni. Nagyon ellenemre volt a kelés, Márk keltett már vagy harmadszor, mire végülis felkeltem azzal a gondolattal, hogy nem megyek el, mert minek... úgy is esélytelen az egész... Végülis ahogy reggeliztem, meg szedtem magamat rendbe szépen lassan megérett bennem az, hogy talán tényleg jó lesz, meg minden ilyesmi....
Szóval a végén szépen beültem az autóba azzal a tudattal, hogy nagyon nem tettem meg mindent. Készülni nem nagyon készültem erre az egészre, 13 oldalt olvastam, és hát a fizika jegyzeteimet rovással írom már mióta (ez igazából csak a tanár idegesítését szolgálja...:P)
Szóval a végén Móron egy kis keverés után odaértünk. Mikor benéztünk az ajtón ismerős emberke állt ott, ez valahogy már megnyugtatóan hatott, és valahogy úgy, hogy talán megérte mégiscsak eljönni. Egyébként egy napfényes, gyönyörű szombati napról van szó...
A főszervező kinn állt az iskola ajtajában, egy nagyon jó ember. Igazából az önbizalmam elment, de akkor már mindegy volt. Kis várakozás után megnyitó, azután pedig még a csajokkal ültünk a teremben, és dumáltunk. Jó volt. Egyébként ők a szentendrei ref. gimiből jöttek a versenyre. Olyan háromnegyed óra múlva következett a verseny tényleges kezdése, az olvasás... Hát paráztam nagyon, mert tudtam, hogy nem megy. Végülis egész jól ment, hibátlanra sikerült, csak kb második osztályos szinten olvastam :D
Aztán 45 perc az írásbeli. Épphogy be tudtam fejezni, és át tudtam nézni. Ha nem nézem át, akkor elég sok hibám maradt volna, pl. n és o nem volt mindig egyértelmű, vagy pl. s-t írtam g helyett... de átnéztem, átjavítottam, és amikor kellett beadtam. Aztán jött a várakozás az eredményhirdetésre. Addig anyummal megnéztük mórt. Van egy tök jó parkjuk. Annyira szép és hangulatos! És az alapján annyi mindent ki lehetne hozni az itthoni kastélyparkból... De ehhez kicsit más emberek kellenének odaföntre, na mindegy. Aztán visszamentünk, néztünk baranta bemutatót, utána meg szépen lassan visszaszivárogtunk a suliba. Vártunk a folyosón, dumáltunk, meg ilyenek, és egyszer csak kijött néhány zsűritag, hogy keresnek 3 középiskolást (jah, a versenyen csak sorszámunk volt, szóval akkor még ők sem tudták, hogy kit)... aztán jobban elkezdték őket keresni, és mint kiderült, a 38as is benne van... (ez voltam én :D ) tudtam, hogy mit jelent ez, mégpedig összrovást, mert ugyanolyan pontszámunk lett, azaz mindannyiunknak három hibája lett addig, mint utólag megtudtam. Hát nagyon nagyon beparáztam, mert nemtudtam, hogy hányadik helyért kűzdünk, és hogy nekik hogy megy. Kicsit megnyugtatott, hogy összrovást kellett latin betűre átírni, és nem fordítva. annyira remegtem, miközben írtam, hogy szinte eldobtam a tollat. Időre ment, meg hibátlanságra, meg minden ilyesmire az egész. Még sietnem is kellett, és egy szó eléggé nehezen ment, de a végén rájöttem mi is az. Aztán akkor nagy megkönnyebbüléssel mondtam, hogy "kész". Nah ekkor kezdtem csak el igazán remegni. Igazából tudtam, hogy jó, mivel különben értelmetlen lett volna a mondat, vagy valami, és nekem egy teljesen értelmes mondat jött ki. Átnézték, és azt mondták, hogy jó, csak egy szócsere. (Hát igen, amit elsőre nem tudtam szót kihagytam, és rossz sorba írtam be véletlenül utána :$). Megnézték a többiekét, egyikük egy évszámot tudott csak, a másik lány pedig semmit nem írt. Elkezdtem megnyugodni, de még jó fél óráig eltartott a remegés abbahagyása, közben pedig a lányoknak magyaráztam az összrovás rejltelmeit. Mint kiderült nem ismerték, szóval nem tudtak mit kezdeni a feladattal. Sajnos. Így kicsit érvénytelennek érzem az egészet, de ez van... Mindenesetre jó érzékük van hozzá, mivel ahogy elmondtam nekik, máramennyire telt tőlem egész jól tudták olvasni a mondatot...
Aztán akkor ki a teremből, elmondtam anyumnak mindezt, és még jó félóra várakozás...
Végre: eredményhirdetés... kezdték az alsósok kihirdetésével, aztán felsősök, aztán mi. Mikor kihívták az egyik összrovásos lányt harmadiknak akkor esett le, hogy basszus, akkor én ezt megnyertem... És tényleg.
Annyira örültem annak, hogy nem maradtam otthon reggel. Tök jó nap volt, még akkor is az lett volna, ha nem így jövök haza, így viszont méginkább... Végre valami sikerült ebben az életben. Ez egyébként azt jelenti, hogy megyek a Kárpát-Medencei Rovásíró Verseny és Találkozóra jun. 21-én, Pestre. Bár ezen még gondolkodom, mert pont akkor van REND, de majd csak meglátjuk, mi sül ki belőle :D
Szóval elmentem, megnyertem...
hazajöttem, olvastam, és kaptam egy pohár málnabort bátyótól, aztán meg kávéztunk egy nagyot a csajokkal, fiukkal, és hazajöttem 4 környékén, és nem tudtam kimenni gáborhoz a korábbi busszal, mert egyszerűen a lábamon se álltam még fél hatkor... szóval mentem a kilencessel, és vele voltam egy tök jó délelőttöt...
Nagyon jóra sikeredett az a hétvége, és hát ennél talán nem is kell nekem soha több...
(Na de azért juniusba lesz remélem... ! :D:D:D )
