gondolatok az égről a földön

Nagyon szívesen írnék most ide sok mindent. De nem teszem. Egyszerűen az már túl sok lenne. Belül zavar van, egyre nagyobb. De kívülről talán még minden rendben van. Keresem azt, ami segíthetne, de nem találom. Közel voltam hozzá, de az őszinteség, amiért hálás vagyok, ismét meggátolt mindenben. Talán a remény fogyott el? Talán az élet? Nem tudom, de egyre azon kapom magamat, hogy ülök, és bámulok ki a fejemből, nem csinálok semmit, mindeközben gondolatban messze járok, egy másik világban. S mikor eszmélek magától értetődő a gondolat, a kérdés: hogyan juthatnék el ebbe a világba? Tudjátok, félek. És ez így van rendjén. Nem tudok mást mondeni, csak azt, hogy félek. Majd egyszer, ha a szemembe nézel, és levetem az álcát, te is megláthatod. De addig marad az, amit látnod kell. Mert te ezt szeretnéd látni. Mert megtanított a világ arra, hogy ne mutassam meg mindnekinek. Mert erősnek kell lennem. De hogyan legyek továbbra is erős, amikor teljesen le vagyok gyengülve? De maradok erős. És kitartok. Ha mégsem, akkor te most már tudni fogod, hogy nagyon hosszú gyengeség előzte meg a dolgokat. Mondhatni beteg vagyok. Nincs meg bennem az egészség. Rengeteg bennem a fél. Reményt kaptam, életet, s mégsem. És ez most bekebelez. De ez van. Én megpróbáltam. Ha egyszer ilyen az élet, akkor én megtanulok nevetni rajta, és továbblépni. Vannak most talán ennél fontosabb dolgok is. És éltetni fog a remény, hogy mindezt talán itthagyhatom, és teljesen másképp kezdhetem el, teljesen máshol. De addig ezt kell teljesítenem, méghozzá jól.

Ezért arcon nevetem a világot, és megkérdem tőle, bármit szeretne tőlem, hogy "minek?".

Talán nem jó ez a felfogás, de most ez jutott. Talán egyszer majd továbblépek. De addig marad ez, beláthatatlanul, reménytelenül, nevetve, pesszimistán, de legbelül hihetetlenül optimistán...

amolyan kötéltáncos módon... :)

“És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.”

Márai Sándor

Kell egy hely, mindenkinek, ahol önmaga lehet. Ahova bezárkózhat, ha a világból ki szeretne menekülni. Talán nem tudod most még, mit jelent ez. Az, hogy van hova elmenni, leülni, bambulni ki a fejedből, és semmit tenni. Azt, hogy van egy hely, ahol senki nem zaklat, ahol leírhatod, elmondhatod, kimondhatod a gondolataidat. Ahol megélheted őket. Talán neked is van egy ilyen. Van egy szobád. Ahová visszavonulhatsz a család elől, a világ elől, és ha sírni akarsz, hát sírhatsz, senki nem köt beléd... Talán nem tudod, mit jelent elveszíteni ezt. Talán nem is fogod tudni soha. De ha 18 év után egyszer csak nincs ott, amikor leginkább szükséged lenne rá, akkor nehéz... Minden fokozotabban fog megjelenni. Minden erősebb lesz. És ilyen helyet semmivel nem tudod pótolni. Hiába akarod.

Kell egy hely, ahol elbújhatsz... Ami igazán tele lehet veled. Őszintén, úgy, ahogy a világ talán még soha sem látott...

Kell egy hely...

Szombat...

Délelőtt suli lenne, ha bemennék. De nem megyek. Kivettem a napot, mert én megtehetem. :) Délelőtt tanulok, csupa német érettségi. Tanulni kell, hiszen 28án érettségi. Tanár nincsen. Egyedül kell megoldanom. Tanulni kell. Németet némettel, és némettel. Semmi más nem fontos most. Anya szól, hogy ebéd, jöjjek enni. Jövök. Utána megyek be suliba rovásíró szakkörözni. Ezt nem hagyom ki. Hirtelen ötlet:menjünk futni. Hát megyünk. Nem sok, csak amennyi kifér. Valami nem jó. Fáj a hasam. Abbahagyom a futást. Hazasétálunk. De nem ide. Lezuhanyzunk, átöltözünk, eszünk egy adag salátát, és megyünk. Megyünk, mert így gondoljuk. Megyünk, mert jó lesz. Megyünk, mert ez jutott. Odaérünk, és filmezünk. A többiek csipszet esznek, de én nem kérek. Gumibékát sem. Nem bírok enni. Jó volt a sali, de nem bírok többet enni. A film jó. Nagyon. Mamma mia! :) Tetszik, bár már láttam. De jó, hogy így együtt nézzük. A "banda". Mégis fáj, hogy ő lemondta az estét. Fáj, hiszen számítottam rá. Fáj, mert jó lenne vele lenni. Írok neki egy sms-t. Nem válaszol. Semmit. Talán alszik, vagy edz... De akkor is... Miért nem válaszol? Csak erre tudok gondolni, és a telefont szorongatni, remélve, hogy megrezzen. Lassan indulunk haza, el akarjuk érni az utolsó buszt, hogy ne kelljen annyit sétálni. De hív valaki. Csalódok, hiszen nem ő az. Ugorjunk be valahova egy sörre. Elindulunk. Sétálunk, és én tudom, hogy nem jó helyre. Nem baj. Talán barátnőm megbékél ezzel. Mikor odaérünk mondja, hogy nem. Meghívónkat hívom, hogy eggyel arrébb jöjjön. Felpillantok. Ő épp lefele néz. Rám néz. És én őrá. Ott van. Vagy csak képzelgek? Nem. Még mindig ott van, és rám néz. Befejezem a telefonálást. Megragadom a csajokat, hogy menjünk fel, nézzük meg őt. Már nagyon hiányzott. De mit keres itt, ha pihennie kéne, és nyugiban lenni? Itt azt nem lehet. Mikor odamegyek hozzá elmeséli, hogy mit keres itt. Elhiszem neki. Mégis valahol legbelül fáj. De nem baj. Valahol legbelül örülök is neki. Csak nem így. Lemegyünk. Kicsit beszélgetünk. Megtervezzük az estét. Néhányan átmegyünk eggyel arrébb. Ő ottmarad. Iszunk, almás csodázunk, és jó zenéket hallgatunk. Nagyon jó az este. De ő nem jön. Még mindig nem. Elfogyott a pénzünk, lelkesedésünk. Megyünk. Ő még mindig nem jön. Visszamegyek hozzá. Vissza, mert nagyon szeretnék vele lenni. Veszélyes e játék, sokat veszíthetek tudom. De én szeretnék vele lenni. Mindennél jobban. Felmegyek. Táncol. Jól érzi magát. :) Elmondja, hogy túl sokat ivott. Érzem rajta. De nekem mindegy most. Én is alig állok a lábamon. Nem tudok táncolni. Gondolataim tiszták, de a testemen valami más uralkodik. Le kell menem. Indulnak haza. Elköszönök. Mond valamit valaki, aki nekem jót akar, amin kicsit megcsömörlök. Fáj. De mégis elfogadom. Megbocsátom. Hiszen én nem vagyok ott. Próbálom feledni. Visszamegyek, de még mindig nem mozgok jól, és ezt tudom magamról. Aztán eltelik az este. Táncolva egy kicsit, fotelban ülve többet. Nekem most ez kell. Nézem, ahogy bulizik. Belead mindent. Így még nem ismerem őt. Jó egy kicsit távolabbról szemlélni. Aztán vége lesz egyszercsak mindennek. Indulni kéne. Nincs energiám megmozdulni, hiszen az idő elrepült, engem pedig az ilyenek mindig kifárasztanak. Megyünk. Néha kínos, néha fura, de leginkább vicces. Örülök, hogy az este így alakult. Próbálom megragadni őt, minden lehetséges pillanatot vele tölteni, vagy csak tudni, hogy a közelemben van. De megérkezünk. Semmi nem tarthat örökké. Ő erre, én arra. Nincs más választásunk. Egyedül maradtam. Kicsit még tartom magam. Hiszen erős vagyok, úgy mondják. Aztán mint forró zuhany tör rám minden. Összekuporodok. Hogy minél kisebb, észrevehetetlenebb legyek. Nem mozdulok. Szememből némán forró gyémántok hullanak. Még mindig hullanak. Gondolataimat elnyeli valami. Nem tudom mi, de üres vagyok, úgy mint talán még soha. Mégis. Mégis fáj. A világ fájdalommá válik. Bennem. Aztán egyszercsak meghallom a buszt. Fel kell állnom. Néhány pillanatom van csak elrejteni mindazt, ami az elmúlt háromnegyed órában történt velem. Megpróbálom. Nemsokára otthon leszek. Nemsokára világosodik. De most még sötét van. Úgy, mint bennem. Otthon fekszem az ágyamban. Üresen. Fázom. Az üresség hideg. A Hold még világít. Rideg fénye magához húz. Így alszom el...

