Így talán értitek, miért is nem írogatok mostanában ide. Ennél sokkal sokkal több van most bennem, mégis, kifejezhetetlen. Teljesen. Csak ülök, bámolom a monitort, bámulok ki az ablakon, és nincsenek szavak, nincsen semmi, ami igazán kifejezné azt, ami belül tombol, mardos.…