néhány napja eléggé elment a kedvem mindentől... voltak még felvillanásaim, de éreztem, hogy valami nagyon hiányzik most. nem tudtam mi. ott voltam az emu-farmon, simogattam a pacit, de nem éreztem azt a szeretetet, mint előtte. néhány napja mintha hiányozna. tudom nem fogyhat el sem a környezetemből, sem belőlem, mégis nagyon úgy éreztem.
ott voltam, és teljesen közömbös volt minden.
egyedül maradtam a világgal, érzések meg nem voltak...
aztán jött a mai nap
jól indult volna... de nagyon fájt a fejem, szemem, teljesen ki voltam...
kicsit összébbkapartam magam, kisírtam magam, és akkor uccu neki meló...
kicsivel később meg észreveszem, hogy van egy seb a kezemen... már megint kikapartam :'(
észre se vettem...
én NEM AKARTAM!!!!
és megint itt vagyok. tényleg azt hittem vége.
ennek soha nem lesz vége.
összetörten fekszem egy gödör alján... a zuhanásban, a megérkezésben összetört minden csontom. a felfelé mászásban elfogyott az erőm, talán rosszul léptem egyszer, és most itt vagyok. a gödör mélyén...
talán lesz még egyszer föl, talán ott maradok örökre, és csak a lelkem száll fel...

boldog névnapot!