Miért is tökéletes? Talán mégsem az. Mégis, kívánni sem tudtam volna jobbat. Persze voltak benne nyűgök, de ennyi azért kell. Ha ezek nem lettek volna, talán észre se veszem, hogy nap. És a 24 óra mintha 48 lett volna. Olyan hihetetlen az egész, hogy mindez belefért egy napba. Pedig nem vagyok az a típus, aki csak otthon ül, és soha nem csinál semmit. A pörgés lételemem. Mégis, annyira jóra sikerült a szombati nap. :P
Miért? Hát ezekért...
Reggel kelés, kicsit morcin, hiszen ha nem kéne Pestre mennem, akkor most még bőven aludhatnék, aludhatnánk. De ez van. Ez jutott. Minden tök jó. Habár nem aludtam túl sokat, mégsem vagyok annyira fáradt, mint amit várnék (lehet, hogy a tudatos alvás az oka, amit néhány napja kezdtem gyakorolni, és saját fejlesztés? :P )... Szokásos reggeli cihelődgetés, meg minden, ami kell. Biztonságérzet. Minden pillanat jön a maga ritmusában, és ugyanúgy múlik el. Meg tudnám szokni... Aztán csak csak el kell indulni, hiszen a vonat nem vár. Könnyű reggeli néhány perces séta a vasútállomásig, aztán a vonat tényleg nem várt, szóval a felüljáróról határozott rohanás lefelé. Persze maciszorongatás közbe, nehogy véletlen elejtsem... Gyors telefon, vegyen nekem jegyet K. (tudniillik ő is jött velem föl Pestre). Aztán ha minden rendben elkényelmesedés a vonaton, és pár percben a nap végiggondolása. Aztán már Tatán is van a vonat, K.nak integetek, hogy észrevegye, hol ülök. Felszáll, dumálunk egy kicsit (vagy 1 napja nem láttuk egymást :P) aztán előkerül a laptop, és nekiállunk a Garfield és a valós világ c. mesének. Persze nincs időnk végignézni, mert hirtelen Kelenföldön vagyunk, és bizony le kell szállni. Vonatról le, vilire fel, és akkor indul a menet a Kálvin térre. Nem jön ellenőr, tiszta boldogok vagyunk, közben meg jókat dumálunk (kb nincs olyan pillanat, amikor ne tudnánk vmiről dumálni). Aztán leugrunk, és keressük a Múzeum utat. Hát tudja a halál, hogy merre kell az aluljáróból feljönni, ezért körbe sétálunk... Természetesen az utolsóhoz van kiírva :D De ezt az elején megmondtuk, hogy az lesz... :P Utca megvan, már csak az egyetem épülete kell. Ahogy sétálunk, persze tudjuk, hogy a rossz oldalon, de akkor se megyünk át, látunk sok sok antikváriumot. Mindketten kedveljük őket, de még nincsenek nyitva, meg kb 5 percünk van odatalálni, szóval megegyezünk, hogy majd visszafele jól végignézzük őket. Meglátjuk a jó nagy molinót, hogy ELTE-BTK NYÍLT NAP, és tudjuk, hogy jók vagyunk. Megtaláltuk. Gyorsan át az úton (5 másik emberrel együtt, mert annyira pestiek még nem vagyunk), és hát akkor kezdődik. A kapuban 2 srác osztogat lapokat, ELTE feliratú pólóban. (Egyébként nem mondok sokat, ha azt mondom, hogy mindkettő nagyon jó pasi). Kérek egyet én is, aztán már mennék is tovább, miután megköszönöm, de a srác megkérdezi, h "a Maci is ide jelentkezik? Van ám külön szakunk a plüssállatoknak is!" Mondom neki, hogy ha nekem sikerül, akkor ő is ide fog jönni. :) Aztán megyünk tovább. Az előadó kb már tele van, de hát nem baj, csak találunk magunknak állóhelyet. Szokásos megnyitó, ELTE fényezés (ez nagyon, és egy idő után idegesítő). Aztán egy előadás a felvételi pontrendszerről, amiben vannak hasznos, és kevésbé hasznos infók. Közben én már ülök, maci az ölemben. Egyik mellettünk lévő srác megjegyzik a mellette álló csajnak, hogy "nézd, hozta a maciját. Tök aranyos". Én csak mosolygok, és közben próbálok figyelni, meg persze pasielemzés az megy. :D Még egy előadás a BA szakokról, bár itt vhogy elveszett a fonal. Sokan voltunk, kevés levegő, stb... De elhangzik a végső szó is, és mindenki mehet a szakról szóló előadásra. A rendszer nem a legjobb, hiszen egyszerre vannak, és hiába érdekelne több, csak egyre tudok bemenni... Így első jelöltem a germanisztika-skandinavisztika lesz. :) Megtaláljuk, hogy hol van, de mielőtt beülünk kerítünk magunknak egy-egy forrócsokit. Én vaníliásat, ami hihetetlen finom. Maci szépen felül a padra, notit felrakom tölteni, hogy a film végét is tutira meg tudjuk nézni, aztán kezdi is az előadó. Sok jót mond, és nem a kifejezett fényezés kategória. Beleszerettem teljesen a szakba, tuti, hogy ez lesz az első helyen megjelöltem. Aztán vége van annak is, odamegyek még megkérdezni, hogy van-e lehetőségem első évben rögtön halasztani, a válasz igen. Aztán egy megjegyzés, hogy milyen aranyos Manfréd. Szegénykém már nagyon elpirult, hogy ennyi figyelmet kapott. :D
Aztán antikváriumok, jók, és kevésbé jók sorba. Na jó, mindegyik jó, csak van ami pofátlanul drága, és van, ami pont a megfelelő árkategóriát nyújtja. Végigmásszuk őket, én három német nyelvű könyvet veszek. K. egy lovasat. Utána még egy bolt, és akkor hát keverjünk ki innen Budaörsre. Múltkorról még emlékeztem, hogy a Móriczról kell kimenni busszal, és tök jó, hogy a vili pont a Móriczra megy :D Szóval minden megoldott, viliről le, buszt keres, kimegy.