Megragad, elragad, magával visz, elrabolja a tudatot, és csak hajnalodik, hajnalodik...

Fenntartom lehetőségét annak, természetesen, hogy az én gondolataim, érzéseim nem helyttállóak az esetben. Viszont le szeretném írni őket, mert túl sok feszültség gyülemlik bennem össze különben, és az nem hasznos dolog...

Szóval...
Téma: iskola
Időpont: ma délelőtt
Érintett személyek: osztály, ofő (matek tanár)
És hogy mi történt? :
Először is dolgozatírás. Rendben, ez teljesen természetes dolog. Persze számon kell kérni, mert különben még ennyit se készülnénk, így legalább dolgozatokra megtanuljuk a dolgokat. Szóval írtunk szépen dolgozatot. Elhangzott a szokásos mondat, hogy a padról tegyél el mindent. Ok. Azaz nem ok. Itt már gondok voltak. Függvénytáblázatot is? Igen, azt is. De lehet használni... Nem, most nem lehet. De érettségin is lehet használni. De most nem lehet, az van, amit én mondok. És tényleg nem lehetett. Hogy miért nem? Mert biztos teleírnánk puskákkal, meg nehéz lenne ellenőrizni. De kérdem én, laikus tanuló... Minek tanuljam meg a terület, kerület, térfogat, felszín számítás sok semmitmondó képletét, ha egyszer ott van, ott lehetne előttem feketén-fehéren? Jó, ha használjuk, akkor talán kicsit többet kell ránk figyelnie a Tanár Úrnak. ÉS? Engem valahogy ez nem tud meghatni. Egyébként is mindig azt mondja, hogy nem tudjuk használni (mondhatom nagyon nehéz a tartalomjegyzéket megnézni, és az oldalnál kinyitni...), de akkor miért nem hagyja, hogy gyakoroljuk, élesebb helyzetben is a használatát? Igazából erről ennyit. Kiakadtam. Nem értem, de talán nekem ezt nem is kell megértenem. Viszont a dolgozatírás után volt egy olyan mondat, ami mélyre hatolt, és igazán fennakadást okozott. Ez pedig a követekző felszólítás volt : közösítse ki őket az osztály! Ez azokra a tanulókra vonatkozott, akik zavarják a matematika órát. De akkor is... Hogy kérhet egy osztályfőnök ilyet az osztályától, hogy közösítsék ki egymást? 3 évig nem foglalkozik az osztállyal, hogy majd magától összeáll. Ebből annyi lett, hogy semmi közösség nincsen. És akkor most még ilyet is kér tőlünk... Persze nem tesszük meg, de akkor is. És igazán nem is kérés volt, hanem felszólítás, nyomatékosan. Hol élünk mi? Rendben, legyen fegyelem a matekórákon, de nem kell feltétlen rögtön ilyeneket mondani. Vajon komolyan gondolta? És akkor mi még próbálunk neki jópofizni... Igazából nagyon kiakadtam az egészen. Talán, ha egy "polgári" suliba járnánk, akkor azt mondom, ok. De így, hogy református gimnázium, nem mondom. Mondanám én, de pont a tanárok, és pont az ofő mondja mindig, hogy szeressétek egymást gyerekek, meg ilyen emberi értékek, meg olyanok, meg mennyit nyújt az iskola nekünk, mennyivel jobb, mint egy hagyományos stb... És mégis, saját magának mond ellent, amikor arra szólít fel bennünket, hogy közösítsünk ki valakit. Vagyunk annyira emberek, hogy ezt ne tegyük meg. De hol vannak ilyenkor a hangoztatott keresztyén értékek, hol van ilyenkor az, hogy "az embert látjuk a tanulóban"? Hol van mindez? Hol van az, hogy legyünk közösség?

Talán ott volt. Talán csak én gondolom rosszul, és talán...
De nem szeretem a talánokat. Remélem hamar elfeljtem, és gondolni se fogok erre, mert sebeket tépett bennem. Ha átlagos körülmények között történik, akkor nem véreznék. Viszont így most igen.

Megerősített egyvalamiben: az iskola = képmutatás

szóljon, aki nem így gondolja, de előbb töltsön el benn 2 napot...

áldott éjt nektek!

Szerintem nem kudarc. Hiszen hihetetlen erő kell hozzá, akárki akármit mond (itt nem arra gondolok, aki részegen, vagy belőve kifekszik a sínekre, vagy kipróbálja tud-e repülni...). A többieknek, akik maradnak, kudarc. Hiszen mindebből semmit nem vettek észre, és ez is mutatja, milyen érzéketlen tuskókká váltak, és milyen kitűnően tudtak alkalmazkodni a társadalomhoz. Az öngyilkosság inkább erő, mert erő kell ahhoz, hogy mindettől elfordulj, és erő kell ahhoz, hogy meglásd azt, amit a világ mutat, továbbiakban erő kell ahhoz, hogy az egyetlen dolgot, amit ismersz elvesd magdtól. A társadalom kudarca ez, az tény. De nem a személyé, aki megteszi.
Természetesen fenti soraim nem szólítanak fel semmire, és nem azt jelentik, hogy "faszagyerek" aki heccből meg akar halni, hanem egyszerűen csak véleménynyílvánítás!


