megint. újra. most jó ez, vagy rossz? és miért is írom le ezeket? sokan azt gondolhatják, megőrültem. lehet, hogy valhol igazuk van... tényleg... mert miért hallok hangokat, amik itt soha meg nem szólaltak? hallom a zenét, amit játszol, s közben ott sem vagy mellettem. te üzensz ezzel, vagy valaki mástól kapok segítséget? mi ez? miért van ez? ajándék, kegyelem, vagy valami negatív? tudom, feleslegesek ezek a kérdések... mert tényleg azok. mondhatnád, hogy menjek el orvoshoz. de nem fogok. mert miért tenném? megtanulhatok együtt élni mindezzel, és elfogadni, figyelni rá. a végén még segítség is lehet. fura. most még furcsa mindez. hallom, pedig tudom, hogy nem kellene hallanom. álmaim többet jelentnek nekem, mint a valóság, amit napról napra élek. hogy lehet mindez? ki vagyok én, hogy láthatok, hogy hallhatok? ennyi kegyelmet kapok, ennyi ajándékot, és mégis folyton ellene teszek? nem fogadom el őket, vagy csak nagyon nehezen? ki vagyok én, hogy mindez megtörténhet velem?
túl sok bennem a kérdés. még több a bennem lévő válasz. tudom. mégsem ismerem fel a válaszokat időben, akkor amikor szükségem lenne rájuk. nehéz még élni, de csak megtanulom. 17 év még nem a világ vége. semmi. még csak el sem kezdtem ténylegesen élni....
mondhatnám, hogy a világ a hangokon keresztül mutatja meg önmagát nekem. az igazi lényegét,... és valahogy tényleg így van...
remélem
