gondolatok az égről a földön

miért mondtok véleményt akkor, ha nem tudtok semmit?megítéltek, véleményeztek, olyan dolgokkal vádoltok, amiről semmit nem tudtok. nem ma kaptam az elsőt, talán már az ezredik is volt. de ez fájt eddig a legjobban. olyan ember mondott véleményt és úgy, hogy egyáltalán nem tud…

árnyak - remény Van, él, vár, fél, ugyanúgy és ugyanazt, Mint én, mert az enyém, Csak figyelek szememben minden rezdülést, Hogy szilánkjaiból lesz-e egész. Hogy mélység lesz-e a csók a testben, Amit kerestem. Refr.: Még nincsen álmom, de megtalálom, Csak a Remény ne…

világosodik...  olyan jó látni, hogy újra fel fog kelni a nap. énekelnek a madarak, elmondják, hogy mi vár ma rám... szeretem őket és kész. lehet, hogy lassan tényleg aludni kéne? csábít magával a világ. hív. a hűvös szellő, amely símogat, ami beszökött a nyitott…

igen, ez az iwiw-es gondolatmenet. de megérdemli a helyet itt is....átok. át-ok. én. az egom. valamit csinálok.adok. ád-ok. nem én. nem az egom. valamit ő tesz, rajtam keresztül. "eszköz" vagyok. hogy mi az átok az egyének számára, az a mai világban teljesen…

sokat gondolkodtam már ezen...áldás vagy átok?maga az életem, az ajándékok, amiket kapok. tudom, hogy ajándékok. érzem. mégis rengetegszer szeretnék egy átlagos ember lenni. sokkal kevesebb ajándékkal. nem érzem magamat érdemesnek minderre. olyan dolgokat kapok, amiket soha nem…

álom és valóság. mi a különbség e kettő között?nem találom közöttük a határt. valósabb álmom, mint az, amit tényleg megélek, és olyan álomszerű maga az élet. a sok dimenzió találkozásánál valahol ott vagyok én, és lépegetek mindenfele, de egyiknek sem adom oda magamat…

Árnyak : JégTartja még a Napot a Föld, összeér még a sár és a fény A hosszú árnyékok között már ott bujkál a tél Az elsô ködök ideje ez, nedves és szürke halál Újra eljön a jeges szél, mint penge az arcomba vág Úgy imbolyognak a szélben a fák, ahogy engem is ledönt…

nem tudom, miért nem tettem meg eddig, hiszen ennek a blogoldalnak az indításával meg kellett volna tennem, hogy  a nickemet felhővándorról égivándorra cserélem... nos megtettem. most már teljes a kép talán. talán. mert miért lenne bármikor is bármi teljes egy ilyen világban,…

nem tudom, mit írhatnék ma. nem szeretnék mindig arról sírni, írni, hogy mennyire rossz itt most nekem. ezért inkább próbálom nem ezt írni. nehéz. mert őszinte vagyok. azt írom, ami éppen az adott pillanatban jön. és ezért tudok enynit írni, ami többek számára meglepően sok.…

"a blog azért van h olvassuk nem azért h kommnetáljuk" Tőledköszi, most már tudom, hogy miért nem kapok kommenteket. igaz, ennek a blognak egyáltalán nem célja a komment gyűjtés. sokkal inkább arra van, hogy legyen egy hely, ahol mindezt elmondhatom. ahol mondhatok valamit…

fura ez a cím, és első ránézésre nem azt jelenti, amit jelent. és hogy miért is elviselhetetlen két barát?elég komoly lelki változásokon megyek keresztül. kezd elhatalmasodni bennem az Egy. ez természetesen csak jó (bár hogy jövök én ahhoz, hogy bármiről is azt mondjam…

ez a bejegyzés kicsit más lesz mint az eddigiek. adhattam volna azt a címet is neki, hogy az az egy két pohár sör...szombat este, biciklizés után történt... nem ragozom inkább meszsire, mert miért is tenném... (pedig talán lenne mit)... hát elmebtem egy kicsit lazítani azzal a…

tegnap este olyan érzések jártak át, amiket már rég nem éreztem. ott voltál mellettem, és alig bírtam itt maradni. úgy látszott fáradt vagyok, pedig nem voltam az. egyszerűen csak folyamatosan kűzdöttem azzal, hogy itt legyek, hogy figyeljek arra, ami itt van. másképp ugyanaz lett…

jövel könnytisztítsd meg szívemmosd le orcámürítsd ki lelkem. jer könnycseppgördülj le arcomoncsillanjon a fény rajtadürítsd ki lelkem. gyere könnycseppmondd el bánatoméld meg fájdalmamürítsd ki lelkem. jövel könnyvigyen el a szélszárítson fel a fényürítsd…

megint. újra. most jó ez, vagy rossz? és miért is írom le ezeket? sokan azt gondolhatják, megőrültem. lehet, hogy valhol igazuk van... tényleg... mert miért hallok hangokat, amik itt soha meg nem szólaltak? hallom a zenét, amit játszol, s közben ott sem vagy mellettem. te üzensz…

az éjszaka sötétsége borult lelkemre. elborította. könnyekbe fulladt, de a könnycseppeken nem csillanhatott meg a fény. nem volt fény, amely csilloghat. midnent magába burkolt a fény burka. olyan gondolatok kísértettek, mint amik már régen. vádoltam magamat, másokat. haza akartam…

könnyek... a lélek cseppjei. egy másik világ gyöngyei. annyira szépek! és mindig őszinték. meglátogattak engem is. figyelmeztettek, hogy túl messzire szálltam, túlzottan otthon vagyok, és megint kezdek elfeledkezni erről a világról. így volt. megint úgy kezdtem érezni, hogy itt…

ez az első bejegyzésem ebbe a blogba... fura új lappal indulni. még üres minden. olyan lesz, amilyenné teszem. amilyenné tenni fogom az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban, években...elhagytam a felhőm... most már az egész ég az enyém. nem árnyékolom a fényt, nem töröm…