Igazából a te döntésed. Ezt mindenek előtt tiszteletben tartom.
A normális társadalom. Hát szeritem a két szó kizárja egymást teljesen. Ami társadalom, az már soha nem volt/lesz normális. Ami meg normális, és egészséges dolog, az nem a társadalom, az biztos. Ha ilyenre vágysz, akkor buktad. Egyszer nekem valaki azt mondta, hogy mindig legyen célom. Ha csak annyi, hogy jövő héten elmegyek moziba, és megnézek vmit, akkor annyi. De mindig legyen valami, amiért lépek mégegyet az úton. És, hogy ezek a célok mindig legyenek elérhetőek a jelen állapotomban, pl. ne akarjam holnapután a Himaláját meghódítani, inkább csak a Gerecse legmagasabb pontjára felmenni. Remélem érted, mire gondolok. A társadalom egy nagy rakás sz@r. Viszont próbálhatjuk jobbá tenni, ha csak egy kicsit is. (Ha van időd, energiád, lehetőséged, ajánlom a Pay it forward - A jövő kezdete c. filmet). Ha már egy ember segítőkészebb, vagy vmi, akkor javult a társadalom. És ez az egy te is lehetsz. Lehet, hogy emiatt sokat fogsz kapni, de meg kell tanulni pajzsot tartani magad elé, bár fájdalmas a tanulás. Szóval társadalom. A lényeg, hogy ha mész, ilyen marad, ha maradsz, van esélyed változtatni rajta. A te döntésed.
Megfelelő lehetőségek. Ha az életet úgy tekinted, mint egy utazást. Elvégre van egy hely, ahol beszálltál, és valahol ki fogsz szállni. És mindezt te választod meg. Akkor figyelned kell arra, hogy vannak átszálló helyek is. Lehet, hogy éppen rossz buszon ülsz, és át kéne szállni egy másikra, mert ott vannak a lehetőségeid. Adott esetben megtalálhatod azzal, hogy elköltözöl máshova, tanulsz vmi teljesen újat, esetleg csak "lecseréled" a baráti körödet. Rajtad múlik, hogy merre mész tovább! Viszont szerintem nem jó a rosszban maradni, mert csak lehúz. Az időd végtelen, szóval van lehetőséged megtalálni azt, ami neked való. Itt említeném meg, hogy sztem sokkal jobb egy vidéki csórónak, aki tele van érzelmekkel, vannak barátai, mint egy nagymenőnek, akinek tele a zsebe, kicsordul, ugyanakkor a pénzért mindent elveszített. De mégegyszer mondom, minden a TE döntésed!
Jó családi háttér. Egy kedves barátom szerint még születésünk előtt választunk családot. Mert nekünk ez kell. Igazából nehezen hittem neki akkor, olyan 3 éve, viszont mostmár elfogadom, mert tényleg igaza volt. Mindamellett, hogy nekem sincs teljesen normálisnak mondható családi hátterem. Ez kezd általánossá válni ebben a világban. A családok felszakadnak, és valami mindenki mindenkié rendszer kezd eluralkodni egyre inkább... Fogadd el a családod, vagy adott esetben kicsit fordíts nekik hátat. Vagy rájönnek, hogy mennyit vesztenek veled, vagy rájössz, hogy mégiscsak kell a támogatásuk, vagy nem lesz semmi, és megkönnyebbülve éltek mindannyian. Szerintem csak nyerhetsz vele, de még mindig a te választásod, hogy mit csinálsz.
Az elszámolás magad felé. Ez így nagyon tág. De annyit mondanék, hogy találj egy nyugodt helyet, vagy találd meg a pótcselekvésedet, ami kikapcsol (nálam ez pl. a bicón a sebesség, vagy a puzzle), és közben kezdj el gondolkodni az életeden. Egészen kicsi korod óta. Amióta emlékszel rá. Vagy esetleg csinálhatod visszafele is. Ez egyfajta elszámolás. Csak gondold végig az egészet, és közben próbálj a jóra koncentrálni. Nem kell nagyon, csak apróságokban. Pl. 4.ben magyaron tudtam válaszolni a tanár kérdésére, és elmosolyodott. Vagy pl. 14 évesen majdnem elütöttem egy embert bicóval, de szerencsére ki tudtam kerülni. Milyen jó, hogy odafigyeltem, és nem történt baleset. Csak annyi, hogy próbáld meg a dolgaidban a jót is észrevenni. "Örök kék ég a felhők mögött". Ott van, csak tudni kell, hogy ott van, és ha elsőre nem is látod meg, ha a felhő arrébb megy, akkor tuti észreveszed. :)
Arról pedig, hogy ez az egyetlen lehetőséged, amit senki nem vehet el tőled... Szerintem nincsen igazad. Egyszer valaki a szemembe nézett, és azt mondta, hogy ne tegyem meg, mert szüksége van még rám. (Nem szerelem, vagy ilyesmi, egyszerű barát volt az illető). És tudtam, hogy komolyan gondolja. És ha már senki, semmi nincs, amiért élhetnék, akkor ő még ott van. Nem láncolt le, vagy ilyesmi, de elvette tőlem a lehetőséget, mert akkor többé nem néznék szembe önmagammal...
Mégegyszer, utoljára. A te döntésed. Az is, hogy az életet merről nézed, merről éled.

... ha egyáltlalán van értelme a "múlt" kifejezésnek. Mert szerintem nincsen. Hiszen minden most van! Hiába emlékszel, akkor ott az emlékezés folyamán a fejedben újra megéled az egészet, és máris valóság. Sokkal valósabb, mint az, amit ez a fizikai világ mutat. De most voltaképp nem is erről szerettem volna írni...

Hogy miről? Az új reményről... Szavakkal felfoghatalan. De reményt kaptam valakitől, és ez most mindennél fontosabb... Nem tudom mi lesz, nem tudom, hogy lesz, de remélem, hogy Ő, aki most is figyel rám fentről, betakargat, és a remény lángocskáját ébren tartja bennem. Olyan régen vártam már rá! Ha nem is ismertem, tudom.

Szóljon most neked a dal! Lehet, még korai, de én mindig is maradok a menthetetlen őszinte...

Köszönöm a mai délutánt, a búcsút, azt, hogy eltűnhettek a felhők, és felragyoghatott a Hold, úgy, ahogy csak ritkán teszi meg :)a

Jó rég nem írtam ide semmit. Talán amiatt, mert lusta vagyok, talán csak amiatt, mert nem vagyok hajlandó magammal elszámolni. Megígértem egy német beszámolót, de valahogy képtelen vagyok leülni, és megírni végre... Pedig pont ezt kellene. Csakhogy olyan nehéz itthon lenni, szívni benn suliban, hallgatni Kálmi hülyeségeit, és ellenkezni, és nemellenkezni, és elfogadni, és nem kimondani, és nem kiakadni. Tényleg nehéz sokszor. Szegény nem ebben a világban él, és mégis ezt a világot akarja irányítani. De ha néha valaki ezt megmondja neki, akkor teljesen kiakad, és hát, de hogy ilyen nincsen. De van. Itt az élő példa. Na de mindegy, ezt úgy is csak azok értik meg igazán, akik ott ülnek velem együtt a suliban, és tűrik.

Sok minden volt. De tényleg. Volt Mártinak szülinapja, ahol valami történt, amit majd egyszer leírok. Aztán múlt héten voltam színházban, hát jó is volt, meg nem is. Szeretem a musicalt, és emiatt határozottan jó volt. De különben meg néha nem tetszett. Nah, mindegy. Meg a témafeldolgozás sem jött be igazán, én máshova raktam volna a hangsúlyt. Erről ennyit. Aztán még gyors hajmutogatás után hazajövetel, meg egy vadász Márkkal. Másnap délelőtt visegrádon esőnézés (mászófalazás lett volna, de persze, hogy addig esett, amíg haza nem indultunk), este meg KÁRPÁTIA koncert. Legalább akkora élmény, mint a tavalyi, csak idén sérülés nélkül, meg este csövezéssel tatabányán. (Hát igen, csórók vagyunk, taxira nem költünk, meg amúgy is, akkora buli volt! Főleg a viccek, meg a sztorik... Ennyit rég röhögtem egy éjszaka alatt) Jah, egyébként még pénteken befestettük Katával a hajamat feketére, bár csak színező, szóval azért kopik lefele... :) Aztán mi is volt még? Volt hétfő pesten. Tök jófej nagybátyám van! :D Aztán volt suli, meg suli, meg suli, aztán Barátságban a természettel pénteken. De előtte még csütörtök este hazajött Balázs... Ez tiszta meglepi volt, de örülök neki, még akkor is, ha nekem most csak a nappali jut, és a gerincem már teljesen tropa az ágy miatt. Nah, Barátságban a természettel volt. Erről ennyi talán elég. Már a 3. csoportomnál ki voltam készülve teljesen. Azért lehet, hogy mégiscsak sok nekem 57 ovis egyszerre? Bár voltak jó, meg voltak rossz csoportok, ahogy az lenni szokott. Vagy csak előadó kérdése, mint az időjárás meg a turista? Na mindegy, asszem. A lényeg, hogy túléltem, megvolt. Jövőre sztem már nem megyek. Kinövöm a gimis kort, amikor ilyenekre nekem még időm van. :) Aztán szombat az csak úgy slutty elment, este elmentünk a Bertába vacsizni Márkkal, Mártival, Balázzsal, Judittal. Már csak nekem kéne egy pasi :P De majd meglátjuk. Este még itthon filmeztünk (mert van projektor, és akkor az tök buli), aztán szépen alvás... Ma meg vasárnap, ami azt takarja, hogy aludhatnék, ha nem hallgatnám hajnalban azt, hogy akkor most mi van... (Hát a nappali akárhogy nézzük nem hangszigetelt, és eléggé átjáróház...) Délelőtt aludgattam, meg sütögettem, aztán meg ebéd, meg süti, meg tanulás, meg gép, meg ami kell... Este meg egy séta, ami csodálatos volt. :) Köszönöm!

Most ennyi...

ui. Rájöttem, hogy a blogom megy át amolyan tényközléses naplóba... Pedig amikor elkezdtem sokkal inkább volt filozofikus. Talán én is visszatértem a fizikai világhoz? Remélem nem, hiszen a jelek nem ezt mutatják. Talán a blogom is visszaterelődik egy idő után. Azon leszek. Hiszen gondolatok vannak ám most is, talán több is, mint eddig bármikor, csak leírni vagyok lusta... Meg nem is kéne ennyit gép előtt ülnöm, hiszen 28-án érettségi... :S

Nah, jóéjt!

