Kicsit jobban, kicsit összeszedettebben...
Kb ennyi.
Blogolni se ereje, se kedve éppen, csak azért nem szép az utolsó bejegyzés. Még jó, hogy akkor nem állt neki hosszabban írni... (született egy dal aznap este... :( )
Az utolsó utáni orvosi vizsgálat után pedig ír majd egy összefoglalót arról, hogy miért is nem jár iskolába kedd óta...
...
2007.09.25. 19:32 - felhővándor
Előre elnézést mindenkitől a szavakért...
Kivételesen rövid leszek, és tömör:
Kurvára elegem van mindenből, és csak annyit szeretnék, hogy legyen végre vége ennek a kibaszott életnek... ennyi...
Kivételesen rövid leszek, és tömör:
Kurvára elegem van mindenből, és csak annyit szeretnék, hogy legyen végre vége ennek a kibaszott életnek... ennyi...
Koncert, avagy miért is lettem fejfájós
2007.09.24. 20:41 - felhővándor
Szóval az valahol ott kezdődött, hogy Bogi szeret koncertekre járni, és ha megy, akkor nem csak egyhelyben áll. Zene hatására úgy sem tud parancsolni a testének... Ilyen...
Szóval Lord koncert volt az első... Hangfal mellől kellemesen végighallgatuk. Jó volt. Annyi köszönet volt bennem egész este, illetve van még azóta is.
Utána egy kis szünet, kis (hegyi)levegőzés, aztán vissza. Kárpátia. Valahova ugyanoda visszaverekszi magát, ahol az előző koncin volt. Azaz jó előre. Mennek a számok. Csodálatos. Kárpátia. El van szállva. Az egyik szám végén úgy érzi, most meg kell tennie. A kezeit felemelve tapsolt, de egyszer csak összekulcsolja a két kezét, és leereszti. Fennhangon elmondja az Úrtól tanult imádságot. Rengeteg erőt kap. Talán így még soha életében nem tudta elmondani. Minden szavát átéli... Megy tovább a koncert. Egyszer csak elindul a pogozó tömeg felé. Miért is hagyná ki? Attól, hogy lányból van, semmi gond nem lehet. Normálisnak néz ki a társaság... Belveti magát a tömegbe. Alig telik el egy kis idő egyszer csak érez egy könyököt a halántéka mellett egy kicsivel. Fáj. Nagyon fáj. Néhány pillanatra elsötétül minden. Úgy érzi, valami összeszorítja a fejét. Elzsibbad néhány pillanatra. Nem esik össze, mert tartja a tömeg. Aztán már el is múlt, csak egy kis emlék, és újra ott nyomja a pogot, énekli teli torokból a számokat... Néha pihen egy kicsit... És így ment ez végig... Találkozott néhány furcsa alakkal, meg szerzett magának egy rózsaszín hajú barátnőt (kellemes csalódás), egy kopasz 10 perces pasit... :D De hát koncerteken ilyen előferdül régi kutatások szerint is. A fejével nem is foglakozik. Nem fáj már, csak gyenge emlék...
Aztán a koncert legvége. Az ismerősöktől jó messzire sodródott, egészen előre középen. szinte néhány sor választja csak el a korláttól. Nem akar előrébb menni. A szemébe világít a reflektor. Érzi a rengeteg fényt. Az emberek is olyan pozitívak körülötte. És meghallja a kezdő dallamot. Székely Himnusz. Behunyja a szemét. Egy másik világban van. Rázza a hideg, bizsereg mindene. Soha eddig nem ismert érzés ez. Messzire száll, és mégis itt van. Énekli a Székely Himnuszt, ahogyan csak bírja. Az egész szívét, lelkét beleadja. Ott áll a reflektorfényben, behunyt szemmel. Alig hallja maga körül az embereket. Egy pillanatra minden kikapcsol. Jó hosszú pillanatra. Érzi maga körül, hogy az emberek szíve egyszerre dobban. Igazi közösség volt néhány órára az a sok sok ember a Sportcsarnokban, akik teljesen idegenek egymásnak. A sok kis közösség alkotott egy nagyot. Együtt énekelve eggyé lettünk. Élete eddigi egyik legcsodálatosabb pillanata. Vége a dalnak. A csodálatos érzés megszűnik. Kinyitja a szemeit, vakítja a reflektorfény, mint egy idegen úgy érkezik vissza, és valami nagyon hiányzik neki. Maga elé pillant, és meglátja azt, amit még nem látott. Egy teljes hátas Rakamazi turul tetoválás. Annyira gyönyörű volt... Soha nem felejtem ezt a néhány órácskát...
Utána volt még Ossian is, bár a tömeg nagyrésze ekkora már elment. (inkább a Kárpátia miatt jöttek az emberek). Jó volt, de a közelébe sem ért...
Aztán haza.
Illetve a ház előtt még beszélgetés 4ig... :) De az már nem tartozik ide...
A koncert emlékeként fél ötkor mosolyogva állapítja meg, hogy még mindig cseng mindkét füle...
Szóval Lord koncert volt az első... Hangfal mellől kellemesen végighallgatuk. Jó volt. Annyi köszönet volt bennem egész este, illetve van még azóta is.
Utána egy kis szünet, kis (hegyi)levegőzés, aztán vissza. Kárpátia. Valahova ugyanoda visszaverekszi magát, ahol az előző koncin volt. Azaz jó előre. Mennek a számok. Csodálatos. Kárpátia. El van szállva. Az egyik szám végén úgy érzi, most meg kell tennie. A kezeit felemelve tapsolt, de egyszer csak összekulcsolja a két kezét, és leereszti. Fennhangon elmondja az Úrtól tanult imádságot. Rengeteg erőt kap. Talán így még soha életében nem tudta elmondani. Minden szavát átéli... Megy tovább a koncert. Egyszer csak elindul a pogozó tömeg felé. Miért is hagyná ki? Attól, hogy lányból van, semmi gond nem lehet. Normálisnak néz ki a társaság... Belveti magát a tömegbe. Alig telik el egy kis idő egyszer csak érez egy könyököt a halántéka mellett egy kicsivel. Fáj. Nagyon fáj. Néhány pillanatra elsötétül minden. Úgy érzi, valami összeszorítja a fejét. Elzsibbad néhány pillanatra. Nem esik össze, mert tartja a tömeg. Aztán már el is múlt, csak egy kis emlék, és újra ott nyomja a pogot, énekli teli torokból a számokat... Néha pihen egy kicsit... És így ment ez végig... Találkozott néhány furcsa alakkal, meg szerzett magának egy rózsaszín hajú barátnőt (kellemes csalódás), egy kopasz 10 perces pasit... :D De hát koncerteken ilyen előferdül régi kutatások szerint is. A fejével nem is foglakozik. Nem fáj már, csak gyenge emlék...
Aztán a koncert legvége. Az ismerősöktől jó messzire sodródott, egészen előre középen. szinte néhány sor választja csak el a korláttól. Nem akar előrébb menni. A szemébe világít a reflektor. Érzi a rengeteg fényt. Az emberek is olyan pozitívak körülötte. És meghallja a kezdő dallamot. Székely Himnusz. Behunyja a szemét. Egy másik világban van. Rázza a hideg, bizsereg mindene. Soha eddig nem ismert érzés ez. Messzire száll, és mégis itt van. Énekli a Székely Himnuszt, ahogyan csak bírja. Az egész szívét, lelkét beleadja. Ott áll a reflektorfényben, behunyt szemmel. Alig hallja maga körül az embereket. Egy pillanatra minden kikapcsol. Jó hosszú pillanatra. Érzi maga körül, hogy az emberek szíve egyszerre dobban. Igazi közösség volt néhány órára az a sok sok ember a Sportcsarnokban, akik teljesen idegenek egymásnak. A sok kis közösség alkotott egy nagyot. Együtt énekelve eggyé lettünk. Élete eddigi egyik legcsodálatosabb pillanata. Vége a dalnak. A csodálatos érzés megszűnik. Kinyitja a szemeit, vakítja a reflektorfény, mint egy idegen úgy érkezik vissza, és valami nagyon hiányzik neki. Maga elé pillant, és meglátja azt, amit még nem látott. Egy teljes hátas Rakamazi turul tetoválás. Annyira gyönyörű volt... Soha nem felejtem ezt a néhány órácskát...
Utána volt még Ossian is, bár a tömeg nagyrésze ekkora már elment. (inkább a Kárpátia miatt jöttek az emberek). Jó volt, de a közelébe sem ért...
Aztán haza.
Illetve a ház előtt még beszélgetés 4ig... :) De az már nem tartozik ide...
A koncert emlékeként fél ötkor mosolyogva állapítja meg, hogy még mindig cseng mindkét füle...
hétvégén a hét elejéről
2007.09.22. 18:14 - felhővándor
Hétfői napom teljes kudarc volt. Minden téren. Suliban teljesen kész voltam, ennél nullább már talán nem is lehettem volna, de azért milyen jó nekem, írtam szépen dolgozatokat, amikre ugyebár előtte egyáltalán nem sikerült készülnöm. Mondjuk Fohner Éva tanárnő hiányzásával nyertem egy kis időt, de még mindig kevés volt. Nap közepére teljesen rosszul voltam, aztán 7. órára valahogy jobban. Hazajöttem, ettem és mentem KRESZ-re... Most csak negyed 7ig tartott, de így is szenvedtem már nagyon...
Kedden valami hasonló volt kb, plusz egy eléggé nagy megkönnyebbülés délelőtt, este meg teljes összetörés. Ezt most nem részletezném, kb a szokásos, majdnem elmentem hajnali 2kor sétálni, de végül inkább maradtam itthon, nem akartam kockáztatni a hétvégémet. (zuhogott az eső) Leírtam néhány dolgot, kicsit jobb lett utána, aztán meg imádkoztam. Sokáig, ima közben aludtam el. Jó volt így elaludni...
Szerda, olyan rég volt, már alig emlékszem. Teljesen feketében mentem suliba. Ill. a bakancsom nem teljesen fekete :S Kb márciusban csináltam ilyet utoljára... Enyhén érződött mindezen az előző éjszaka, ami voltaképp aznap hajnal. Hittan óra kifejezetten nemjó volt számomra... Bár ez teljesen lényegtelen. Hazajöttem, filmeztem meg ilyenek, mert nem volt semmihez erőm, és 8 óra után próbáltam pihi. Tanulás megint kimaradt...
Csütörtök. 3 éves ismétlőteszt magyarból (igen siralmas, nem tom hogy lesz ebből OKTV), töridoga úgy, hogy aznap a 3 óra, és előtte 15 perccel még más korszakról beszéltünk (fogalmam sincs, hogy milyen lett, nem szeretném viszont látni, mert igen rossz állapotban voltam, mikor írtam) Délután tesóimmal beszélgettem egy kicsit, miután hazajöttem fogdokitól meg harmonikáról. Jól esett. Megcsörgettem Árpit. Bocsánatot akartam kérni tőle azért, amiért vasárnap annyira nem voltam jó. Végülis jó egy óra múlva hívott vissza, beszélgettünk 1 óra 11 percet (új egyhuzamban telefonálási rekordom), és sokkal sokkal jobban éreztem magamat utána. Este könnyebben aludtam el, és minden valahogy kicsit pozitívabb lett. Köszönöm Árpádom!
Péntek. Autómentes napi rendezvény, gyerekekkel egész délelőtt. Nem mondom, hogy nem volt jó, mert csodálatos volt, bár eléggé lefárasztottak sokszor. Nem baj, szokni kell az ilyesmit. Délután esedékes lett volna egy beszélgetésem, de végülis elmaradt. (már nem számolom, hogy hányadszor, csak ki fogunk futni az időből...)
délután/este... KOCERT::: :D
erről majd egyszer külön. ha lesz rá energiám.
haza, fél5kor alszik, 7kor kel. Szombat. Civil nap. Egész nap nem csinál semmit, és úgy érzi elpocsékolt egy napot. Tényleg így van. Most éppen itthon vagy fél óráig még, aztán koncert megint.
holnapot meg még nem tudom, hogy hogyan fog alakulni. IT-re szeretnék menni, bár ha megint sikerül olyan rengeteget aludni, mint eddig, akkor lehet, hogy kihagyom. Vagy nem. Meglátjuk...
