Sajnos nincsen túl sok időm, ami pedig van, azt javarészt alvással töltöm. Szóval mostanság ne nagyon várjatok tőlem semmit, se itt, se személyesen. És nem meglepődni, ha kicsit furcsán viselkedek. Nem könnyűek most a napok, és talán még nehezebbek lesznek. Nagy bennem a kűzdelem, és nagy a világban. Én állok vesztésre. Lehet, hogy csak pihennem kellene egy kicsit, de sajnos nincs arra se nagyon időm. Mikor alvásról van szó, összecsuklok, és bármit csinálok egyre kevésbé pihentető ez az egész... Az emberekkel szemben is másként viselkedek. Ezért előre elnézést kérek mindenkitől. Próbálom összeszedni magam, és menteni, ami még menthető, de nem tudom mi lesz a vége.
Azon se nagyon csodálkozzatok, ha nem nagyon beszélek. Egyre közelebb vagyok a teljes szótlanság állapotához (írni azonban annál inkább). Ebben csak a szóbeli vizsgák lesznek gázosak, de hát ez van... Majdcsak megoldom, ha meg nem, max lesz 2 vagy 3 buktás vizsgám, igazából már nem nagyon érdekel az egész...
legyetek jók, meg minden hasonló!
ui. megint nem azt írtam, amit szerettem volna. szétcsúsztam. asszem teljesen. eredetileg vmi olyasmit akartam, hogy kedvem lenne kitörni, és hisztizni egy sort, hogy nem akarom ezt az egészet, és ehelyett magamba fojtok mindent, aminek egyre súlyosabb az ára, mégsem változtatok a helyzeten. Ha spontán elsírom magamat, vagy bármi hasonló, akkor az csak ennek a megnyilvánulása. Meg persze a végtelen magánynak, ami bennem él... És ami ellen egyre kevesebbet tehetek. Jó lenne otthon lenni végre. De próbálom tartani még magamat. Próbálom...
Azon se nagyon csodálkozzatok, ha nem nagyon beszélek. Egyre közelebb vagyok a teljes szótlanság állapotához (írni azonban annál inkább). Ebben csak a szóbeli vizsgák lesznek gázosak, de hát ez van... Majdcsak megoldom, ha meg nem, max lesz 2 vagy 3 buktás vizsgám, igazából már nem nagyon érdekel az egész...
legyetek jók, meg minden hasonló!
ui. megint nem azt írtam, amit szerettem volna. szétcsúsztam. asszem teljesen. eredetileg vmi olyasmit akartam, hogy kedvem lenne kitörni, és hisztizni egy sort, hogy nem akarom ezt az egészet, és ehelyett magamba fojtok mindent, aminek egyre súlyosabb az ára, mégsem változtatok a helyzeten. Ha spontán elsírom magamat, vagy bármi hasonló, akkor az csak ennek a megnyilvánulása. Meg persze a végtelen magánynak, ami bennem él... És ami ellen egyre kevesebbet tehetek. Jó lenne otthon lenni végre. De próbálom tartani még magamat. Próbálom...