A Padlás - Fényév távolság

Tegnap este sikeresen hazaértem. Fura volt itthon lenni. Már a reptéren is fura volt, hogy magyar szót hallok, hát még amikor itthon voltunk. Beszélni is fura volt magyarul, hiszen már kezdtem megszokni a németet. Igazából fájt, hogy el kellett jönnöm, de hát ez van. :(

Majd talán legközelebb... :) (Legyek optimista!) Szóval egészben hazaértem, úgy, ahogyan azt kell, a repülés külön élmény volt visszafelé, egyszerűen leírhatatlanul csodálatos. :) Aztán sok beszélgetés itthon, meg hát megszokni az új helyzeteket, nah, az még idő lesz. Pl. 2 szobából lett egy, mama itt lakik, a szobámban ideiglenesen nincsen bútor, csak az ágyam meg az asztal+szék, nah mindegy. Csak még keresgélem rendesen a cuccaimat, mert ugye suli van, ahhoz meg kellenek, mert miért is ne kellenének... Suli. Ha már itt tartunk, akkor... Volt ma német osztályozó vizsgám, mert előrehozott németet szeretnék tenni, és hát most már nincs is visszaút, szóval fogok is, és 5re sikerült. 86 %-kal, ami szerintem nem a legjobb, de hát még tanulnom kell rengeteget, az biztos. Rá kell hajtanom a németre, nagyon. Ez tuti. És tök jó, hiszen voltaképp segítségem is van hozzá. Csak kicsit kényelmetlen volt így, hogy 2 éjszaka alig alvás után nekiugrunk, és hát van tétje. De szerencsére sikerült, és ez a lényeg. Aztán akkor volt még töri TZ, de a tanárral megbeszéltem azt a balesetet, hogy itthon hagytam a cuccomat. (Tudtam, hogy évkezdéskor TZ lesz, és gondoltam is, hogy kiviszem a törit, de kimaradt. ) Legalább hazafele nem lett túlsúlyos a tatyóm :D (19,7kg, de már a pulcsit is ledekáztam, hogy melyiket veszem fel, melyiket rakom be :D) Nah mindegy... Megvolt az első sulis nap, de még olyan rohangászós, ismerkedős... Igazából nem éreztem még annyira iskolának az egészet. Lehet, hogy kellett volna? Nem tudom. A vizsgán paráztam, de jó tételem volt, bár szerintem mindegyik jó tétel volt. Familienalltage :) Simán a német dolgaimat mondtam el. Az bennem volt, meg szókincsben is sokkal egyszerűbb, és kész. A tanár meg nem szólhat semmit sem, neki semmi köze ahhoz, hogy igaz-e, vagy sem, csak azt kell néznie, hogy beszélek, és hogy hogyan. :D És beszéltem. Bár volt néhány határozottan nagy hibám, de azt javítottam rögtön (betudom a fáradtságnak), és így elnézem magamnak. nem 15/15, csak 13, de hát soha rosszabbat!

Annyi mindent tudnék még írni. És egy összesített beszámolóval is még tartozom. Viszont lassan aludni is kéne, de előtte még összepakolni a cuccomat az osztálykirándulásra, mert holnap 1-kor indulunk. Vagy holnap hajnalban kelni, és összecuccolni. Nem kell sok, de tuti, hogy valamit itthon fogok hagyni a kavarásban. :D

hm... mit írjak most még így hirtelen? Őszintén nem tetszik itthon lenni, de remélem ezt a sulival elfelejtem szépen lassacskán... Báááár... Túl könnyű az órarendem eddig... (1x7 óra, 1x5 a többi meg 6) ez az eddigiekhez képes kevés. Persze jön még a filozófia, meg talán orosz? Nem tudom, szívesen tanulnám. De lehet, hogy eszperantó lesz belőle, meglátjuk melyik németnek ugrok neki... (Gondolkodom a felsőn is, tanulni kell, meg tanulni, de nem kivitelezhetetlen).... Nah mindegy... Asszem most alvás, holnap meg kelés 6 előtt egy kicsivel, hogy még össze tudjak gyors pakolászni, mert az fontos... Később már suli, és hát onnan kicsit bonyolult a pakolást megoldani. :)

Jó éjt, reggelt, vagy napot!

Osztálykirándulásról vagy pénteken, vagy szombaton jövök, ezt majd még meglátjuk... :)

Meg mindig elek, itt nemeteknel, viszont netem nem nagyon van, szoval ne csodalkozzatok, hogy nem irok. Foleg mult heten, amikor nem voltak itthon a szulok, mert kiruccantak Salzburgba operafesztivalra. Telnek a napok, meg 6 napom van itt, aztan megyek haza. Akkor majd zaklathattok mindenfelevel, bar idom nem nagyon lesz, ahogy kinez. Szinte rogton Matrahaza :D Jo lesz, en tudom... Csak a muzeumokat hagynank ki...  Nah mindegy... A lenyeg, hogy kiakadtam amikor nemetul almodtam, es mar nemetul gondolkodom. Nem is tesz jot nekem, hogy itt magyarul irogatok... Szivesen maradnek meg, mert nagyon jo, hihetetlenul kifogtam, de hat suli miatt ugye haza kellett volna mar mennem, csak nem tudtam megtenni hetvegen...

Remelem veletek minden jo, aminek jonak kell lennie... Bocsi, hogy emailokra nem nagyon valaszolok, de net nelkul egy kicsit bonyolult... Tanulsag:KELL egy laptop! De nagyon... Mert  a hazban ugye mindenhol van WLAN, csak nekem nincsen hozza gepem... Jah, ami poenos felismeres volt:tegnap eszrevettem, hogy piros az etkezoben a fal. Vegulis majdnem egy honap alatt, nem is rossz... De utana meg azt is eszrevettem, hogy az en szobam meg sarga... :)

Hu... nah, majd maskor, de a lenyeget le kell irni... Megszerettem a  minosegi skot whiskyt... De nagyon... Vorgestern Abend (na jo, tegnapelott este) dumalgattunk, meg kepeket neztunk, mert akkor jottek haza a szulok, meg itt volt a mama is, aztan elokerult 12 eves (na jo, 12 eves volt, amikor vette Gordon, es az 2-3 eve volt) whisky... irdatlan finom... Hat ennyit az eletszinvonalrol... :D

Nem akarok hazamenni... !!! Teleportaljatok nekem ide a sulit, meg a harmonikamat... lecci! Nah jo, megyek. Hetfon. De 15tol leszek zaklathato kb... Addig pihi, suli, osztalykirandulas....

nah legyetek jok!

papa

Nincs mit irnom, persze telnek szepen lassan a napok. Majd ha hazamentem irok vmi szebbet, hosszabbat, osszegzot. De tenyleg nem nagyon tudok mit irni...

Legyetek jok!

Ha meg valakinek kell valami, akkor zaklasson email-ban, vagy telefonon!

Meg mindig itt. Ma voltam Kolnben. Nagyjabol egesz napos kirandulas, egyedul. Tok jo volt. Csak kicsit faraszto. Varosban is jol mukodik az iranyerzekem, es ennek nagyon orulok. Nem is tudom. Sok minden lenne, amit leirnek, de annyi idom sztem most nincsen. Viszont irok naplot itt, tenyleg minden este tok rendesen, szoval majd begepelem abbol, vagy nem tom. Annak alapjan csinalok majd egy zanzasitott bejegyzest. Meglatjuk. Messze van meg a hazamenetel, azaz kevesebb, mint egy honapnyira. Ennek egyfelol orulok, masfelol viszont nem. Tetszik az itteni elet, nagyon. Tenyleg nagyon jo. Kar, hogy nem itt elek, bar buszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, szoval szokasos kettosseg. Nem tudom mit irjak most meg nektek hirtelen. Azt, hogy kiakadtam a hangszerboltban (kerdojel, csak nem talalom a billentyuzeten)... Gondoltam nezek magamnak harmonika (mindketfele) kottat, de nem jott ossze. Tul konnyu volt minden, es tul modern. Szeretem a klasszikus zenet, es a futamokat, es a virtuozitast. Az a huzzuk vonjuk nem nekem valo. Nagyon nem. Szeretem, ami tele van erzesekkel. Es a hangszerboltban semmi szep klasszikus zenes, kicsit nehezebb kotta nem volt. Mindegyik olyan ujjgyakorlat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy olyan jo vagyok, csak azt, hogy a kottakat itt mashoz merik. Jah, es lattam ma a maximalisan nekem valo harmonikat. Bar fekete volt, es nekem talan jobban tetszik a szines, leginkabb a zold, vagy a melykek. Szoval gombos, tele hangszinvaltokkal, es basszusvaltos. (ez az ami az enyemrol hianyzik) azt lehet elerni vele, hogy az ember basszuson is tud dallamot jatszani. Nah kis okositas utan csak annyi, hogy faradt vagyok, mert pulheimbol hazasetaltam, gyorsabb volt, mint 45 percet varni a buszra, jah es egyebkent igy is vettem egy kottat, de komoly 1 euroert a leertekelt, hasznaltakbol. Kicsit pop jellegu, de legalabb kotta. Es most meginkabb hianyzik az en ici pici Grandinam. Szegenyke... Mi lehet vele (kerdojel)