Koncert nem volt olyan nagy számomra. Valahogy hiányzott belőlem a buli hajlam most... :S de hát van ilyen. Vasárnap mentem Istentiszteletre, igaz kicsit (nagyon) megkésve. Mivel később indultam a kelleténél itthonról bicóval mentem, ami eredményezett egy kisebb asthmás rohamot. Öröm volt. Végülis a keresztelő végét végighallgattam a templom mellett ülve, szedve össze magamat. Történt egy érdekes eset, amit inkább most nem írok le ide, de ha valakit érdekel, akkor szívesen elmondom neki...
Vasárnap délután teljesen ki voltam ütve, aztán sütöttem sütit, utána pancsi, közben szigorúan Elektra olvasás, aztán be az ágyikóba, és vége a napnak. A tanulás már megint kimaradt... :D
Kedden valami hasonló volt kb, plusz egy eléggé nagy megkönnyebbülés délelőtt, este meg teljes összetörés. Ezt most nem részletezném, kb a szokásos, majdnem elmentem hajnali 2kor sétálni, de végül inkább maradtam itthon, nem akartam kockáztatni a hétvégémet. (zuhogott az eső) Leírtam néhány dolgot, kicsit jobb lett utána, aztán meg imádkoztam. Sokáig, ima közben aludtam el. Jó volt így elaludni...
Szerda, olyan rég volt, már alig emlékszem. Teljesen feketében mentem suliba. Ill. a bakancsom nem teljesen fekete :S Kb márciusban csináltam ilyet utoljára... Enyhén érződött mindezen az előző éjszaka, ami voltaképp aznap hajnal. Hittan óra kifejezetten nemjó volt számomra... Bár ez teljesen lényegtelen. Hazajöttem, filmeztem meg ilyenek, mert nem volt semmihez erőm, és 8 óra után próbáltam pihi. Tanulás megint kimaradt...
Csütörtök. 3 éves ismétlőteszt magyarból (igen siralmas, nem tom hogy lesz ebből OKTV), töridoga úgy, hogy aznap a 3 óra, és előtte 15 perccel még más korszakról beszéltünk (fogalmam sincs, hogy milyen lett, nem szeretném viszont látni, mert igen rossz állapotban voltam, mikor írtam) Délután tesóimmal beszélgettem egy kicsit, miután hazajöttem fogdokitól meg harmonikáról. Jól esett. Megcsörgettem Árpit. Bocsánatot akartam kérni tőle azért, amiért vasárnap annyira nem voltam jó. Végülis jó egy óra múlva hívott vissza, beszélgettünk 1 óra 11 percet (új egyhuzamban telefonálási rekordom), és sokkal sokkal jobban éreztem magamat utána. Este könnyebben aludtam el, és minden valahogy kicsit pozitívabb lett. Köszönöm Árpádom!
Péntek. Autómentes napi rendezvény, gyerekekkel egész délelőtt. Nem mondom, hogy nem volt jó, mert csodálatos volt, bár eléggé lefárasztottak sokszor. Nem baj, szokni kell az ilyesmit. Délután esedékes lett volna egy beszélgetésem, de végülis elmaradt. (már nem számolom, hogy hányadszor, csak ki fogunk futni az időből...)
délután/este... KOCERT::: :D
erről majd egyszer külön. ha lesz rá energiám.
haza, fél5kor alszik, 7kor kel. Szombat. Civil nap. Egész nap nem csinál semmit, és úgy érzi elpocsékolt egy napot. Tényleg így van. Most éppen itthon vagy fél óráig még, aztán koncert megint.
holnapot meg még nem tudom, hogy hogyan fog alakulni. IT-re szeretnék menni, bár ha megint sikerül olyan rengeteget aludni, mint eddig, akkor lehet, hogy kihagyom. Vagy nem. Meglátjuk...
Koncert nem volt olyan nagy számomra. Valahogy hiányzott belőlem a buli hajlam most... :S de hát van ilyen. Vasárnap mentem Istentiszteletre, igaz kicsit (nagyon) megkésve. Mivel később indultam a kelleténél itthonról bicóval mentem, ami eredményezett egy kisebb asthmás rohamot. Öröm volt. Végülis a keresztelő végét végighallgattam a templom mellett ülve, szedve össze magamat. Történt egy érdekes eset, amit inkább most nem írok le ide, de ha valakit érdekel, akkor szívesen elmondom neki...
Vasárnap délután teljesen ki voltam ütve, aztán sütöttem sütit, utána pancsi, közben szigorúan Elektra olvasás, aztán be az ágyikóba, és vége a napnak. A tanulás már megint kimaradt... :D
változatos nap
2007.09.16. 20:37 - felhővándor
Reggel felkeltem, hívtam Árpit(tegnap fel kellett volna hívnia, hogy leegyeztessük a mai napot). Ki volt kapcsolva, szóval ij, aludtam tovább. ezt kb félóránként megtettem 5től fél 8ig... egyszer bekapcsolva találtam, de nem vártam meg, amíg felveszi. telefonnal a kezembe elindultam zuhanyozni. Ekkor hívott, hogy fél óra múlva itt van. Sietős zuhi, hajmosás, hajtépés, öltözés, kutyázás, és már ide is ért. Találkozott anyummal, aki azóta semmit nem mondott róla, de végre találkozott vele, mert már jórég mondta, hogy tudni szeretné, ki ő... nah mindegy... Kimentünk kálváriához. Valahogy nem volt teljesen rendben, én meg még annyira sem. Bezsélgettünk, de a végén már nem is bírtam rá figyelni egyáltalán, ami szar nagyon. Teljesen nulla voltam. Enniyre mellette még sohasem... :S Nem mentem IT-re. Elsétáltam a templomhoz, és csak néztem, vagy 4 percig, de nem mentem be, pedig tudtam, hogy Dani prédikál. Képtelen voltam rá. Végül kimentem a Kálváriára, és ott ücsörögtem egy órát. Töltöődtem a napfénnyel, meg mindennel. Jól esett, de a végére nagyon nem voltam már jól. Hazaértem, reggeliztem, főztem teát, és beköltöztem az ágyamba. Lelkileg még mindig nulla voltam. Innentről az ismerős cselekedetsor. Blog, msn, falu, film, zene, stb... Megpróbáltam olvasni, de a fejfájástól nem ment, így holnap délutánra marad. (keddi határidő). Nagyrészt teljesen vízszintesen feküdtem, egyszer délután megpróbáltam felülni, de visszazuhantam az ágyra a fejfájástól, és így folytattam a fent említett tevékenységeimet. Sok mesét néztem (tom n jerry, rengeteget) meg stb...
most éppen este van, és még mindig fekszem, és netezek. Lassan kinyomom a gépet, és szundi, mert holnap suli, és még nem tanultam egyáltalán semmit... Pedig bőven lenne mit tanulni... Így marad a hajnal. Ez van. Éljenek a diákévek, és a beteg hétvégék!
most éppen este van, és még mindig fekszem, és netezek. Lassan kinyomom a gépet, és szundi, mert holnap suli, és még nem tanultam egyáltalán semmit... Pedig bőven lenne mit tanulni... Így marad a hajnal. Ez van. Éljenek a diákévek, és a beteg hétvégék!
játék
2007.09.16. 13:54 - felhővándor
Mikor gyermek voltam gyermekként játszotam. Másik gyerekekkel, tesóimmal, néha egyedül. De egy valami mindig közös volt a játékban: szabadok voltunk, szabad voltam. Csináltunk butaságokat persze, melyik gyerek nem csinál ilyeneket. Sokszor nagyon el is szégyeltem magamat, visszatekintve pedig csak gyerekes csínytevés az egész. De szabadott rossznak lenni is, csak utána viselni kellett a következményeit. Futkározhattunk kedvünkre, olyan homokvárat építettünk, amilyet elképzeltünk, olyan ízű volt a homoksüti, amilyennek mondtuk (nemegyszer tényleg megkóstoltuk), építettünk csodás legó autókat, házakat, mindenfélét, de mindezt csak mi láttuk, hogy milyen, hogy mlyen az, amikor a plüssmaci beteg, és hogyan kell neki szurit adni, hogyan kell olvasni (mert persze nem úgy, ahogyan a felnőttek csinálják), élveztük, hogy jégcsapokat keresünk, és azokat esszük utána, élveztük az autóversenyeket, a saját szabályainkat, a játékainkat, amiket mi találtunk ki...
SZABADok voltunk. Miénk volt a világ. Csak mi voltunk, és a játék. A többi nem számított. Mindent beleadtunk a játékba, és estére mindig kellemesen elfáradtunk. Nem voltak gondjaink, legfeljebb az, hogy holnap autózzak, vagy plüssözzek? Élveztük a kitalált történeteinket. Mindenkinek voltak ilyenek.
Senki nem szólt bele a játékunkba. Mindig önfeledten játszottunk. Nem voltak külső zavaró tényezők. Ha szüleink ott is voltak a környéken, akkor is hagytak minket játszani....
És miért írom le mindezt?
Szerintem hiányzik ez a mai gyerekek nagy részéből, nagy részének. Anyuka, apuka megmondja neki, hogy hogyan játszon. Ha nyílt terepen, ahol a legnagyobb veszély az, hogy elesik (ami velünk is előfordult, de felkeltünk, és rohantunk tovább) 50m-nél távolabb fut a gyerek, akkor már hívja vissza.... Nem hagyja, hogy a gyerek önállóan fedezze fel a játékok világát. Ha játszik is vele, felnőttként teszi, nem találja meg magában a gyereket, aki tud még játszani. Kiábrándítják a gyereket a játékból, illetve a tévével próbálják pótolni. Mintha nem látnák, hogy mennyit tanul a gyasrak egy egy játék során. Akik sokat játszanak orvososat (gyerekek egymás között) nem fognak félni a doktorbácsitól. Főleg, ha nem fenyegetik őket állandóan "jóság szuri"-val... A gyerekeknek igenis számít, hogy azt játszanak, amit szeretnek, amit éppen az adott pillanatban szeretnének, és úgy, ahogy ők azt elképzelik. A felnőtt sokszor képtelen arra, hogy tudja, banán íze van a homoknak, a gyermekeknek ez mindennapos dolog. Nem szabad beleszólni felnőttként a játékba. A felnőtt élet egy szabályok szerinti játék. Teljesen más. Nem szabad összekeverni a kettőt. Az alapszabályokat meg kell mutatni, tanítani a gyereknek (pl. ne rohanjon az úton, ha elesik, és vérzik, akkor nyugodjon meg, szóljon felnőttnek, a fa nem puha, ezért nem jó nekimenni stb...) De ezeket is a legjobb, ha saját tapasztalatból tanulja meg. Kellenek a feladatok is neki, megtanulni, hogy adott helyen nyugton, csöndben kell lenni, a buszon nem üvölteni stb... Mire felnő elkopik a játék, de mivel szabad volt gyerekként ezért teljeséletű kiskamasz lehet belőle. Ha már kiskorukban korlátozzuk őket, mi lesz velük nagyobb korukban? Elesik a gyerek? Megüti valamijlét? Fáj neki 2 napig? És? Mivel fáj neki, rájött, hogy nem jó, és legközelebb vigyázni fog. De ha nem esik el, csak megmondjuk neki, hogy fájni fog, akkor addig ügyeskedik, amíg meg nem tapasztalja. Ekkora korban tapasztalat alapján tanul mindenki. Amíg nem tör össze egy poharat nem tudja milyen. Utána vigyázni fog rá, hogy ne törjön össze, és nem ejt le semmit. Sorolhatnám még sokáig... Felesleges.
