E világ elviselhető, s elviselhetetlen. Tanulom elfogadni, tanulok benne élni. Az új világ, mely nyílik bennem, a saját világom. Kívülről az anyagi világból fizikai szemekkel láthatatlan. Ha igaz szeretettel nézed, akkor beléphetsz. Az ajtó nyitva.
Várok valakit, akivel együtt építhetem ezt a világot. Kinek szeretete szeretetem. "Jöjj vándor, kélek" hangzik a dalban, mellyel őt hívom. Gyönyörű világom, ragyog mindene. Maga a ragyogás. Mégis, átöleli a hiány. Ragyogása fényesebb lenne, ha nem egyedül laknám. Két ember szeretetének, szerelmének ereje új világot épít.
"Jöjj vándor, építsünk új világot!
Győzd le bennem világom, melyben a magány alkotja a földet, melyben magánykék az ég, melyben magányként süt a nap. Add szereteted a világba, s mi magány alakuljon szerelemmé; ragyogjon igazan a nap, legyen az ég maga a fény, szivárványként csilllanjanak a cseppek. A föld mozogjon az élettől, éledjen fel. Világom mozgatója ne a belőlem áradó meg nem értett szeretet legyen, úgy, mint előtt még sohasem...
Jöjj vándor, kérlek!
Merre jársz, hol kék az ég? Merre jársz, hol dalol a madár? Hallgasd a madár dalát! Én dalolok benne.
Hívlak... hívlak... Találj meg vándor, kérlek...
Hát te nem érzed? Benned van lelkem egy darabja, melyet csak szeretettel adhatsz vissza, s így nálam zálogban egy részed. Neked adnám, csak mutasd meg magad. Engedd, hogy ott legyek melletted.
Vándorom! Égi csodám!
Ha nem jössz, én várok rád egy életen át, ha kell. Minden nap, minden pillanatban, ébren, s álmomban várlak téged. Vándorom. Teljesítsd be, kérlek, életem csodáját!
Jöjj vándor, kérlek"
Várok valakit, akivel együtt építhetem ezt a világot. Kinek szeretete szeretetem. "Jöjj vándor, kélek" hangzik a dalban, mellyel őt hívom. Gyönyörű világom, ragyog mindene. Maga a ragyogás. Mégis, átöleli a hiány. Ragyogása fényesebb lenne, ha nem egyedül laknám. Két ember szeretetének, szerelmének ereje új világot épít.
"Jöjj vándor, építsünk új világot!
Győzd le bennem világom, melyben a magány alkotja a földet, melyben magánykék az ég, melyben magányként süt a nap. Add szereteted a világba, s mi magány alakuljon szerelemmé; ragyogjon igazan a nap, legyen az ég maga a fény, szivárványként csilllanjanak a cseppek. A föld mozogjon az élettől, éledjen fel. Világom mozgatója ne a belőlem áradó meg nem értett szeretet legyen, úgy, mint előtt még sohasem...
Jöjj vándor, kérlek!
Merre jársz, hol kék az ég? Merre jársz, hol dalol a madár? Hallgasd a madár dalát! Én dalolok benne.
Hívlak... hívlak... Találj meg vándor, kérlek...
Hát te nem érzed? Benned van lelkem egy darabja, melyet csak szeretettel adhatsz vissza, s így nálam zálogban egy részed. Neked adnám, csak mutasd meg magad. Engedd, hogy ott legyek melletted.
Vándorom! Égi csodám!
Ha nem jössz, én várok rád egy életen át, ha kell. Minden nap, minden pillanatban, ébren, s álmomban várlak téged. Vándorom. Teljesítsd be, kérlek, életem csodáját!
Jöjj vándor, kérlek"