Szoval ha hazamentem kaptok egy beszamolot, amit majd megirok, amit lesz idom.

jah, jot tett a mai nap. Irok egy levelet, es kicsit nehez most minden... Eletemben eloszor foglalom igy ossze a dolgokat. Lemasolom majd magamnak is, es talan be is gepelem... Szoval csak varjatok, varjatok es varjatok... :) mas dolgotok nincsen. Azt meg, hogy kivel mikor tudok osszefutni hagyjuk, mert mar most nincs hazamenes utan semmi idom egy hetig. De azert lehet majd jelentkezni :)

nah legyetek jok, most hirtelen ennyi... pa

Szoval kijutottam. Olyan hirtelen, ahogy gondolni se mertem volna. Irni nem sok idom lesz, de majd meglatjuk. Ez van. Nagyon rendesen, nagyon aranyosak, de tenyleg. Nem en vagyok az elso aupairjuk, hanem a nem tudom hanyadik a 7 ev alatt. Gyakorlottak. Kaptam sajat szobat, kezmosoval, zuhanyzoval. A pinceben, szoval nem is meleg. Es ezt ne ertsetek felre, egyszintes haz, es lefele bovitett. Nem messze tolem van a hazi medence. 14x8x1,5 m... Szoval azert jo. A gyerekek nagyon rendesek, aranyosak, szofogadoak. A kissrac tipikus srac, de hat ez teljesen normalis. Hetfon kezdodik a suli, addig ilyen ki tudja mi van, teljesen spontan minden. bevasarlas, uszkalas, plazazas, kis vidamparkolas, meg ilyenek. Szoval a lenyeg, hogy jo minden. Csak meg nem beszelek, de mar gondolkodok nemetul, szoval sztem nehany nap, es meg is szolalok majd. Tobbet most nem irok, a lenyeg, hogy egyben vagyok, es minden stimmel. Majd talan otthonrol egy reszletes beszamolo minderol. Lesz alapja, hiszen naplot irok. Nagyon kell nekem egy kis magyar kommunikacio, hiszen itt csak a nemetet ertik, es ennel jobb nem jutott. :)

legyetek jok!

Nem tudom miért, de újabban egyre kevésbé tudok aludni, és nappal is kezd úrrá lenni rajtam egyfajta tompultság. Nos ennek nagyon nem örülök, mert jó lenne nagyokat aludni, aztán másnap meg kipattanni az ágyból (vagyis felpattanni a földről), és rohanni, hogy este újra eldőlhessek. Nincsenek igazán feladatok mostanában, és talán ez az, ami zavar. Nincs meg a hajtóerő. Bárcsak lenne suli! Akkor olyan jól megvan minden, hogy mikor mit, és akkor azért nem alszok, mert egyszerűen nem jut rá időm, és kész. De most még időm is lenne, ehelyett még mindig itt vagyok. Pedig megpróbáltam aludni, de egy óra plafonbámulás után meguntam. Gondoltam nézek vmi filmet, hátha jó lesz, mert ált. elalszok rajtuk, de ez se jött be. Nem tudom mi van velem, de a testem felmond a megszokottaknak. Mintha kezdenék átállni valami olyanra, amiben nincsen sok alvás, és nincsen sok evés. És főként növényevés van, jó lassan, hálával. Eddig tök jóban voltam a testemmel, főleg az elmúlt időszakban, de most, hogy nem értünk egyet, kezdenek bajok lenni. És ráadásul karalábét is vagy egy hete nem ettem. (Egyszer eszembe jutott, hogy kéne enni, és azóta szinte folyamatosan ettem. Mindig csak keveset, de mindig ott volt a kakaó mellett) Jah meg a kakaófüggőségről is kezdek leszokni. Észre se veszem, hogy az esti adagok kimaradnak. A lényeg a változás. Talán jó is, hogy most, amikor van időm mindent szépen kitapasztalni. Pl. azt is, hogy meddig mehetek el. Mert múlt éjszaka előtti éjszaka nem igen aludtam, aztán tegnap sikeresen felkeltettek, na jó, azért normál adagot aludtam, de a pótlás nem jött össze, és akkor megint egy alvás nélküli éjszaka... Nem tudom a testem meddig bírja ezt. Lehet, hogy ha az elmémet lazítom meditációk során, akkor javul, tisztul a helyzet, mert mostanság estére igencsak be vagyok tompulva.
Jó, hogy ezt most leírtam. Már kapcsolom is ki a gépet, és megyek meditálni egyet. Ha alszok, az se baj, van még 3 órám. :) Viszont rájöttem, hogy jó ez a folyamat, amiben éppen vagyok, csak kicsit jobban oda kell magamra figyelnem, és ennyi. Ha megadom a testemnek amit kér, illetve amit nem kér, akkor egyenesbe fog jönni minden. Csak meg kell találnom újra a kapcsolatot az intuíciók alapján....

Szép jó reggelt, vagy az olyanoknak, mint én szép álmokat!

zanzásítva: reggel-gondok, vasút 12:40 után átlépés az eddigieken, vonaton megnyílás, megnyugvás, a csarnokban teljesség, szeretet, erő, este felszabadultság, éjjel önmagam elengedése...

Kifejtve:

reggel gondok
Reggel mikor felkeltem olyan borús volt minden. Vajon az én hangulatom határozza meg az időjárást, vagy fordítva, esetleg függetlenek egymástól? Ez utóbbi biztos nem, mert amikor ilyen borús, esős az idő akkor általában mindig a magammal elszámolok, és továbblépek fázisban vagyok, mindig egyfajta lezárás, és újrakezdés, a régi elengedése. Szóval reggel ilyen volt az idő. Jól esett felkelni, jól esett lemászni a szobámból. Ami kevésbé esett jól, az az, hogy anyumnak mennie kellett Komlóra. Eléggé gondterhelt volt, és ez rám is átragadt. Rendesen. Egész délelőtt alig találtam a helyemet, és nem tudtam mit csináljak. Még reggelizni is elfelejtettem (nem mintha fontos lenne, csak a megszokott rutin kimaradása). Szóval a reggel és a délelőtt tele volt gondokkal. Ilyen téren.
 

vasút, átlépés az eddigieken
A 12:40es busszal mentem ki a vonathoz. Mivel olyan 10 környékén keltem, ebédet főzni nem tudtam, oldja meg mindenki magának felszólalás, viszont valahogy semmibe nem kezdtem bele. Fórumozgattam, kicsit szobáztam, de semmi. Se belekezdeni, se folytatni. Pedig rengeteg pakolnivalóm lett volna, de hát kimaradtak. Aztán végre elszabadultam itthonról. Teljesen lengén, legvékonyabb nadrág (természetesen hosszú :) ), és egy vékony póló. Kicsit hűvös volt így, de tudtam, hogy lesz még jó idő ma. Kicsi tatyóba minden, ami kellhet, és akkor uccu neki a vonat. A buszon zenét hallgattam, mert olvasni nem tudtam volna, hála az ikarusoknak. (REM-The Outsiders). Vettem jegyet, és egészen sütött már a nap ekkor. Aztán vártam. Bemondtak a vonatra 10 perc késést, így a 13:15ből lett 25, de hát MÁV. Nem is ért váratlanul. Addig is olvasgattam. Aztán jött a vonat, meg majdnem ment is. Szinte elfelejtett megállni a peron mellett, az uccsó két vagon volt kb peronnál. Hát rohanhattam középről, hogy fel tudjak szállni. Kicsit hasonlított az egész az életemre. Szinte mindig kicsit késésben vagyok (ezt MINDEN téren), aztán rohanok, és elérem. Most is le vagyok maradva egy kicsit, szóval össze kell szednem magam, hogy elérjem a "vonatom". Amikor meg ott voltam, akkor megállt minden. Nem tudtam mi legyen, hogy legyen.
 