A gyerekek életének alapja a szabadság, amit a játékban találnak meg. Más világ. Találjuk meg az utat hozzájuk. Ők nem tudnak még hozzánk jönni, nekünk ajándék, ha ott lehetünk velük a világukban, amely oly csodálatos (ha hagyjuk, hogy azzá tegyék)...
Senki nem szólt bele a játékunkba. Mindig önfeledten játszottunk. Nem voltak külső zavaró tényezők. Ha szüleink ott is voltak a környéken, akkor is hagytak minket játszani....
És miért írom le mindezt?
Szerintem hiányzik ez a mai gyerekek nagy részéből, nagy részének. Anyuka, apuka megmondja neki, hogy hogyan játszon. Ha nyílt terepen, ahol a legnagyobb veszély az, hogy elesik (ami velünk is előfordult, de felkeltünk, és rohantunk tovább) 50m-nél távolabb fut a gyerek, akkor már hívja vissza.... Nem hagyja, hogy a gyerek önállóan fedezze fel a játékok világát. Ha játszik is vele, felnőttként teszi, nem találja meg magában a gyereket, aki tud még játszani. Kiábrándítják a gyereket a játékból, illetve a tévével próbálják pótolni. Mintha nem látnák, hogy mennyit tanul a gyasrak egy egy játék során. Akik sokat játszanak orvososat (gyerekek egymás között) nem fognak félni a doktorbácsitól. Főleg, ha nem fenyegetik őket állandóan "jóság szuri"-val... A gyerekeknek igenis számít, hogy azt játszanak, amit szeretnek, amit éppen az adott pillanatban szeretnének, és úgy, ahogy ők azt elképzelik. A felnőtt sokszor képtelen arra, hogy tudja, banán íze van a homoknak, a gyermekeknek ez mindennapos dolog. Nem szabad beleszólni felnőttként a játékba. A felnőtt élet egy szabályok szerinti játék. Teljesen más. Nem szabad összekeverni a kettőt. Az alapszabályokat meg kell mutatni, tanítani a gyereknek (pl. ne rohanjon az úton, ha elesik, és vérzik, akkor nyugodjon meg, szóljon felnőttnek, a fa nem puha, ezért nem jó nekimenni stb...) De ezeket is a legjobb, ha saját tapasztalatból tanulja meg. Kellenek a feladatok is neki, megtanulni, hogy adott helyen nyugton, csöndben kell lenni, a buszon nem üvölteni stb... Mire felnő elkopik a játék, de mivel szabad volt gyerekként ezért teljeséletű kiskamasz lehet belőle. Ha már kiskorukban korlátozzuk őket, mi lesz velük nagyobb korukban? Elesik a gyerek? Megüti valamijlét? Fáj neki 2 napig? És? Mivel fáj neki, rájött, hogy nem jó, és legközelebb vigyázni fog. De ha nem esik el, csak megmondjuk neki, hogy fájni fog, akkor addig ügyeskedik, amíg meg nem tapasztalja. Ekkora korban tapasztalat alapján tanul mindenki. Amíg nem tör össze egy poharat nem tudja milyen. Utána vigyázni fog rá, hogy ne törjön össze, és nem ejt le semmit. Sorolhatnám még sokáig... Felesleges.
A gyerekek életének alapja a szabadság, amit a játékban találnak meg. Más világ. Találjuk meg az utat hozzájuk. Ők nem tudnak még hozzánk jönni, nekünk ajándék, ha ott lehetünk velük a világukban, amely oly csodálatos (ha hagyjuk, hogy azzá tegyék)...
eseménydús nap
2007.09.15. 20:03 - felhővándor
Dávid (Uhu), Bozsi, ezt nektek ajánlom.
ma hihetetlenül eseménydús napom volt. ritka az ilyen nagyon.
felkeltem reggel, reggeliztem (ez olyan 9 óra környéke) főztem teát, feljöttem egy bögre teával, bebújtam az ágyamba (ahol előzetesen elhelyeztem a monitort, egeret billentyűzetet) faluztam, megnéztem a 300 c. filmet, faluztam, aztán csak úgy mindenfele netezgettem, msn, és hasonlók, megnéztem a csak sex más semmi c. filmet, faluztam, neteztem, ebédeltem, utána benyomtam kedvenc zenéket (timo tolkki, at vance, trans siberian orchesta) és puzzleztam, ( a földön fekve takaró alatt) majd msneztem, faluztam, kicsit olvastam, megnéztem a vadkalandot, és most épp msn-ezek, faluzok. folytatásként msn, falu várható, ill. alvás nemsokára, mert 6kor legkésőbb fel kéne kelnem, illetve várok még egy telefonhívást ami amolyan eseménynek számít ma.
ma hihetetlenül eseménydús napom volt. ritka az ilyen nagyon.
felkeltem reggel, reggeliztem (ez olyan 9 óra környéke) főztem teát, feljöttem egy bögre teával, bebújtam az ágyamba (ahol előzetesen elhelyeztem a monitort, egeret billentyűzetet) faluztam, megnéztem a 300 c. filmet, faluztam, aztán csak úgy mindenfele netezgettem, msn, és hasonlók, megnéztem a csak sex más semmi c. filmet, faluztam, neteztem, ebédeltem, utána benyomtam kedvenc zenéket (timo tolkki, at vance, trans siberian orchesta) és puzzleztam, ( a földön fekve takaró alatt) majd msneztem, faluztam, kicsit olvastam, megnéztem a vadkalandot, és most épp msn-ezek, faluzok. folytatásként msn, falu várható, ill. alvás nemsokára, mert 6kor legkésőbb fel kéne kelnem, illetve várok még egy telefonhívást ami amolyan eseménynek számít ma.
Ghost in the shell (részlet) - Kalitkába zárt lélek (nem saját fordítás!)
2007.09.14. 15:22 - felhővándor
-életforma? nevetséges! Ön csupán egy önnfentartó program!
- Bizonyítékként előterjeszteném, hogy az önben lévő DNS sem több, mint egy önfenntartó program... Az élet sem más, mint egy csomópont az információ áramában. Mint az élet egy formája, amely DNS-t hordoz, és saját memóriarendszert, habár az emlékek olyanok, mint a képzelet, az emlékek teszik létezővé az emberiséget. mikor lehetségesség vált számítógépekkel az ember memóriájának kiterjesztése figyelembe kellett volna venniük ennek összes hatását.
- ... nincs bizonyíték arra, hogy ön egy életforma!
- Ezt lehetetlen bebizonyítani. Különösen, mivel a modern tudomány sem tudja definiálni az életet.
- Bizonyítékként előterjeszteném, hogy az önben lévő DNS sem több, mint egy önfenntartó program... Az élet sem más, mint egy csomópont az információ áramában. Mint az élet egy formája, amely DNS-t hordoz, és saját memóriarendszert, habár az emlékek olyanok, mint a képzelet, az emlékek teszik létezővé az emberiséget. mikor lehetségesség vált számítógépekkel az ember memóriájának kiterjesztése figyelembe kellett volna venniük ennek összes hatását.
- ... nincs bizonyíték arra, hogy ön egy életforma!
- Ezt lehetetlen bebizonyítani. Különösen, mivel a modern tudomány sem tudja definiálni az életet.
változás?
2007.09.03. 18:07 - felhővándor
Elkezdődött a suli, mondhatom ezt túl az első napon. Kicsit még kavarodás van, de hát ezt megszoktuk, illetve elnézzük.
Kicsit kavarodás van bennem is. Ezt is megszoktuk, bár nem nézem el magamnak. Szeretném, ha azt mondhatám teljes szívemből, hogy rendben van minden, persze teljesen tökéletesen vagyok, elértem a TÓB állapotot, stb...
De hát mindez még nagyon nagyon messze van, illetve közeltávol, távolközel.
Az elmúlt héten csütörtökön kaptam egy telefonhívást. Egy órás beszélgetés kerekedett belőle, nem olyan nagyon mély, ennek ellenére eléggé érdekes hangulatba kerültem utána, és megvilágosodott valami előttem. Az elkövetkező napon nem mentem ifire (ilyet még nem tettem, hogy teljesen önhibámból nem vagyok ott) helyette sokat gondolkodtam, és néztem a plafont amíg el nem aludtam.
A legfőbb gondolat, ami megfogalmazódott bennem, bár még mindig nem kristályosodott ki teljesen, az az, hogy rosszul élem az életemet. Azaz nem teljesen az egyenes úton megyek, holott az is ott van előttem, és lehetőségem lenne rá, csak le kellene mondanom néhány dologról, amihez most nagyon ragaszkodom.
Ez az érzés azóta csak megerősödött bennem, így elhatároztam, hogy változtatni fogok. Nem tudom meddig fog menni, illetve bele tudok e vágni a változtatásba. Ha a megszokott életritmusomról van szó, akkor nehezen engedek. E miatt volt baj a kollégiumban is. Prbóáltam már régebben is kicsit megváltoztatni az életritmusom, de valahogy soha nem jött össze. Remélem most nem így lesz. Ahhoz, hogy lehessek valaki meg kell ezt tennem. Az elején talán fáradtsággal fog járni, amíg átállok a másfajta alvási ritmusba, talán kicsit érzékenyebb leszek, mert próbálok többet befogadni, talán kicsit bezárkózottabb, mert kaptam jelzéseket, hogy ez a helyesebb (vélt-helyesebb) út, talán kicsit más leszek, mint eddig. Kicsit rendszeresebb, kicsit kevesebb szabadidővel, kicsit kevesebb msn-nel, több tanulással, nyitással, meditációval.
Próbálom megtalálni azt a vonalat, ami elválasztja a fizikai és a lelki dolgokat, és ráhelyezkedni erre. Pengeél táncot kezdek, de meg kell találnom az egyensúlyt, mert most hol ezt, hol azt hanyagolom el, és érzem, hogy nem jó ez így. És kaptam rá már mástól is megerősítést, olyan embertől, akire hallgatok. Most úgy érzem könnyebb lesz megtalálni azt a bizonyos határt, mint ottmaradni.
Sajnos, mint tudjátok sokat követelek magamtól. Ezt a változást is, mégis keveset teszek érte, és eztért magamban borítom fel az önbecslésemet. (nem mintha lenne még belőle valami, de azt a kevéskét is, ami még létezik...)
Szeretnék egyenes úton járni, és megadni Istennek ami az övé, és a császárnak, ami az övé. Szeretném megtalálni azt az egy pontot, ahol ott van a lelki fejlődésem, mégsem hanyagolom el az iskolát, figyelek órákon, nem kűzdök folyamatosan, nem hanyagolom el a barátaimat, mégis van időm a tanulásra, a meditációkra, nem hanyagolom el a kellő lelki törődést, és van időm tanulni, iskolában mindig tudok figyelni, nem az előző esti dolgokon agyalok, és segítek mindenkinek, akinek szüksége van rá.
próbálom megtalálni.
ez is nehéz, talán azért, mert igazából még neki sem álltam. a motiváció és az elhatározás már megvan. de olyan nehéz elkezdeni... :(
Kicsit kavarodás van bennem is. Ezt is megszoktuk, bár nem nézem el magamnak. Szeretném, ha azt mondhatám teljes szívemből, hogy rendben van minden, persze teljesen tökéletesen vagyok, elértem a TÓB állapotot, stb...
De hát mindez még nagyon nagyon messze van, illetve közeltávol, távolközel.
Az elmúlt héten csütörtökön kaptam egy telefonhívást. Egy órás beszélgetés kerekedett belőle, nem olyan nagyon mély, ennek ellenére eléggé érdekes hangulatba kerültem utána, és megvilágosodott valami előttem. Az elkövetkező napon nem mentem ifire (ilyet még nem tettem, hogy teljesen önhibámból nem vagyok ott) helyette sokat gondolkodtam, és néztem a plafont amíg el nem aludtam.