Dechatlont becéloz, aztán hajrá gyerekek, vásárol. De ez nem ilyen egyszerű. Végigjár egyszer. Aztán sok mindent összeszed. Beköltözik a próbafülkébe. És a kb 15 cuccból egy marad. Aztán végigjár mégegyszer, visszapakol mindent, ami nem kell. Aztán még néz pulcsit, mert az nem árt meg. Utána meg, ha már ott vagyunk, akkor másszunk. Knak úgy is ki kell próbálnia. (nekem már kicsit herótom van attól a faltól :D). De előadjuk a lelkes amatőrt, és mászunk. Aztán a másik oldalon is, ott már én biztosítom Kt. :) Rájövünk, hogy van kb 40 percünk elérni a vonatot. De nem tudjuk, h merre kell menni. Azaz busszal tudom, de hát mi sétálunk :D De az túl sok lenne (és később beigazolódott a jó döntésünk) így hát még eszünk egy-egy gyros-t, legjobbat eddigi életünkben (Börs, Auchan-csibefaló), pedig próbáltunk már néhányat. Aztán akkor irány a séta. Kicsit elkavarodunk, de vidéki jókislányok módjára megoldjuk. De ezt inkább nem írom le, akit nagyon érdekel, kérdezze meg.
Végül feltűnik a megváltó "TESCO" felirat :P, és agymosott vásárlóként jól be is megyünk, vmi innit szerzni. Aztán ki az állomásra, és ahogy állunk a peronon, már látszanak a vonat lámpái. Leülünk, jajj de jók vagyunk felkiáltással, és nézzük tovább a Garfieldot. Egyik srác elég érdekesen néz, de egy idő után lemond róla... Csokizunk, Mirindát iszunk, filmezünk. Úgy igazán csajosan. Hasznos időtöltés :D Megvitatjuk, hogy mi legyen az estével, mert így nem érünk 10re a Pikantóba, beugrót meg nem fizetünk. Végülis maradunk annál, hogy megnézzük kv-t, mólót, aztán ami sikerül... De előtte elugrunk hozzánk, ledob noti, összeszed Bogi, aztán K.nál sminkelés (engem is ő festett ki), salizás, és végül indulás. Alapozót viszünk, fogyasztunk, de csak mértékkel. Végülis móló az első, és az utolsó is. Kis dumálás meg totojázás (vagy ly?) után felmegyünk (ez kb olyan éjfél-fél1) és 3ig csak táncolunk, és táncolunk... Utána hazasétálunk, de mégse, mert kimegyünk a Kálváriára, és dumálunk. Aztán hazasétálunk, de mindketten hozzánk, és még megpróbálunk kicsit filmezni, de feladjuk. Inkább alszunk. Másnap du kb 2ig... :)
Hogy miért tökéletes? Nem tudom. De élveztem minden percét az ébredéstől az elalvásig. Még ha olyan sok minden választotta el ezt a kettőt egymástól, akkor is. Jó volt és kész. Manfréd is legalább sok mindent látott. Múltkor szigetecskéket nézegetett, meg jeget a Dunán, most leendő egyetememet. Mert felvesznek. Fel fognak venni. Tudnom kell, hogy felvesznek... :P
De tényleg jó volt a nap...
Köszönöm az ébredést, hogy nem voltam egyedül, és köszönöm azt, hogy velem voltál egész nap, és még utána is. Egyszerűen TÓB volt... :)