vonaton megnyílás
Tbányán felszállt Dorca, együtt mentünk, és közben dumálgattunk erről, arról. A vonaton ülve levetkőztem a magamba zárkózásomat, ami mostanság volt jellemző rám. Időszakosan van néhány nap, amikor jobb egyedül lenni. Most is így voltam, de megadtam magamnak és Dórinak az esélyt arra, hogy ebből kifordulva valami jóban legyen részünk. Hát szegény Bicskeiek. A vonat elfelejtett megállni (Tatán ezek szerint még áldásos volt a helyzet) :) Aztán felértünk Pestre, én már csupa mosolygósan. Metró, mert sietni kellett, kis átgázolás mindenen, aztán oda is értünk a kiállításra.
http://www.buddha-tar.hu/hun/index.php szóval ide.
 

a csarnokban teljesség, szeretet, erő
Igazából ezzel kapcsolatban nem számítottam semmire, nem tudtam mi lesz, így korlátok nélkül elönthetett, befogadhatott, magáévá tehetett az az érzésekkel teli massza, ami ott volt. Megnéztük az ereklyéket. Mikor álltunk a közelében elkezdtem szédülni. Olyan ismerős szédülés, ami mindig energiák kapcsán jön ki rajtam. Aztán a közelébe értünk. Olyan forró volt számomra minden. Tényleg tele volt minden pozitív energiákkal. És habár az emberek azt gondolják, hogy egy rávetett pillantás elég, hogy hassanak, én azt mondom, hogy az energiákban fürdőzés, ami igazán fontos, nem az, hogy hogyan néz ki. Már csak abból kiindulva is, hogy arra, hogy mit láttam, szinte nem is emlékszem, viszont az energiákra, az általuk "követelt" mozdulatokra igen. Meg megnézni fényképen is lehet. Na mindegy. A lényeg, hogy csodálatos volt. Miután megnéztük felöltüztünk (cipő, táska), és mentünk a kialakított meditációs, pihizős helyre kicsit pihizni. (Úgy, ahogy kell, párnák, szőnyeg, stb.) Tőlünk nem messze osztották a Lámák az áldást. Sokat nézegettem őket, és valahogy nem tetszett. Mégpedig az, hogy olyan tömeg jellege volt az egésznek. Ez mondjuk az ereklyéknél is megvolt, mert szó szerint tovább zavartak minket, de ott még elnéztem. Viszont itt már kevésbé. Volt egy Láma, aki áldás adásakor szinte oda se figyelt. Sokat néztem, egész addig, hogy az energiavonalak is elkezdődjenek kirajzolódni. Nem volt meg az a kapocs, ami az áldást mutatta volna. Valahogy az egészet érzés nélkül csinálta. Néha, ha az alany nagyon nyitott volt összekapcsolódtak igazán, de különben nem. És ez zavart. Lehet, hogy unja, hogy itt kell lennie nálunk, lehet, hogy unja, 600x ugyanazt elmondani, lehet, hogy nem tetszik neki az, hogy van aki nem veszi le hozzá a cipőjét, de akkor is. Akkor ne vállalja el, ne üljön fel a trónra. Vagy nagy kérés lenne ez? Utána megnéztük a vásárt is, és kaptam egy nagyon aranyos leopárdgekkót (plüss) Dorcától. Azóta is folyton velem van :) Ezek után gyors érdeklődés, hogy merre is van a Keleti, aztán kiakadás, és séta. Megkérdeztük, hogy merre van, erre közlik velünk, hogy kicsit messze, 20-25 perc, menjünk metróval. De végül csak megmondták, hogy merre kell sétálni. Hát nem tudom, nekem a 45-60 perc van messze, és oda már inkább bicóval, vagy busszal megyek. De néha nem. Ha van kedvem sétálni. A 20-25 perc meg teljesen normális. Vagy csak én vagyok (vagyunk) túl kisvárosiasak? Végül vettünk jegyet, meg kekszet, és felültünk a vonatra, épphogy le nem késtük. Vonaton ettünk, természetesen ezt is végigjátszva, aztán szépen leszálltunk és haza.

este felszabadultság, éjjel önmagam elengedése...
Mikor hazaértem bátyó éppen zuhanyozni ment, és mint kiderült indultak kocsmázni. Jól meghívattam magamat, hamár egyszer névnapom van. Szóval gyors állatozás, aztán irány az Incognitó. Soha nem voltam még ott, de elsőre nekem szimpi, a pultos csajt meg megértem. Na mindegy. Itt szokásos beszélgetős vadászozós, "tekilázós" este, éjszaka. Viszont volt benne valami, ami nem olyan volt, amilyen lenni szokott. Egyébként a szokottnál kicsit oldottabb hangulatban voltam az alkoholtól, az energiáktól, és attól, hogy elengedtem magamat. Legyűrtem egy keveset abból, amire azt mondjuk "gátlások", az alkohol meg gyorsabban hatott a szokásosnál annak örömére, hogy nem ettem egész nap a kekszen kívül semmit, meg előtte is csak megszokásból csipegettem. Nah mindegy. Szóva a lényeg, hogy nem sikerült hazakeverednem, hanem keveredtem máshova mással. Furcsa, újfajta volt az egész, ugyanakkor elragadó. Viszont meg kell tanulnom hátat masszírozni, szóval "kísérleti emberkék" jelentkezhetnek :D Szóval lényeg az az, hogy ha csak utólag is jöttem rá, hogy névnap, akkor is boldog névnapom volt. És sok mindent magam mögött hagytam ezzel a nappal, ami ide láncolt, és nem engedte, hogy szárnyaljak. Ennek örülök. De tényleg... Lehet, hogy ez a bejegyzés pont ennek ellenkezőjéről tanúskodik, de nincsenek szavak, amivel a tényleges történteket leírhatnám.
Grat a kitartásodért! :)

Tegnap este nem volt hozzá energiám már, de most írom. Néztem mostanság néhány filmet. Kicsit célirányosan. Van egy oldal, annak az ajánlatából. Az a lényeg, hogy tudtam, hogy tetszeni fognak.

Az első a K-PAX volt. Ezt nagyjából már láttam hittanon, de a végét sajnos nem sikerült megnéznünk, és a dvd-hez sem sikerült hozzájutnom. Szóval most megnéztem újra, előről, csak éppen angolul. :) Nagyon jó film, mindenkinek csak ajánlani tudom. A történetébe nem igazán mennék bele, ha körbenéztek neten, több összefoglalót is találtok róla. Viszont ha odafigyeltek rengeteget tanít. Annyi minden van benne, hogy hihetetlen.
A másik film amit megnéztem így az a PAY IT FORWARD volt. Hát. Ha sikerül megszereznem magyarul, akkor biztos vagyok benne, hogy viszem be suliba megnézetni a többiekkel. Írni nem nagyon szeretnék róla, meg kell nézni, és kész.
Pont ugyan úgy, mint a PACEFUL WARRIOR-t.
Ott van még a HANCOCK is, amit csak azért néztem, mert gondoltam gyorsan lejön. Kicsit távol áll tőlem, viszont ebből is rengeteget tanultam. Persze ehhez oda kell figyelni az egészre. Úgy globálisan is, meg részletről részletre is (akár egy kirakó XD). Rájöttem, hogy néha a távolság a legépítőbb ami két ember között lehet. És talán pont ezt élem meg én is. Remélem. De így most mindenesetre kicist könnyebb.
Ezen kívül megnéztem még a KUNGFU PANDA-t. Hát címe alapján nem volt olyan szimpi, meg szerintem már a mennyiség rovására megy a minőség az ilyen jellegű meséknél, de ez van. Rávettem magamat. Mellette kártyázgattam, meg minden, szóval nem is igazán figyeltem rá. De mégis volt egy jelenet, ami megfogott. Amikor az apa elmondja a titkos receptet, és ahogyan ez hat a fiúra. Teljesen igaza van. Mindenben. :)