A legfőbb gondolat, ami megfogalmazódott bennem, bár még mindig nem kristályosodott ki teljesen, az az, hogy rosszul élem az életemet. Azaz nem teljesen az egyenes úton megyek, holott az is ott van előttem, és lehetőségem lenne rá, csak le kellene mondanom néhány dologról, amihez most nagyon ragaszkodom.
Ez az érzés azóta csak megerősödött bennem, így elhatároztam, hogy változtatni fogok. Nem tudom meddig fog menni, illetve bele tudok e vágni a változtatásba. Ha a megszokott életritmusomról van szó, akkor nehezen engedek. E miatt volt baj a kollégiumban is. Prbóáltam már régebben is kicsit megváltoztatni az életritmusom, de valahogy soha nem jött össze. Remélem most nem így lesz. Ahhoz, hogy lehessek valaki meg kell ezt tennem. Az elején talán fáradtsággal fog járni, amíg átállok a másfajta alvási ritmusba, talán kicsit érzékenyebb leszek, mert próbálok többet befogadni, talán kicsit bezárkózottabb, mert kaptam jelzéseket, hogy ez a helyesebb (vélt-helyesebb) út, talán kicsit más leszek, mint eddig. Kicsit rendszeresebb, kicsit kevesebb szabadidővel, kicsit kevesebb msn-nel, több tanulással, nyitással, meditációval.
Próbálom megtalálni azt a vonalat, ami elválasztja a fizikai és a lelki dolgokat, és ráhelyezkedni erre. Pengeél táncot kezdek, de meg kell találnom az egyensúlyt, mert most hol ezt, hol azt hanyagolom el, és érzem, hogy nem jó ez így. És kaptam rá már mástól is megerősítést, olyan embertől, akire hallgatok. Most úgy érzem könnyebb lesz megtalálni azt a bizonyos határt, mint ottmaradni.
Sajnos, mint tudjátok sokat követelek magamtól. Ezt a változást is, mégis keveset teszek érte, és eztért magamban borítom fel az önbecslésemet. (nem mintha lenne még belőle valami, de azt a kevéskét is, ami még létezik...)
Szeretnék egyenes úton járni, és megadni Istennek ami az övé, és a császárnak, ami az övé. Szeretném megtalálni azt az egy pontot, ahol ott van a lelki fejlődésem, mégsem hanyagolom el az iskolát, figyelek órákon, nem kűzdök folyamatosan, nem hanyagolom el a barátaimat, mégis van időm a tanulásra, a meditációkra, nem hanyagolom el a kellő lelki törődést, és van időm tanulni, iskolában mindig tudok figyelni, nem az előző esti dolgokon agyalok, és segítek mindenkinek, akinek szüksége van rá.
próbálom megtalálni.
ez is nehéz, talán azért, mert igazából még neki sem álltam. a motiváció és az elhatározás már megvan. de olyan nehéz elkezdeni... :(
köszönöm Álmos!
2007.08.31. 17:30 - felhővándor
a cenzúrázott részben személyes üzenetek vannak, amiket töröltem...
bocs érte, de ez nem tartozik rátok.
bocs érte, de ez nem tartozik rátok.
nyár végén
2007.08.31. 17:24 - felhővándor
Mi lesz, ha majd hó borítja a tájat?
Mi lesz, ha a tavasz magára várat?
Mi lesz, ha becsengetnek az iskolába?
Mi lesz, ha mindez bekövetkezik nemsokára.
Mi lesz, ha a nyár csak emlék
mi lesz, ha unottan ülsz a padban
mi lesz, ha csak bámulod az ablakot
mi lesz, ha minden elmúlik?
Csak emlék marad a nyár,
A munka, a barátok, bulik
Borongós reggelen az ablakban
Ott van a nyár. Visszavár.
De cseng az óra, tovaszáll minden
Az eső illata, szürkesége visszatér
Elmúlt már. Elmúlt a nyár.
Szép emlék, visszavár.
A szürke ködben sétálva minden ragyog
a tábortűz, az ének, a másnapi fáradtság
olyan színes minden emlék
vigyázol ne rabolja el a rohanás.
Szürke a pad, a tábla ,az embereke
Visszahív a nyár, fejedben szól a dal
De kérdez a tanár: "milyen volt a nyár?"
Elmondanád, de tudod nem értheti.
Mit te éltél nem értheti senki
A munka örömét, a nevetéseket
A reggeli kávékat, a másnapokat
Így cask azt mondod: "köszönöm, jó volt"
Megint csak nézed hogyan sompolyog a tömeg
Nevetsz rajtuk, mégis szánod őket
Nem tudják milyen egy igazi nyár
Mert ez az volt. Igazi nyár.
Soha nem lesz ugyanilyen.
Ez a nyár örök boldogság,
ez a nyár örök fájdalom,
soha nem lesz ugyanilyen...
Becsengettek az iskolába,
A tájat már hó borítja
A tavasz sem várat magára
kezdődik egy új nyár, új kaland
-de soha nem lesz ugyanolyan...-
Mi lesz, ha a tavasz magára várat?
Mi lesz, ha becsengetnek az iskolába?
Mi lesz, ha mindez bekövetkezik nemsokára.
Mi lesz, ha a nyár csak emlék
mi lesz, ha unottan ülsz a padban
mi lesz, ha csak bámulod az ablakot
mi lesz, ha minden elmúlik?
Csak emlék marad a nyár,
A munka, a barátok, bulik
Borongós reggelen az ablakban
Ott van a nyár. Visszavár.
De cseng az óra, tovaszáll minden
Az eső illata, szürkesége visszatér
Elmúlt már. Elmúlt a nyár.
Szép emlék, visszavár.
A szürke ködben sétálva minden ragyog
a tábortűz, az ének, a másnapi fáradtság
olyan színes minden emlék
vigyázol ne rabolja el a rohanás.
Szürke a pad, a tábla ,az embereke
Visszahív a nyár, fejedben szól a dal
De kérdez a tanár: "milyen volt a nyár?"
Elmondanád, de tudod nem értheti.
Mit te éltél nem értheti senki
A munka örömét, a nevetéseket
A reggeli kávékat, a másnapokat
Így cask azt mondod: "köszönöm, jó volt"
Megint csak nézed hogyan sompolyog a tömeg
Nevetsz rajtuk, mégis szánod őket
Nem tudják milyen egy igazi nyár
Mert ez az volt. Igazi nyár.
Soha nem lesz ugyanilyen.
Ez a nyár örök boldogság,
ez a nyár örök fájdalom,
soha nem lesz ugyanilyen...
Becsengettek az iskolába,
A tájat már hó borítja
A tavasz sem várat magára
kezdődik egy új nyár, új kaland
-de soha nem lesz ugyanolyan...-
Timo Tolkki - Hym to life album, text
2007.08.31. 17:12 - felhővándor
KEY TO UNIVERSE
Another day, is passing by
Nothing feels the same anymore
I see it clear, without fear
Complete order in my life
As I look into the blue sky
I feel so much alive
I have never felt like this before
We are the same, everywhere
We just want to be loved
We are confused, we are scared
Still we have to find our own way
Life is not always very easy,
there is time when it all fells black
But I tell you that there is always a way
And the key to the universe is love
And this key could free the mankind
Trust yourself
The voice within will guide you on your path of life
The key to the universe is love
(solo)
And the key to the universe is love
And this key could free the mankind
Trust yourself
The voice within will guide you on your path of life
The key to the universe is love
NOW I UNDERSTAND
Looking inside of myself
I feel the rainbow of emotions
Running wild in an open sea
Garden of my soul
Icy cage of my heart
Golden key which opens
The way to the paradise
So far away yet so close
Lies the cradle of my freedom
Every step I take
Every move I make
Finally, now I understand
Everything is clear
There is no more fear
Finally, now I understand
Seeds that I'm planting today
Will be the fruits that
I will pick up tomorrow in my life
It is not easy to change
Courage and wisdom are my partners
Sailing on the sea of eternity
DEVINE
Innocence, light and beauty
Softness of angel of mercy
Serenity of a summer day that's what you are
Dewdrop of autumn morning
Divine
When I look into your eyes
I see a universe of colours
Awakening of life in a spring afternoon
Snow diamond of a winter night
Divine
LITTLE BOY I MISSED YOU
Little boy I miss you
The ice is slowly melting from your heart
Little boy oh how I've missed you
Take my hand and we will never be apart
The taste of ice cream on the first summer day
The smell of cut grass, remember that?
Little boy I miss you
Come to the light and feel the sun
Little boy oh how I've missed you
You used to play into the night and have fun
In the jungle of rules you have found your way
What happened was never you fault
Nobody ever told you that there are
More colours than black and white
Let me show you a new world
Where you don't have to be afraid
I owe that to you, little boy
Nobody ever told you that there are
More colours than black and white
Let me show you a new world
Where you don't have to be afraid
Let me be there for you every day
In this world where everybody's gone insane
You are told what you can do and who you are
Follow me and I will show you a way out from madness
I owe that to you, little boy
Little boy I'm here for you
You can breathe again and feel the life
Little boy I'll always be there for you
Come to the light and feel the sun
I BELIVE
I believe that mankind is blind to the truth
All hypocrites, mental terrorists and bigots rule the world
I believe, that I believe
I believe that we have lost joy completely
We are out of touch with our feelings and don't know the way
I believe, that I believe
I don't need a bible to tell me how to live
I don't need your advice I got to find my own way
I believe in me and the universe
I believe that life can be beautiful
And that I have the right to be here
I believe
I don't need the plastic god of the church to show the way
I don't want to be controlled, I have my own words to say
ARE YOU THE ONE
Are you the one?
The traveller in time who has come
To heal my wounds to lead me to the sun
To walk this path with me until the end of time
Are you the one?
Who sparkles in the night like fireflies
Eternity of evening sky
Facing the morning eye to eye
Are you the one?
Who'd share this life with me
Who'd dive into the sea with me
Are you the one?
Who's had enough of pain
And doesn't wish to feel the shame, anymore
Are you the one?
Are you the one?
Who's love is like a flower that needs rain
To wash away the feeling of pain
Which sometimes can lead to the chain of fear
Are you the one?
To walk with me in garden of stars
The universe, the galaxies and Mars
The supernova of our love is true
FATHER
The smell of your breath, it makes me sick
Your naked body lying on the floor
I want to kill you but you did it yourself
You killed my innocence
You drunken fuck
I hate you
I piss on your grave and curse your memory
I was always there in the family hell
I was in your way and you hit me
You cut your wrists and jumped from the 4th floor
I was the last one who saw you alive
I hate you
I damage you
I bury you
I kill you
I wish you would have been there to watch me grow
Guiding me with wisdom, love and patience
Telling me that you love me and showing it to me
Making this world a safe place to be
You hurt me so much that I don't know if I'm ever gonna be whole
But I want you to know that I'm gonna try
Still after all that you did I miss you
And the rose and the letter that I brought to your grave
Tells you about my longing
So I say goodbye to you now after 23 years
You were just a moment of my life and I got to continue
Maybe one day I will be able to forgive you
FRESH BLUE WATHER
I'm sitting in this sleazy hotel room
Somewhere along the rocky road of doom
Looking back at my life and wondering what went wrong
Trying to turn these feelings into a song
I guess I've always been some kind of a fake
And sometimes I do feel like a flake
But I see where I have come from so clear
And the weight that I've been carrying many years
Fresh blue waters cleanse me
Give me wisdom and help me find the key
In the lap of the sea I'm free
And the future will be better than the past
I have learned from my mistakes and that will last
It's unbelievable how I did lie
To myself but at least now I know why
I'm so sorry for some things that I have done
I want to make it up and feel the sun
DEAR GOD
Why is the sky so blue?
