Tegnap. Sok minden kezdődik itt. Egyszer majd leírom Neked, hogy megérthesd. Addig is várj türelemmel, illetve meglátjuk mi lesz.
A körülmények most talán lényegtelenek. Csak az számít, hogy tegnap ott voltam kinn a puszta közepén (na jó, nem teljesen, illetve teljesen nem, de a helyszín úgyse érdekes, és amikor a felhőket figyeltem teljesen olyan érzetem volt...)
Néztem a felhőket, mint rendesen. A nap már elbújt a felhők mögé, nem akarta, hogy lássuk, hogyan búcsúzik. Tudom, belemagyarázás. De nekem az ilyenek számítanak. Üzenetnek veszek mindent, hiszen minden értem van ebben a világban. Egoistán hangzik ez, és furcsa is lehet tőlem, hiszen én szoktam hangoztatni, hogy magamat utolsó helyre szánom mindenben. Ez a nézetem módosult, ahogy kezdem megérteni a dolgokat. Egyre tudatosabb vagyok. És bátran kimondom, hogy a világon minden értem van. És kimonom azt is, hogy a világon minden Érted van, Neked üzen, azért van, hogy fejlődhess. Így az is értem történt, hogy elbújt tegnap a Nap. Elbújt, de így is csodálatos élményben volt részem, amiben, ha nem takarják a felhők, nem lett volna. Hiszen így felfigyeltem a felhőcsoportra, ami magával ragadott, különben pedig maximum a Napot bámultam volna érzésekkel telve.
Lassan elérek a lényegig, remélem még bírod :D
Szóval lényeg a lényeg, hogy egyszer csak rózsaszínné változtak a felhők. Nagyon szép árnyalatúak voltak, pedig nem szeretem annyira ezt a színt, és most mégis. Talán pontosabb lenne az a megfogalmazás, hogy nem szeretem a természeten kívül ezt a színt. Hiszen ha a felhők ilyenek, akkor még le is fényképezem őket, ha pedig egy növény, akkor is. Egyszerűen megfog. Szóval felfigyeltem arra, hogy rózsaszínek lettek, aztán csak úgy nézegettem őket, és egyszercsak ott volt előttem egy madár. Illetve csak a feje, de egyértelműen madár volt. Még a lyukak is kirajzolódtak a csőrén. Sólyoméra hasonlított a feje, illetve a "tollak" színe, (ez a felhő árnyalatai alapján persze), viszont a csőre túlzottan egyenes volt. Nem létezik ilyen madárfaj, ebben szinte biztos vagyok, hiszen ez az Ég madara volt, akit nekem küldött, akivel üzent. A madár fiatal korában rajzolódott ki előttem, utána pedig egyre idősödött. Minden apró fázis pontosan követhető, kivehető volt. A végén a madáron látszott, hogy repülni nem képes már, teljesen leépült, és ekkor folyamatosan átalakult farkassá. A farkassal ugyanaz volt az eset, mint a madárral, azon kívül, hogy mintha valami apró zsákmánya is lett volna egy ideig. Ezt valami kisállatnak néztem, de sajnos nem volt rajtam szemüveg, és nem láttam pontosan. A farkasból disznó lett. Csodálatos disznó. Vele is ugyanaz történt, viszont nem alakult tovább más állattá.
Hogy mindez mit üzen, mit üzent, azt még nem szeretném leírni. Az egész olyan 5-15 percig tarthatott, nem tudom. Teljesen elveszítettem az időérzékemet, és megszűnt minden körülöttem. Csak amikor a disznó is eltávozott, akkor eszméltem fel. Addig csak a felhő létezett és én. Hazafele úton sokat gondolkodtam azon, mit jelent mindez. Hiszen üzenet volt, ez világos, csak meg kell találnom hozzá a kulcsot. Megtaláltam. Egy kapcsolatról szólt, szól. Arról, hogy engedjem el, tartsam meg (és ez a kettő nem zárja ki egymást), és hogy ha a madárból farkas lesz, én ne akarjam a madarat látni benne. Ezt nem szeretném jobban kifejteni, és talán nincs is mit rajta.
A felhők üzentek, én megértettem. Sokkal könnyebben boldogulok velük, mint az emberekkel általában. Ők meghallgatnak, és ha igazán szükégem van valamire, vagy tudnom kell valamit, akkor a maguk módján elmondják. Talán nem véletlen a felhővándor név...
Tudom, hogy te is megértenéd őket, ha figyelnél rájuk. A választás a te kezedben van, mint ahogyan azt tegnap, tegnapelőtt írtam. Ne nézzetek különcnek amiatt, hogy tudom ki vagyok, és hogy használom ezt. Ami nektek még elfogadhatatlan az nekem sokszor teljesen természetes. Amit pedig fent írtam arról, hogy a világ érted, értem, és csakis érted, és csakis értem van tényleg komolyan gondoltam. Ha elgondolkodsz ezen, és a dolog mélyére ásol, talán megérted. Te vagy a világért, és a világ teérted. Ezen nincs mit vitatni. Viszont a világot te teremted, ezáltal vagy érte, és amit teremtesz az van teérted. :) Ha most még nem is teljesen tiszta, tudom, hogy egy napon megérted mindezt.
köszönöm.