Mást talán nem néztem. Jah, de, tegnap lazításként a SZÁLLÍTÓ c. filmet. Az is jó, meg voltaképp tetszett is, de nem találtam benne kimondottabban olyat, ami ilyen téren megragadott volna. Talán a szabályok az egyedüliek. Más nem hinném. De azért tetszett, meg jólesett ebédfőzés, meg gyümitorta sütés után kicsit lazítani. :)

Szóval nézzetek filmeket, és keressétek benne azt, hogy ez mit jelent nektek. Mindig jelent valamit. :)

Szóval azóta azért történt egy s más... Voltam Hamlet-en, mint rockopera (nagyon szeretem ezt a műfajt) a Magyarock Dalszínház ( www.magyarockdalszinhaz.hu ) előadásában, és nagyon tetszett. Persze tudom, hogy mindez nagyon szubjektív, de nekem nagyon bejött. Persze voltak kis bakik, pl. elrontottak egy sort, egyik srác (egyébként, aki Hamletet játszotta), nemigazán tudta a szövegét, de nagyon jól megoldotta. Ha nem mellettem beszélgetik, meg nem látom előtte is, hogy szövegkönyvet olvas, akkor lazán azt mondom, hogy ez benne van a szerepében. A kedvenc jelentem az volt, amikor megjelenik Hamletnek az apja szelleme. Jah, azt eddig nem írtam, hogy a Várgesztesi várban volt az előadás. Már magában az is, hogy egy ilyen várban, ilyen színdarab, fatuskókon ülve, szabadtéren, csillagokkal. Elvarázsolt. :) Szóval kedvenc jelenetnél meg az ének is nagyon ott volt, meg a vár egyik "ablakában" jelent meg a szellem, tényleg a "semmiből", meg persze műfüst... Szóval nagyon ott volt az egész. Technikailag kevésbé, pl. a végén volt egy srác, akit egyáltalán nem lehetett hallani, meg néha gond volt a mikroportokkal, de engem ez igazán nem zavart. Erről nem kimondottan ők tehettek, és ez nem a felkészültségen, illetve felnemkészültségen múlt. Szóval jó volt, az a lényeg. Biztos, hogy máskor is elmegyek majd az előadásukra. És azt nem is mondtam, hogy 1000 Ft volt, pedig voltam már rossz előadáson 3000ért Pesten.

Mint látjátok, németországba nem sikerült kijutnom. Nem tudom miért, nem válaszolt az emailekre Helena. Hát nem örülök neki, de tovább kell lépnem. Nem voltam Zánkán a Fesztiválon, pedig jó lett volna, de bátyám most nem engem vitt. Pedig még festegettem is a falat, meg minden! Persze festegetés nem ezért volt, hanem hogy ne unatkozzak itthon, de akkor is! :)

Aztán nem is tudom mi volt még. Jah persze. Filmek. Erről majd külön. Meg aztán van még szoba, lakásrend. Erről is külön. Meg Neked is lógok egy bejegyzéssel. Nah azt majd egyszer talán megkapod. De nem csak neked fog szólni...

Szóval most ennyit, jóéjt mindenkinek!

Halgassátok, nézzéteg egészséggel! Egyszerűen TÓB! Jah, és akinek van tőle bármilyen száma, az lécci gondoljon rám email, vagy vmilyen formában... :)

és aki kibírta eddig, annak a kedvencem: Kolbiri :D:D:D

Tegnap. Sok minden kezdődik itt. Egyszer majd leírom Neked, hogy megérthesd. Addig is várj türelemmel, illetve meglátjuk mi lesz.

A körülmények most talán lényegtelenek. Csak az számít, hogy tegnap ott voltam kinn a puszta közepén (na jó, nem teljesen, illetve teljesen nem, de a helyszín úgyse érdekes, és amikor a felhőket figyeltem teljesen olyan érzetem volt...)
Néztem a felhőket, mint rendesen. A nap már elbújt a felhők mögé, nem akarta, hogy lássuk, hogyan búcsúzik. Tudom, belemagyarázás. De nekem az ilyenek számítanak. Üzenetnek veszek mindent, hiszen minden értem van ebben a világban. Egoistán hangzik ez, és furcsa is lehet tőlem, hiszen én szoktam hangoztatni, hogy magamat utolsó helyre szánom mindenben. Ez a nézetem módosult, ahogy kezdem megérteni a dolgokat. Egyre tudatosabb vagyok. És bátran kimondom, hogy a világon minden értem van. És kimonom azt is, hogy a világon minden Érted van, Neked üzen, azért van, hogy fejlődhess. Így az is értem történt, hogy elbújt tegnap a Nap. Elbújt, de így is csodálatos élményben volt részem, amiben, ha nem takarják a felhők, nem lett volna. Hiszen így felfigyeltem a felhőcsoportra, ami magával ragadott, különben pedig maximum a Napot bámultam volna érzésekkel telve.

Lassan elérek a lényegig, remélem még bírod :D

Szóval lényeg a lényeg, hogy egyszer csak rózsaszínné változtak a felhők. Nagyon szép árnyalatúak voltak, pedig nem szeretem annyira ezt a színt, és most mégis. Talán pontosabb lenne az a megfogalmazás, hogy nem szeretem a természeten kívül ezt a színt. Hiszen ha a felhők ilyenek, akkor még le is fényképezem őket, ha pedig egy növény, akkor is. Egyszerűen megfog. Szóval felfigyeltem arra, hogy rózsaszínek lettek, aztán csak úgy nézegettem őket, és egyszercsak ott volt előttem egy madár. Illetve csak a feje, de egyértelműen madár volt. Még a lyukak is kirajzolódtak a csőrén. Sólyoméra hasonlított a feje, illetve a "tollak" színe, (ez a felhő árnyalatai alapján persze), viszont a csőre túlzottan egyenes volt. Nem létezik ilyen madárfaj, ebben szinte biztos vagyok, hiszen ez az Ég madara volt, akit nekem küldött, akivel üzent. A madár fiatal korában rajzolódott ki előttem, utána pedig egyre idősödött. Minden apró fázis pontosan követhető, kivehető volt. A végén a madáron látszott, hogy repülni nem képes már, teljesen leépült, és ekkor folyamatosan átalakult farkassá. A farkassal ugyanaz volt az eset, mint a madárral, azon kívül, hogy mintha valami apró zsákmánya is lett volna egy ideig. Ezt valami kisállatnak néztem, de sajnos nem volt rajtam szemüveg, és nem láttam pontosan. A farkasból disznó lett. Csodálatos disznó. Vele is ugyanaz történt, viszont nem alakult tovább más állattá.
Hogy mindez mit üzen, mit üzent, azt még nem szeretném leírni. Az egész olyan 5-15 percig tarthatott, nem tudom. Teljesen elveszítettem az időérzékemet, és megszűnt minden körülöttem. Csak amikor a disznó is eltávozott, akkor eszméltem fel. Addig csak a felhő létezett és én. Hazafele úton sokat gondolkodtam azon, mit jelent mindez. Hiszen üzenet volt, ez világos, csak meg kell találnom hozzá a kulcsot. Megtaláltam. Egy kapcsolatról szólt, szól. Arról, hogy engedjem el, tartsam meg (és ez a kettő nem zárja ki egymást), és hogy ha a madárból farkas lesz, én ne akarjam a madarat látni benne. Ezt nem szeretném jobban kifejteni, és talán nincs is mit rajta.

A felhők üzentek, én megértettem. Sokkal könnyebben boldogulok velük, mint az emberekkel általában. Ők meghallgatnak, és ha igazán szükégem van valamire, vagy tudnom kell valamit, akkor a maguk módján elmondják. Talán nem véletlen a felhővándor név...

Tudom, hogy te is megértenéd őket, ha figyelnél rájuk. A választás a te kezedben van, mint ahogyan azt tegnap, tegnapelőtt írtam. Ne nézzetek különcnek amiatt, hogy tudom ki vagyok, és hogy használom ezt. Ami nektek még elfogadhatatlan az nekem sokszor teljesen természetes. Amit pedig fent írtam arról, hogy a világ érted, értem, és csakis érted, és csakis értem van tényleg komolyan gondoltam. Ha elgondolkodsz ezen, és a dolog mélyére ásol, talán megérted. Te vagy a világért, és a világ teérted. Ezen nincs mit vitatni. Viszont a világot te teremted, ezáltal vagy érte, és amit teremtesz az van teérted. :) Ha most még nem is teljesen tiszta, tudom, hogy egy napon megérted mindezt.

köszönöm.