Why are the trees so green?
Why clouds exist?
Where did all this come from?
The nature, planets, universe
It makes me wonder
The things that I see and feel are they real?
It's so hard for me to comprehend what life is all about
In the middle of the chaos where's the truth?
Tell that to me dear god
Am I just your puppet or
Do I have a will of my own?
I'm asking now
And tell me why a four year old dies in cancer?
Please explain that to me
What's the reason for all this suffering?
Did you just fuck things up
Or are you there at all?
Why would we need you anyway?
Tell that to me dear god
Maybe all this is in vain
You're not there so I create my own world
I leave all bullshit to you
I don't try to save the world anymore
Do you hear me you fuck?
Give me some answers and stop hiding!
Am I just an air molecule to you?
What are we to you? Just ants?
What are we doing here?
IT'S XMAS MORNING
It's Xmas morning
The snow is falling silently from the purple sky
Little Tim is waiting for the evening
When Santa will bring those presents
But more than presents he'd wish for peace
He'd wish for safety and understanding
that there would be no more fights
That there would be no more fear
It's Xmas morning
It's Xmas evening
And I am wondering when and how did we lose the way
Christ doesn't feed the multitudes no more
God is hiding in details
Sick society maximizing the production and the profit
Alcoholic father abusing his family driving them out
It's Xmas evening
The guns blazing message of peace
The plastic holiness fills the world
We have lost the way
It's Xmas night
And I am writing in the warmth of my cozy home
I understand how lucky I am
I say my prayers and go to sleep
It's Xmas night
HYM TO LIFE
Sitting here and wondering, watching the seasons going by
Each new answer just brings ten new questions
My eves have finally opened
Armored human wrecks walking the streets
Longing for a leader to take away their pain
We have not learned anything
Let me live another day
Without sorrow, without shame
Let me feel the wind on my face
Let me feel the sun
And live my days with fun
Let me sing this hymn to life
Molesting and incest
Unloving parents feeding the oven of madness known as planet earth
Love turns into prostitution
Embracing into violence
Lovemaking into fucking
Greed kills our humanity, morality our natural needs
Jealousy kills the friendship
Another day, is passing by
Nothing feels the same anymore
I see it clear, without fear
Complete order in my life
As I look into the blue sky
I feel so much alive
I have never felt like this before
We are the same, everywhere
We just want to be loved
We are confused, we are scared
Still we have to find our own way
Life is not always very easy,
there is time when it all fells black
But I tell you that there is always a way
And the key to the universe is love
And this key could free the mankind
Trust yourself
The voice within will guide you on your path of life
The key to the universe is love
(solo)
And the key to the universe is love
And this key could free the mankind
Trust yourself
The voice within will guide you on your path of life
The key to the universe is love
NOW I UNDERSTAND
Looking inside of myself
I feel the rainbow of emotions
Running wild in an open sea
Garden of my soul
Icy cage of my heart
Golden key which opens
The way to the paradise
So far away yet so close
Lies the cradle of my freedom
Every step I take
Every move I make
Finally, now I understand
Everything is clear
There is no more fear
Finally, now I understand
Seeds that I'm planting today
Will be the fruits that
I will pick up tomorrow in my life
It is not easy to change
Courage and wisdom are my partners
Sailing on the sea of eternity
DEVINE
Innocence, light and beauty
Softness of angel of mercy
Serenity of a summer day that's what you are
Dewdrop of autumn morning
Divine
When I look into your eyes
I see a universe of colours
Awakening of life in a spring afternoon
Snow diamond of a winter night
Divine
LITTLE BOY I MISSED YOU
Little boy I miss you
The ice is slowly melting from your heart
Little boy oh how I've missed you
Take my hand and we will never be apart
The taste of ice cream on the first summer day
The smell of cut grass, remember that?
Little boy I miss you
Come to the light and feel the sun
Little boy oh how I've missed you
You used to play into the night and have fun
In the jungle of rules you have found your way
What happened was never you fault
Nobody ever told you that there are
More colours than black and white
Let me show you a new world
Where you don't have to be afraid
I owe that to you, little boy
Nobody ever told you that there are
More colours than black and white
Let me show you a new world
Where you don't have to be afraid
Let me be there for you every day
In this world where everybody's gone insane
You are told what you can do and who you are
Follow me and I will show you a way out from madness
I owe that to you, little boy
Little boy I'm here for you
You can breathe again and feel the life
Little boy I'll always be there for you
Come to the light and feel the sun
I BELIVE
I believe that mankind is blind to the truth
All hypocrites, mental terrorists and bigots rule the world
I believe, that I believe
I believe that we have lost joy completely
We are out of touch with our feelings and don't know the way
I believe, that I believe
I don't need a bible to tell me how to live
I don't need your advice I got to find my own way
I believe in me and the universe
I believe that life can be beautiful
And that I have the right to be here
I believe
I don't need the plastic god of the church to show the way
I don't want to be controlled, I have my own words to say
ARE YOU THE ONE
Are you the one?
The traveller in time who has come
To heal my wounds to lead me to the sun
To walk this path with me until the end of time
Are you the one?
Who sparkles in the night like fireflies
Eternity of evening sky
Facing the morning eye to eye
Are you the one?
Who'd share this life with me
Who'd dive into the sea with me
Are you the one?
Who's had enough of pain
And doesn't wish to feel the shame, anymore
Are you the one?
Are you the one?
Who's love is like a flower that needs rain
To wash away the feeling of pain
Which sometimes can lead to the chain of fear
Are you the one?
To walk with me in garden of stars
The universe, the galaxies and Mars
The supernova of our love is true
FATHER
The smell of your breath, it makes me sick
Your naked body lying on the floor
I want to kill you but you did it yourself
You killed my innocence
You drunken fuck
I hate you
I piss on your grave and curse your memory
I was always there in the family hell
I was in your way and you hit me
You cut your wrists and jumped from the 4th floor
I was the last one who saw you alive
I hate you
I damage you
I bury you
I kill you
I wish you would have been there to watch me grow
Guiding me with wisdom, love and patience
Telling me that you love me and showing it to me
Making this world a safe place to be
You hurt me so much that I don't know if I'm ever gonna be whole
But I want you to know that I'm gonna try
Still after all that you did I miss you
And the rose and the letter that I brought to your grave
Tells you about my longing
So I say goodbye to you now after 23 years
You were just a moment of my life and I got to continue
Maybe one day I will be able to forgive you
FRESH BLUE WATHER
I'm sitting in this sleazy hotel room
Somewhere along the rocky road of doom
Looking back at my life and wondering what went wrong
Trying to turn these feelings into a song
I guess I've always been some kind of a fake
And sometimes I do feel like a flake
But I see where I have come from so clear
And the weight that I've been carrying many years
Fresh blue waters cleanse me
Give me wisdom and help me find the key
In the lap of the sea I'm free
And the future will be better than the past
I have learned from my mistakes and that will last
It's unbelievable how I did lie
To myself but at least now I know why
I'm so sorry for some things that I have done
I want to make it up and feel the sun
DEAR GOD
Why is the sky so blue?
Why are the trees so green?
Why clouds exist?
Where did all this come from?
The nature, planets, universe
It makes me wonder
The things that I see and feel are they real?
It's so hard for me to comprehend what life is all about
In the middle of the chaos where's the truth?
Tell that to me dear god
Am I just your puppet or
Do I have a will of my own?
I'm asking now
And tell me why a four year old dies in cancer?
Please explain that to me
What's the reason for all this suffering?
Did you just fuck things up
Or are you there at all?
Why would we need you anyway?
Tell that to me dear god
Maybe all this is in vain
You're not there so I create my own world
I leave all bullshit to you
I don't try to save the world anymore
Do you hear me you fuck?
Give me some answers and stop hiding!
Am I just an air molecule to you?
What are we to you? Just ants?
What are we doing here?
IT'S XMAS MORNING
It's Xmas morning
The snow is falling silently from the purple sky
Little Tim is waiting for the evening
When Santa will bring those presents
But more than presents he'd wish for peace
He'd wish for safety and understanding
that there would be no more fights
That there would be no more fear
It's Xmas morning
It's Xmas evening
And I am wondering when and how did we lose the way
Christ doesn't feed the multitudes no more
God is hiding in details
Sick society maximizing the production and the profit
Alcoholic father abusing his family driving them out
It's Xmas evening
The guns blazing message of peace
The plastic holiness fills the world
We have lost the way
It's Xmas night
And I am writing in the warmth of my cozy home
I understand how lucky I am
I say my prayers and go to sleep
It's Xmas night
HYM TO LIFE
Sitting here and wondering, watching the seasons going by
Each new answer just brings ten new questions
My eves have finally opened
Armored human wrecks walking the streets
Longing for a leader to take away their pain
We have not learned anything
Let me live another day
Without sorrow, without shame
Let me feel the wind on my face
Let me feel the sun
And live my days with fun
Let me sing this hymn to life
Molesting and incest
Unloving parents feeding the oven of madness known as planet earth
Love turns into prostitution
Embracing into violence
Lovemaking into fucking
Greed kills our humanity, morality our natural needs
Jealousy kills the friendship
vasárnap
2007.08.26. 19:46 - felhővándor
címszavakban, mert ez elmondhatatlan...
kelés, Árpi, IT Tóváros : Dani, aztán néhány szó még Árpival, napfürdő a Kálvárián, haza...
utána itthon relaxál, és minden hasonló próbálja feldolgozni a délelőttöt több, kevesebb sikerrel.
csodálatos volt.
köszönöm!
kelés, Árpi, IT Tóváros : Dani, aztán néhány szó még Árpival, napfürdő a Kálvárián, haza...
utána itthon relaxál, és minden hasonló próbálja feldolgozni a délelőttöt több, kevesebb sikerrel.
csodálatos volt.
köszönöm!
lézersó :P + minden egyéb
2007.08.26. 19:43 - felhővándor
AKi ott volt, az tudja, aki nem volt ott az nem tudja, de addig jobb neki, amíg nem tudja.
A lényeg: laser show beharangozás, hogy überfasza 3d, meg minden hasonló, erre valamit krákogtak egy falra vetítve (erősen 2d-nek hangzik, igen) ugyanazt ismételve sokszor, és komoly formákkal, mint "fly, tunel, book, moon stb..) szóval ratyi volt az egész...
ha leülök valahova, és nézem a május 1-et, akkor azon különb lézer show-t látok. monst mindennek az értékelése laser show... ugye Bozsi?
aztán még mi is volt... jah hazafelé... hát ifiről egészen időben hazaindultam. nem is volt hiba. csak hát olyan messze van, hogy sok időbe telt (még éjfél előtt indultunk, talán 11 után egy kevéssel, és én fél-háromnegyed 3 között értem haza)
közben kiültünk Gergővel a Tó partjára, a kedvenc helyemre (szabadstrand mellett) sokat beszélgettünk, és nagyon jó volt beszélgetni. Hiányzott már ez az érzés, tényleg...
Tekertünk előtte egy kicsit a Tó parton (mert ez a tó megérdemli a nagybetűt)... Poénos volt. Szép sötétben, értelmes lámpa persze egy szál se, szóval úgy saccoltuk, hogy merre is van az út...
utólagosan is köszönöm a szép estét!
aztán akkor mi is volt még...
hazajöttem, gép be (bocs, kicsit travian függő vagyok) és építi a faluját, megy farmolni, meg ilyenek. Be is jött, szépen ment midnen. Rájöttem, hogy másnap reggel 6kor kelés van, tehát aludni kéne. De még nem is olvastam aznap, így olvastam kb 4ig... 6kor meg tényleg keltem. Komoly reggel volt az biztos...
kb ennyit a péntekemről
A lényeg: laser show beharangozás, hogy überfasza 3d, meg minden hasonló, erre valamit krákogtak egy falra vetítve (erősen 2d-nek hangzik, igen) ugyanazt ismételve sokszor, és komoly formákkal, mint "fly, tunel, book, moon stb..) szóval ratyi volt az egész...
ha leülök valahova, és nézem a május 1-et, akkor azon különb lézer show-t látok. monst mindennek az értékelése laser show... ugye Bozsi?
aztán még mi is volt... jah hazafelé... hát ifiről egészen időben hazaindultam. nem is volt hiba. csak hát olyan messze van, hogy sok időbe telt (még éjfél előtt indultunk, talán 11 után egy kevéssel, és én fél-háromnegyed 3 között értem haza)
közben kiültünk Gergővel a Tó partjára, a kedvenc helyemre (szabadstrand mellett) sokat beszélgettünk, és nagyon jó volt beszélgetni. Hiányzott már ez az érzés, tényleg...
