gondolatok az égről a földön

Mi lesz, ha majd hó borítja a tájat?
Mi lesz, ha a tavasz magára várat?
Mi lesz, ha becsengetnek az iskolába?
Mi lesz, ha mindez bekövetkezik nemsokára.

Mi lesz, ha a nyár csak emlék
mi lesz, ha unottan ülsz a padban
mi lesz, ha csak bámulod az ablakot
mi lesz, ha minden elmúlik?

Csak emlék marad a nyár,
A munka, a barátok, bulik
Borongós reggelen az ablakban
Ott van a nyár. Visszavár.

De cseng az óra, tovaszáll minden
Az eső illata, szürkesége visszatér
Elmúlt már. Elmúlt a nyár.
Szép emlék, visszavár.

A szürke ködben sétálva minden ragyog
a tábortűz, az ének, a másnapi fáradtság
olyan színes minden emlék
vigyázol ne rabolja el a rohanás.

Szürke a pad, a tábla ,az embereke
Visszahív a nyár, fejedben szól a dal
De kérdez a tanár: "milyen volt a nyár?"
Elmondanád, de tudod nem értheti.

Mit te éltél nem értheti senki
A munka örömét, a nevetéseket
A reggeli kávékat, a másnapokat
Így cask azt mondod: "köszönöm, jó volt"

Megint csak nézed hogyan sompolyog a tömeg
Nevetsz rajtuk, mégis szánod őket
Nem tudják milyen egy igazi nyár
Mert ez az volt. Igazi nyár.

Soha nem lesz ugyanilyen.
Ez a nyár örök boldogság,
ez a nyár örök fájdalom,
soha nem lesz ugyanilyen...

Becsengettek az iskolába,
A tájat már hó borítja
A tavasz sem várat magára
kezdődik egy új nyár, új kaland
-de soha nem lesz ugyanolyan...-