Igazából még nem is tudom, hogy mit szeretnék írni Neked. Sok minden történik körülöttem, sok minden jó, és sok minden kevésbé jó, ami természetesen jó.

Talán pont ezt. Ha már így belekezdtem. Sok embert érnek bántalmak, fájdalmak. Ezek vagy másik embertől (emberektől), vagy önmagától, esetleg csak úgy a nagy vilgától származnak. Mindenkihez eljutnak ezek. Mostanában főleg. Mondhatnám, hogy kikerülhetetlen. De nem mondom, hiszen kikerülni ezeket felesleges. De tényleg. Inkább be kell őket engedni teljesen, egészen a szíved közepébe, átélni, és tanulni belőle. Ha ezt megtanulod, akkor könnyebb lesz. Tudom, ez most furán hangzik, de mégis. "szeresd a rosszat jóvá". Ez egy nagyon tartalmas tanítás, és nagyon ősi. Igaza van. Mondjuk elég nehéz eljutni addig a pontig, ahol meg tudod ezt tenni. De ha ott vagy, akkor már semmi nem akadályoz meg. Göröngyös az út, amelyen jársz. Kétségtelen. Mégis van választásod. Az első, hogy elesel minden göröngyben. Hogy ez milyen, azt gondolom ismered, nem írom le. De tudom, hogy tudod, érzed, hogy nem az igazi. A második, hogy nem veszel tudomást a göröngyökről, és továbbhaladsz. Amint elesel felkelsz, és rohansz tovább vakon. Nem jó. Átmenetileg megoldásnak tűnhet, de akkor kimarad a göröngyök tanítása. Pedig fontos, nem véletlen, hogy ott vannak előtted, és pont azok. Tanulnod kell belőlük! A harmadik választás, hogy figyelmesen jársz, és elkerülöd őket. Mindig úgy lépsz, hogy nehogy érintsd őket. Ehhez rengeteg energia és figyelem kell, és sajnos nem egészen járható út, mivel nem mindig tudod kicselezni a többi embert, és önmagadat. A negyedik választási lehetőséged, hogy figyelmesen jársz, úgy mint az előbb, és elsimítod a göröngyöket. Egyszerűen amikor odaérsz, belekerülsz az adott szituációba, szeretettel, megértéssel fordulsz mindenki felé, és a leckére koncentrálsz. Arra, hogy ebből mit kell tanulnod. Mindezt annak tudatában, hogy az életed célja a tanulás. Ha megtanultad, amit meg kellett tanulnod a göröngy szépen belesimul a földbe. Többé nem eshetsz el benne. Persze ezt nem olyan egyszerű, és az ember sokszor magába fordul. De ha néha néha egy egy göröngy elsimul, már az is nagyon nagy lépés előre!  Hidd el!

Minden hozzáállás kérdése. Ha nyitottan, szeretettel fordulsz minden felé megkönnyíted a dolgodat. Éld meg saját tökéletességedet az életben.
 

A választás a tied!

Elég régóta nem írtam Neked semmit. Nem tudom, hogy olvasod-e még egyáltalán ezt a blogot. Majd egyszer csak kiderül, ha puszta olvasásnál tovább is fejlődik a kapcsolatunk, vagy ha már több, akkor elbeszélgetünk erről, arról, mint a régi időkben.

Rengetegszer ültem a számítógépem előtt, bámultam a monitort, hallgattam a zenét, vagy a "csendet", és hiába kattintottam a blog szerkesztésére valahogy nem jutottam el addig, hogy le is írjam a dolgokat. Mostanában hiányoztam ebből a blogból. Nem is írtam, amiket pedig előtte írtam, abban nem voltam benne (anniyra). Mert persze kötődnek hozzám, de valahogy mégsem igazán az volt, mint ami én vagyok. De hogy ki és mi is vagyok azt majd talán máskor, illetve azon a napon, amikor erre magam is rájövök majd. Hiszen még kérdés, de hiszem, hogy jó úton haladok.

Nem is tudom mit írhatnék most ide. Szépen sorban megvolt minden, aminek sikerülnie kellett,  meg volt ami nem sikerült. Volt sok mosoly, és sok könnycsepp. Volt magány, és volt amikor a karjaiba zárt valaki. Voltak nagy sétálások, és volt otthon ücsörgés, és semmittevés. Volt majdnem teljes reménytelenség, és volt egy ici pici lángocska, ami segített. De ezt nem szeretném taglalni.
Szóval kicsit pontosabban, nagyvonalakban. Volt Lengyelország, és bűntudat, de sok tanulás is. Suliban vizsgák megvoltak, minden 5, német 1 (magyar számítás szerint :P), volt évzáró, ekkor kiakadtam a 3as magatartásomon. Mindegy. Volt érettségi, végülis 80%kal 5ös, de asszem nem fog számítani, mert egyre erősebb bennem, hogy a Tan Kapuja fősuliba megyek, ami meg külön felvételit tart. Volt REND, jó volt, de nekem munka volt, és fárasztó. Aztán volt még Víz Zene Virág, szintén meló, információs kislányként, ezt is túléltem. Volt itthon Balázs, ennek nagyon örültem, és jó volt, hogy itthon van. Elvileg majd jön még haza. Sokat voltam Márkkal az előzőekhez képest, ami tök jó, és tényleg jó, csak félek többet vele lenni, nehogy valami legyen. Volt csalódottság, és fájdalom, félelem, egyedüllét, magány a szobámban. Ettől féltem. Vége a sulinak, és már a tanulás nincs ott, mint időtöltés, és van időm magammal foglalkozni. Nem jó, ennek örömére mindig főztem, és rájöttem, hogy nagyon szeretek a konyhában tevékenykedni. Keveset bicóztam, ezen még dolgozok. Sokat neteztem, keresgéltem, és ahogy kinéz sikerült is találnom munkát 1 hónapra Németországban aupairként. (Ha sikerül tényleg, és lesz netem, akkor szép beszámolót kaptok hetente 3x legalább az ott töltött időről, nehogy elfelejtsek magyarul időközben. XD Voltam sörözni Dórival, és végigbeszélgettünk egy délutánt, meg egy éjszakát. Eddig nem nagyon beszélgettünk, vagy mindig ott volt bátyám is, de most tényleg csak mi voltunk. Még vízzenén sikerült kituriznom a Jonathan Livingston, a sirály c. könyvet (Richard Bachtól), és elolvastam. Megértettem mi történt velem és Kéksólyommal, mindezt 2 év után. :) Jót tett. Jah és persze volt osztálykirándulás a Magas-Tátrában. Új szerelem! De komyolan!!! Csodálatos hely, aki teheti menjen el oda, de tényleg! :D Jah, és forgalmon meghúztak, amin összetörtem, viszont tanultam rajta egy óriásit :D
Ennyi volt.

Hogy mi van? Nézz rám, és rájössz. A Nap nem kívülről melegít, hanem belülről. Egyre inkább önmagam vagyok, és egyre jobban is vagyok ennek hatására. Kezdenek megint céljaim lenni. Bár nagyon hiányzik Gábor, hiszen, hogy mi is van vele, azt kihagytam mindebből, de már kevesebbet gondolok rá, és új megközelítésből. Megint nyitott lettem mindenre. Kezdek újra nyitni, és hagyni a zártságot. Éppen egy indigós könyvet olvasok. Jó nagyon. Egyre nagyobb az öntudatom, és egyre inkább kezdem elfogadni magamat. Kezd minden visszabilleni a fejlődés útjára. :D Végre! Nem tudom miért kellett ennyit húznom. Talán féltem, vagy nem is tudom. Nem akartam? Leginkább ez lehet. Hiszen az önsajnálat mindig kényelmes, és kellemes dolog. De van annál sokkal jobb! Megélni mindent valósan, teljesen, úgy, hogy tudod, te teremtetted!
 

Isteni teljességem élem, és ennél csodálatosabb nincs ebben az életben. Mindnehez pozitívan, teremtőleg tudok hozzáállni, még ahhoz is, hogy anyum majdnem eltörte ma a bokáját. Esett egy csúnyát, és most mi segítjük. Jó, hogy nem mentem Velencére, hogy itt lehettem mellette. Most tényleg minden egyenesben van :)

köszönöm. Áldott éjt!