Tekertünk előtte egy kicsit a Tó parton (mert ez a tó megérdemli a nagybetűt)... Poénos volt. Szép sötétben, értelmes lámpa persze egy szál se, szóval úgy saccoltuk, hogy merre is van az út...
utólagosan is köszönöm a szép estét!
aztán akkor mi is volt még...
hazajöttem, gép be (bocs, kicsit travian függő vagyok) és építi a faluját, megy farmolni, meg ilyenek. Be is jött, szépen ment midnen. Rájöttem, hogy másnap reggel 6kor kelés van, tehát aludni kéne. De még nem is olvastam aznap, így olvastam kb 4ig... 6kor meg tényleg keltem. Komoly reggel volt az biztos...
kb ennyit a péntekemről
publikus
2007.08.24. 15:44 - felhővándor
most jutottam el addig, hogy publukáltam a "nagy vonalakban" c. bejegyzést...
bár több, mint egy hónapja történt, de mostanra készült el. sorry érte, hogy csak most
bár több, mint egy hónapja történt, de mostanra készült el. sorry érte, hogy csak most
szerelem
2007.08.12. 22:54 - felhővándor
Sokat gondolkodtam régebben is ezen... A régebben természetesen idézőjelben értendő. Az egész olyan szeptember (2006) óta lehet. Nehéz megfogalmazni, mert a gondolkodás ellenére, sehova nem jutottam. Illetve egy önkéntelen válaszom ébresztett ma rá az egészre. Tavaly februárban (pontosítva 13án, egy hétfői napon) ráébredtem arra, hogy szerelmes vagyok. Bár nem igazán ismertem még akkor Gábort, de valami olyat éreztem, mint még soha. Megváltozott az életem. Akkor voltam a legboldogabb, amikor vele voltam. Amíg együtt voltunk, kb 2 napon nem láttuk egymást. Az egyik miattam volt, február 22én, amikor meglátogattam a volt osztályomat, és a koleszosokat, a másikra meg már nem emlékszem... A kapcsolatunknak én vetettem véget. Életem egyik legszörnyebb érzése volt, rengeteget rágódtam rajta utólag is, és nagyon nehezen felejtettem el őt. Még mindig nem sikerült igazán. Nagyon mély nyomot hagyott bennem, és az érzések is, amiket ő általa éreztem. Tób volt minden... Elmúlt. Illetve nem elmúlt, hanem más lett. Minden megváltozott. Elkezdtem tudatosan élni, ráébredni arra, hogy az élet több annál, mint amit eddig láttam belőle. Minden átalakult körülöttem akkor. A barátaim mások lettek. Voltak olyan emberek, akikkel nagyon jól éreztem magam, és voltak olyanok, akikkel kevésbé. Előtte ilyen nem nagyon fordult elő. Sokkal inkább odafigyeltem az érzelmekre. Bár előtte is foglalkoztam másokkal, de méginkább mások felé fordultam. Magamat méghátrébb helyeztem a fontossági listán. Rengeteget beszélgettem Kékmadárral, segített előrébb jutnom. Olyan világot láttam magam körül, ami ismerős, ijesztő, szeretve győlölő, sötétben fénylő volt, olyat, ahol minden lehetséges. "Kékmadár oly messze szállt egy éjszakán" (Omega-Legenda) Így történt... Ő elszállt messze, és én itt maradtam. Nagyon mélyre zuhantam. Egy valami (valaki) emelt fel. Isten. Visszakaptam rég elveszett hitemet. Nem tudtam másba kapaszkodni, csak Ő volt. A barátaim távol, és nem értettek meg. Én sem szerettem volna, ha velem foglalkoznak, inkább próbáltam törődni velük továbbra is. Közben volt egy fiú az életemben. De neki soha nem tudtam azt mondani őszintén, hogy "szeretlek" (pedig Gábornak mennyiszer mondtam ezt... !), így nem is mondtam neki soha. Nem éreztem többet iránta, mint a többi ember iránt. Semmivel nem jelentett számomra többet. Egy idő után inkább teher volt. Nem jó ezt így kimondani, de így volt. És nem ő volt az egyetlen. Próbáltam szeretni. Szerelemmel. De nem tudok már úgy, ahogyan Gábort. És ez nem annak a mondásnak az igazolása, hogy csak az első az igazi szerelem. Sokkal inkább más miatt van mindez. Sokáig én sem értettem, hogy miért vagyok képtelen a szerelemre. Pedig van olyan ember, akit szerethetnék. Mégsem tudom. Csak egy valakit tudok igaz szerelemmel szeretni. Azt, akitől kapom a Szer-elemet. Istent. Mást már nem. Úgymond már az övé vagyok. Amikor kimásztam a legmélyebb gödörből, megtartottam őt magamban. Mondhatni sokkal inkább elfogadtam, mikor már egyenesben voltam, mint addig. És érzem minden pillanatban, hogy itt van velem, bennem. Részem. Értem szavát, a Bibliát, és néha furán nézek az emberekre, hogy hogyan érthetik félre őt (vasárnapi IT), de aztán rájövök, hogy Neki erre a tudásra van szüksége, és ezért Ő ezt adta neki. Meghajlok előtte, hálás vagyok neki. A szenvedésért, a boldogságért. Azért, hogy adott lehetőséget arra, hogy itt legyek, és segíthessek a többieknek. Köszönöm! Régebben, nem fogadtam el Őt. Mondhatni tagadtam. Tényleg így volt. Kerestem őt, de mikor ránéztem behunytam a szemem, és inkább másfele fojtattam a keresést. Lehet, hogy meg kellett érnem ahhoz, hogy felfogjam, mit jelent. Ahhoz, hogy ezt teljesen megértsem még fejlődnöm kell természetesen. Talán mire megértem, addigra már nem leszek itt... De ez most még lényegtelen. Akkor megyek el innen, mikor ő úgy dönt, hogy most már mehetek. Addig nem. És az a megfelelő pillanatban lesz.
Minél tudatosabban élek, annál inkább szeretem őt. Teljes szívemből. Mindenben őt látva, érezve, figyelve. Ő lett a központ. Kicsit hasonlatos ez az érzés a szerelemhez. Tudom, leírva nem így néz ki, de megélve igen. De több, mint szerelem. És folyamatosan növekszik, mélyül. Embert én nem tudok úgy szeretni mint őt. Emellett az érzés mellett az összes többi hazugnak látszik, silánynak. Nem szeretnék nem igaz érzést adni egy embernek sem. Képtelen vagyok bárki mást úgy szeretni mint Őt. A nagy Őt... :P
Szeretem az embereket persze. Ez remélem még érződik. Legalábbis kaptam több visszajelzést erről. Azzal szeretem az embereket, azt a szeretetet adom nekik tovább, amit tőle kapok. Azt a Szer-elemet alakítom szer-etetté, amit tőle kapok, illetve adom tovább szer-elem formájában, annak akinek szüksége van rám. De őt nem én választom, és nem is ő engem. A lelke választ engem... Nem a tudata. A magasabb ÉN.
Minél tudatosabban élek, annál inkább szeretem őt. Teljes szívemből. Mindenben őt látva, érezve, figyelve. Ő lett a központ. Kicsit hasonlatos ez az érzés a szerelemhez. Tudom, leírva nem így néz ki, de megélve igen. De több, mint szerelem. És folyamatosan növekszik, mélyül. Embert én nem tudok úgy szeretni mint őt. Emellett az érzés mellett az összes többi hazugnak látszik, silánynak. Nem szeretnék nem igaz érzést adni egy embernek sem. Képtelen vagyok bárki mást úgy szeretni mint Őt. A nagy Őt... :P
Szeretem az embereket persze. Ez remélem még érződik. Legalábbis kaptam több visszajelzést erről. Azzal szeretem az embereket, azt a szeretetet adom nekik tovább, amit tőle kapok. Azt a Szer-elemet alakítom szer-etetté, amit tőle kapok, illetve adom tovább szer-elem formájában, annak akinek szüksége van rám. De őt nem én választom, és nem is ő engem. A lelke választ engem... Nem a tudata. A magasabb ÉN.
A szerelmem Istené...,
és nem emberé...
tábori blog
2007.08.07. 14:31 - felhővándor
péntek:
emu farmon jó volt, bár minha allergiás lennék azóta a "búza" szóra :P... 4 óra környékén hoztak papíron 16 mázsát, szerintünk többet. a lábaim kellemesen leégtek, szívtam miattuk... kellemesen elfáradva értem haza. utána már nem volt olyan kellemes. apa... sikerült minden negatívat megkapnom. nem volt jó. Istit kértem meg, hogy vigyen le az állomásra (még egyszer köszönet érte!) apától nem akartam semmit kérni, csak minél távolabb kerülni tőle.
19:50kor felszálltam Tatán a 17:50es vonatra. Győrben átszállás, aztán Celldömölk. Márkkal és Dórcával utaztam. mielőtt felszálltam Tatán felhívtam Árpit. nagyon rosszul voltam idegileg. nem bírtam már elviselni a negativitást. szükségem volt arra, hogy halljam a hangját, gondolatait, ő volt a mankó ahhoz, hogy kicsit megnyugodjak. köszönöm! (bár tudom, hogy te ezt talán soha nem fogod elolvasni). nem akartam, hogy tesóm lássa rajtam azt, hogy mennyire ki vagyok. mire felszálltam a vonatra sikerült összeszednem magam annyira, hogy csak kicsit legyen rossz kinézetem.
végül odaértünk épen, egészségesen a táborba. este gondolkodtam egy kicsit, de hamar elaludtam.
szombat:
táborépítő nap... reggeli sátorponyváról. tök buli. reggeli után egy kis téblábolás majd hirtelen ott találtam magamat, hogy főzök... benn a sátorban, 40 főre... kinn kb 38°C, benn a gázzsámoly mellett "csak" 50°C. mikor kimentem valamiért olyan kellemesen hűvösnek éreztem mindent... :P tudom, nem vagyok normális. ezt akkor is tudtam. de hát kaja kell, és én voltam az a szerencsétlen, akire ez jutott... végülis megették. akkor annyira rossz nem lehetett. vagy csak mindenki éhes volt ennyire? inkább az utóbbi. délután pancsi, pihi... ledöntött a lábamról a fájdalom. rengeteg energiát kivesz belőlem. folyton fáradt vagyok, fáj a fejem. nehéz. itt mintha erősebben éreznék mindent. talán a természet? nincsenek erdők, nincsenek fák, olyan kopár minden. fájdalmas. honnan eredhet az érzékenységem? fáradtság? természet? emberek? vagy mindez együtt? összefüggés biztosan van közöttük. a mértékeket nem ismerem. igazából semmit nem ismerek. olyan tudattalan vagyok! nem tudom hogyan tehetnék ellene. próbálok mindent elolvasni, meglátni, meghallani... mégis mindez kevés...
az este jól alakult. elmentünk biliárdozni, fagyiztunk Dorcával, aztán pancsiztunk. a végén elmentünk aludni. közte voltak apróbb fennakadások (pl. kiscsajok+pia, szemüveg, de ezek nem okoztak problémát)
este szokásosan gondolkodtam. mostanság mindig ugyanoda jutok. talán ez, amit Árpi mondott? "rá fogsz jönni, hogy nem is a tárgy a lényeg". talán megtaláltam. nem tudom. nem vagyok benne biztos. ezzel a felismeréssel a tudatomban, és Krisztián kezét fogva aludtam el...
vasárnap:
a felkelés. nehéz rá visszaemlékezni. nem ébredtem könnyen. álmomban még valahogy folytattam (?) a gyakszikat. legalábbis amikor felkeltem éppen az egyik közepénél jártam. mintha ébren lettem volna, és erősen koncentráltam volna, pedig aludtam. szinte biztos. mikor teljesen felkeltem fájdalom járt át. hihetetlen mértékű. nem tudtam enni/inni. semmit. elmentem túrázni a "bandával". napon, erdő nincs a környéken. eléggé a halálomon voltam. ilyen mértékű talán még soha nem volt a fájdalom. a túrát végigcsináltam. mikor visszaértünk sikerült innom egy keveset. Végre! eldőltem egy sátorponyván a fa árnyékában. még a túra közben próbáltam felhívni Árpit. nem vette fel. akkor hívott fel, mikor már ott feküdtem. beszéltem vele fél órát. jól esett nagyon. a látásom visszatért. :) nem teljesen, de a fát láttam. sok erőt adott nagyon. Árpi is. tudom, hogy az ő fájdalma (is?) volt. eléggé ki van. csodálatos. tudom, fura, hogy ezt mondom, mégis csodálatos. így gondolom. így látom. rengeteget aludtam a délután további részében szinte ájultan. próbáltam magamnál maradni, nem hagyni a fájdalomnak, hogy eluralkodjon rajtam, de a végén megint szinte elájultam. este a felhők üzentek. egy csodát mondtak el. oylan jó volt! a naplemente is. igazán. sajnos gyűlés miatt nem nézhettem teljes nyugalomban... :( az este eseménytelen volt. hamar elaludtam. (kb éjfél után egy kicsivel) sokat kivett belőlem a fájdalom...
hétfő:
korán keltem. pontosan 4 órakor. tudom, nem vagyok normális. de hát a palacsinta! 6 kg liszt, 7l tej, 20 tojás. nah 4től fél10ig sütöttük Macival. eléggé elfáradtam benne, plusz az előző napi fáradtság... mindenesetre lemaradtam a rendszertanról (amit nem tom hányszor meghallgattam már)... a vázlatot később lemásoltam. rovásssal. rájöttem, többet kell gyakorolnom. a nap további része nagyrészt dögléssel telt. a hátam megint nem volt rendben, eléggé elrontotta a napomat. este megcsináltuk a trónt., felavattuk Petrát. utána gyűlés. gyönyörű naplementében. sajnos nem fényképezhettem. :S ha így folytatjuk, akkor nem lesz naplementés képem, pedig jók lehetnének nagyon... este beszélgettem anyummal. egészen jó volt. utána lepkézés. nem maradtam túl sokáig, fáradt voltam. végülis nem aludtam rögtön, vacsiztunk Bagival, aztán meg beszélgettünk (ő, Krisz, Viktor). jó volt. ezek a beszélgetések hiányoznak úgy igazán a táborokból... utána megint gondolkodtam. sajnos mindig estére marad :S a másik meg elmaradozik :S:S
kedd
délelőtt túra... jó volt, sokat fényképeztem (van közöttük egy két értékelhető is)
délután biliárd, kocsma, kaja, aztán anyummal bicózás
este: emberke, "előadás"
nem is lett volna vele baj. tényleg nem. nem is ő vele voltak gondjaim. igazából senkivel. csak... megláttam az embert, aki hozta őt. sötét volt a sátorban, így sokkkal inkább tisztán láttam. sajnos. vagy nem? szokásos kettősség van bennem. lényeg: (nehéz elmondani, leírni, felfogni) ránéztem, és tudtam, hogy meg fog halni...
pedig életvidám, kedves ember. egyáltalán nem "öreg". mégis. tudom, hogy bevégezte itt a dolgát. nem szóltam hozzá, semmi kapcsolatunk nem volt. csupán láttam őt. éreztem mindezt. este már nem is maradtam beszélgetni az emberekkel. Tomival beszéltem még telefonon, de ezt nem említettem neki. úgy érzem nem vagyok vele teljesen őszinte. igazából senkivel nem vagyok teljesen őszinte. azaz Árpival. neki el tudom mondani a dolgokat. bár ő nincs velem / mellettem. hogy is lehetne! nagyon sokat jelent nekem ő, mint barát. rengeteget segít. néha úgy érzem, hogy kihasználom őt. Bár ez lehet, hogy tévedés. Igazán nem tudom. Ha hazamegyek valamiképp Danival is kéne beszélni. Nem tudom hogyan, de meg kellene oldanom. Meg fogom oldani. Ennyi. Sok jó ember vesz körül, mégis egyre távolibbnak érzek mindenkit.
Emu farmon összebarátkoztam Annával. Jó nagyon. Első nap még Dáviddal voltam, utána egész héten Annával. Napi 10 órában "összezárva" volt lehetőségünk beszélgetni. Kihasználtuk. Köszönöm Anna!
szerda
túra kapcsán bicózni voltunk. amit tegnap kifelejtettem, de jó hír: elmúlt az állandó fájdalom. Tudom most már minden teljesen rendben van Árpival. Szóval bicózás mint mindig most is megnyugtatott. Gondolkodtam közben, ahogy tekertünk a változatlan tájon. Rájöttem, hogy nem szeretem az alföldeket. Unalmas, hiányzik innen az erdő, ami erőt ad az egésznek. Néhány fa, de kevés. Rengeteg erő van az anyaföldben természetesen, de a közvetítői? hiányoznak. nem tudom pontosan megfoglamazni az érzéseimet. Délután aludtam egyet, aztán határoztunk. Nemsokára megyünk a faluba közgyűlni. Szokásos éves feladat. Kötelesség. Nem nagyon szeretem. A sok adat, és minden egyéb.
közgyűlés után: Andris az új elnök. nem volt jó a választási procedúra...
mostanra ennyi, majd írom még tovább, ha lesz időm...
emu farmon jó volt, bár minha allergiás lennék azóta a "búza" szóra :P... 4 óra környékén hoztak papíron 16 mázsát, szerintünk többet. a lábaim kellemesen leégtek, szívtam miattuk... kellemesen elfáradva értem haza. utána már nem volt olyan kellemes. apa... sikerült minden negatívat megkapnom. nem volt jó. Istit kértem meg, hogy vigyen le az állomásra (még egyszer köszönet érte!) apától nem akartam semmit kérni, csak minél távolabb kerülni tőle.
19:50kor felszálltam Tatán a 17:50es vonatra. Győrben átszállás, aztán Celldömölk. Márkkal és Dórcával utaztam. mielőtt felszálltam Tatán felhívtam Árpit. nagyon rosszul voltam idegileg. nem bírtam már elviselni a negativitást. szükségem volt arra, hogy halljam a hangját, gondolatait, ő volt a mankó ahhoz, hogy kicsit megnyugodjak. köszönöm! (bár tudom, hogy te ezt talán soha nem fogod elolvasni). nem akartam, hogy tesóm lássa rajtam azt, hogy mennyire ki vagyok. mire felszálltam a vonatra sikerült összeszednem magam annyira, hogy csak kicsit legyen rossz kinézetem.
végül odaértünk épen, egészségesen a táborba. este gondolkodtam egy kicsit, de hamar elaludtam.
szombat:
táborépítő nap... reggeli sátorponyváról. tök buli. reggeli után egy kis téblábolás majd hirtelen ott találtam magamat, hogy főzök... benn a sátorban, 40 főre... kinn kb 38°C, benn a gázzsámoly mellett "csak" 50°C. mikor kimentem valamiért olyan kellemesen hűvösnek éreztem mindent... :P tudom, nem vagyok normális. ezt akkor is tudtam. de hát kaja kell, és én voltam az a szerencsétlen, akire ez jutott... végülis megették. akkor annyira rossz nem lehetett. vagy csak mindenki éhes volt ennyire? inkább az utóbbi. délután pancsi, pihi... ledöntött a lábamról a fájdalom. rengeteg energiát kivesz belőlem. folyton fáradt vagyok, fáj a fejem. nehéz. itt mintha erősebben éreznék mindent. talán a természet? nincsenek erdők, nincsenek fák, olyan kopár minden. fájdalmas. honnan eredhet az érzékenységem? fáradtság? természet? emberek? vagy mindez együtt? összefüggés biztosan van közöttük. a mértékeket nem ismerem. igazából semmit nem ismerek. olyan tudattalan vagyok! nem tudom hogyan tehetnék ellene. próbálok mindent elolvasni, meglátni, meghallani... mégis mindez kevés...
az este jól alakult. elmentünk biliárdozni, fagyiztunk Dorcával, aztán pancsiztunk. a végén elmentünk aludni. közte voltak apróbb fennakadások (pl. kiscsajok+pia, szemüveg, de ezek nem okoztak problémát)
este szokásosan gondolkodtam. mostanság mindig ugyanoda jutok. talán ez, amit Árpi mondott? "rá fogsz jönni, hogy nem is a tárgy a lényeg". talán megtaláltam. nem tudom. nem vagyok benne biztos. ezzel a felismeréssel a tudatomban, és Krisztián kezét fogva aludtam el...
vasárnap:
a felkelés. nehéz rá visszaemlékezni. nem ébredtem könnyen. álmomban még valahogy folytattam (?) a gyakszikat. legalábbis amikor felkeltem éppen az egyik közepénél jártam. mintha ébren lettem volna, és erősen koncentráltam volna, pedig aludtam. szinte biztos. mikor teljesen felkeltem fájdalom járt át. hihetetlen mértékű. nem tudtam enni/inni. semmit. elmentem túrázni a "bandával". napon, erdő nincs a környéken. eléggé a halálomon voltam. ilyen mértékű talán még soha nem volt a fájdalom. a túrát végigcsináltam. mikor visszaértünk sikerült innom egy keveset. Végre! eldőltem egy sátorponyván a fa árnyékában. még a túra közben próbáltam felhívni Árpit. nem vette fel. akkor hívott fel, mikor már ott feküdtem. beszéltem vele fél órát. jól esett nagyon. a látásom visszatért. :) nem teljesen, de a fát láttam. sok erőt adott nagyon. Árpi is. tudom, hogy az ő fájdalma (is?) volt. eléggé ki van. csodálatos. tudom, fura, hogy ezt mondom, mégis csodálatos. így gondolom. így látom. rengeteget aludtam a délután további részében szinte ájultan. próbáltam magamnál maradni, nem hagyni a fájdalomnak, hogy eluralkodjon rajtam, de a végén megint szinte elájultam. este a felhők üzentek. egy csodát mondtak el. oylan jó volt! a naplemente is. igazán. sajnos gyűlés miatt nem nézhettem teljes nyugalomban... :( az este eseménytelen volt. hamar elaludtam. (kb éjfél után egy kicsivel) sokat kivett belőlem a fájdalom...
hétfő:
korán keltem. pontosan 4 órakor. tudom, nem vagyok normális. de hát a palacsinta! 6 kg liszt, 7l tej, 20 tojás. nah 4től fél10ig sütöttük Macival. eléggé elfáradtam benne, plusz az előző napi fáradtság... mindenesetre lemaradtam a rendszertanról (amit nem tom hányszor meghallgattam már)... a vázlatot később lemásoltam. rovásssal. rájöttem, többet kell gyakorolnom. a nap további része nagyrészt dögléssel telt. a hátam megint nem volt rendben, eléggé elrontotta a napomat. este megcsináltuk a trónt., felavattuk Petrát. utána gyűlés. gyönyörű naplementében. sajnos nem fényképezhettem. :S ha így folytatjuk, akkor nem lesz naplementés képem, pedig jók lehetnének nagyon... este beszélgettem anyummal. egészen jó volt. utána lepkézés. nem maradtam túl sokáig, fáradt voltam. végülis nem aludtam rögtön, vacsiztunk Bagival, aztán meg beszélgettünk (ő, Krisz, Viktor). jó volt. ezek a beszélgetések hiányoznak úgy igazán a táborokból... utána megint gondolkodtam. sajnos mindig estére marad :S a másik meg elmaradozik :S:S
kedd
délelőtt túra... jó volt, sokat fényképeztem (van közöttük egy két értékelhető is)
délután biliárd, kocsma, kaja, aztán anyummal bicózás
este: emberke, "előadás"
nem is lett volna vele baj. tényleg nem. nem is ő vele voltak gondjaim. igazából senkivel. csak... megláttam az embert, aki hozta őt. sötét volt a sátorban, így sokkkal inkább tisztán láttam. sajnos. vagy nem? szokásos kettősség van bennem. lényeg: (nehéz elmondani, leírni, felfogni) ránéztem, és tudtam, hogy meg fog halni...
pedig életvidám, kedves ember. egyáltalán nem "öreg". mégis. tudom, hogy bevégezte itt a dolgát. nem szóltam hozzá, semmi kapcsolatunk nem volt. csupán láttam őt. éreztem mindezt. este már nem is maradtam beszélgetni az emberekkel. Tomival beszéltem még telefonon, de ezt nem említettem neki. úgy érzem nem vagyok vele teljesen őszinte. igazából senkivel nem vagyok teljesen őszinte. azaz Árpival. neki el tudom mondani a dolgokat. bár ő nincs velem / mellettem. hogy is lehetne! nagyon sokat jelent nekem ő, mint barát. rengeteget segít. néha úgy érzem, hogy kihasználom őt. Bár ez lehet, hogy tévedés. Igazán nem tudom. Ha hazamegyek valamiképp Danival is kéne beszélni. Nem tudom hogyan, de meg kellene oldanom. Meg fogom oldani. Ennyi. Sok jó ember vesz körül, mégis egyre távolibbnak érzek mindenkit.
Emu farmon összebarátkoztam Annával. Jó nagyon. Első nap még Dáviddal voltam, utána egész héten Annával. Napi 10 órában "összezárva" volt lehetőségünk beszélgetni. Kihasználtuk. Köszönöm Anna!
szerda
túra kapcsán bicózni voltunk. amit tegnap kifelejtettem, de jó hír: elmúlt az állandó fájdalom. Tudom most már minden teljesen rendben van Árpival. Szóval bicózás mint mindig most is megnyugtatott. Gondolkodtam közben, ahogy tekertünk a változatlan tájon. Rájöttem, hogy nem szeretem az alföldeket. Unalmas, hiányzik innen az erdő, ami erőt ad az egésznek. Néhány fa, de kevés. Rengeteg erő van az anyaföldben természetesen, de a közvetítői? hiányoznak. nem tudom pontosan megfoglamazni az érzéseimet. Délután aludtam egyet, aztán határoztunk. Nemsokára megyünk a faluba közgyűlni. Szokásos éves feladat. Kötelesség. Nem nagyon szeretem. A sok adat, és minden egyéb.
közgyűlés után: Andris az új elnök. nem volt jó a választási procedúra...
mostanra ennyi, majd írom még tovább, ha lesz időm...
kísért a múlt
2007.08.01. 20:53 - felhővándor
néhány napja eléggé elment a kedvem mindentől... voltak még felvillanásaim, de éreztem, hogy valami nagyon hiányzik most. nem tudtam mi. ott voltam az emu-farmon, simogattam a pacit, de nem éreztem azt a szeretetet, mint előtte. néhány napja mintha hiányozna. tudom nem fogyhat el sem a környezetemből, sem belőlem, mégis nagyon úgy éreztem.
ott voltam, és teljesen közömbös volt minden.
egyedül maradtam a világgal, érzések meg nem voltak...
aztán jött a mai nap
jól indult volna... de nagyon fájt a fejem, szemem, teljesen ki voltam...
kicsit összébbkapartam magam, kisírtam magam, és akkor uccu neki meló...
kicsivel később meg észreveszem, hogy van egy seb a kezemen... már megint kikapartam :'(
észre se vettem...
én NEM AKARTAM!!!!
és megint itt vagyok. tényleg azt hittem vége.
ennek soha nem lesz vége.
összetörten fekszem egy gödör alján... a zuhanásban, a megérkezésben összetört minden csontom. a felfelé mászásban elfogyott az erőm, talán rosszul léptem egyszer, és most itt vagyok. a gödör mélyén...
talán lesz még egyszer föl, talán ott maradok örökre, és csak a lelkem száll fel...
boldog névnapot!
ott voltam, és teljesen közömbös volt minden.
egyedül maradtam a világgal, érzések meg nem voltak...
aztán jött a mai nap
jól indult volna... de nagyon fájt a fejem, szemem, teljesen ki voltam...
kicsit összébbkapartam magam, kisírtam magam, és akkor uccu neki meló...
kicsivel később meg észreveszem, hogy van egy seb a kezemen... már megint kikapartam :'(
észre se vettem...
én NEM AKARTAM!!!!
és megint itt vagyok. tényleg azt hittem vége.
ennek soha nem lesz vége.
összetörten fekszem egy gödör alján... a zuhanásban, a megérkezésben összetört minden csontom. a felfelé mászásban elfogyott az erőm, talán rosszul léptem egyszer, és most itt vagyok. a gödör mélyén...
talán lesz még egyszer föl, talán ott maradok örökre, és csak a lelkem száll fel...
boldog névnapot!
· 1 trackback
nyári szünet
2007.07.16. 21:41 - felhővándor
eddig halogattam, mert élt bennem a remény, hogy képes leszek írni, lesz rá időm, energiám, lelki kapaciátsom, de rá kellett jönnöm, hogy ilyenem nekem most nincsen.
a blogom éppen a fenit okok miatt "nyáriszünet" címmel egy darabig nem nagyon üzemel. nem mondom, hogy utána be fogom pótolni mindazt, ami elmaradt, de azt, sem, hogy nem...
meglátjuk mi lesz a folytatás, és hogy hogyan.
mindenesetre meló után nehéz itt ülni, és értelmesen írogatni, meg pl. jöv héten itthon sem leszek...
suli időben biztosan folytatódni fog a blog. addig nem tudom lesz e valami, meglátjuk. egy két villanás talán, de többre ne nagyon számítsatok... majd szeptembertől, ha kcisit több időm lesz.
bocs ezért...
edidg próbáltam tartani magam, de rájöttem nekem ez nem megy...
majd szeptemberben summázok mindent (csak hogy félig ellentmondjak magamnak) és folytatom a megkezdett "vallomás"okat...
a blogom éppen a fenit okok miatt "nyáriszünet" címmel egy darabig nem nagyon üzemel. nem mondom, hogy utána be fogom pótolni mindazt, ami elmaradt, de azt, sem, hogy nem...
meglátjuk mi lesz a folytatás, és hogy hogyan.
mindenesetre meló után nehéz itt ülni, és értelmesen írogatni, meg pl. jöv héten itthon sem leszek...
suli időben biztosan folytatódni fog a blog. addig nem tudom lesz e valami, meglátjuk. egy két villanás talán, de többre ne nagyon számítsatok... majd szeptembertől, ha kcisit több időm lesz.
bocs ezért...
edidg próbáltam tartani magam, de rájöttem nekem ez nem megy...
majd szeptemberben summázok mindent (csak hogy félig ellentmondjak magamnak) és folytatom a megkezdett "vallomás"okat...
ezt nem én írtam, de érdemes elolvasni, és elgondolkodni rajta
2007.07.14. 14:44 - felhővándor
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám .
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok , de meggondolnám azt,
amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások
alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
Az embereknek bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az
öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya
okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon
meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz . Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó
percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Ne azt nézd, mit veszítettél el, hanem örülj, hogy volt nekedâďFFDŕ15A.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet , hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább , tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat , akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.
Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
Ez az a pillanat.
remélem figyelmesen olvastad végig. csak egy valamivel egészíteném ki ezt az egészet :
a kezedben van az életed, Isten elfelejtette azt, hogy csak egy rongybábu vagy abban a pillanatban amikor megszülettél és megajándékozott az élettel. tedd meg. önmagadért, hogy több lehess, mert ez által mások lesznek többek.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok , de meggondolnám azt,
amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások
alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
Az embereknek bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az
öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya
okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon
meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz . Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó
percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Ne azt nézd, mit veszítettél el, hanem örülj, hogy volt nekedâďFFDŕ15A.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet , hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább , tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat , akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.
Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
Ez az a pillanat.
remélem figyelmesen olvastad végig. csak egy valamivel egészíteném ki ezt az egészet :
a kezedben van az életed, Isten elfelejtette azt, hogy csak egy rongybábu vagy abban a pillanatban amikor megszülettél és megajándékozott az élettel. tedd meg. önmagadért, hogy több lehess, mert ez által mások lesznek többek.
bocs
2007.07.14. 14:41 - felhővándor
bocs, hogy mostanság nem írtam semmit, de meghalni sincsen időm (tudom ennek most csak örültök) kezdek nagyon fáradt lenni, továbbiakban az elmúlt jó sok napban nem nagyon voltam gépközelben...
nem tudom mostanság leszek e,lassan kéne valamikor aludni is, mert rövid fejszámolás után rájöttem, hogy közel 3 hete nem aludtam át egyetlen éjszakát sem (értsd kb 5 óra naponta 12 helyett)... örülnék annak, ha végre sikerülne, mert már teljesen beszámíthatatlan vagyok. pl. már inni sem akarok (ez pedig azért már nagyon nagyon gázos téma. ott van előttem egy sör, ráadásul a sajátom, erre megitatom valakivel. mondom, hogy itt gondok vannak)
szal a lényeg, hogy majd egyszer írok rendesen, mert lenne mit nagyon nagyon sokat is akár, csak végre szeretnék aludni...
nem tudom mostanság leszek e,lassan kéne valamikor aludni is, mert rövid fejszámolás után rájöttem, hogy közel 3 hete nem aludtam át egyetlen éjszakát sem (értsd kb 5 óra naponta 12 helyett)... örülnék annak, ha végre sikerülne, mert már teljesen beszámíthatatlan vagyok. pl. már inni sem akarok (ez pedig azért már nagyon nagyon gázos téma. ott van előttem egy sör, ráadásul a sajátom, erre megitatom valakivel. mondom, hogy itt gondok vannak)
szal a lényeg, hogy majd egyszer írok rendesen, mert lenne mit nagyon nagyon sokat is akár, csak végre szeretnék aludni...
nagy vonalakban
2007.07.01. 15:35 - felhővándor
nagy vonalakban megpróbálom összefoglalni az elmúlt hetet...
dolgoztam végig, Dunaszentmiklóson az emu farmon.
de igazából nem is itt kezdődik.
vasárnap Istentisztelet után kaptam egy telefont, hogy menjek fel Pestre, azonnal, amit tudok. a probléma megoldása az lett, hogy Árpi felvitt, és haza is hozott utána. az utat végigbeszélgettük. teljesen elfeledkeztem a fáradtságomról. nagyon nagy lelki töltet volt bennem, mikor kiszálltam az autóból. rengeteg gondolat volt a fejemben, olyanok, amik talán másképp meg sem születhettek volna... csodálatos volt.
hazajöttem, és magamhoz vettem némi táplálékot (kizárólagosan hús nélkülit), utána pedig kimentem a Kálváriára célzottan.
akkora egy tapló vagyok. nem tudom elhinni, pedig én voltam ott, én tettem. az egy dolog, hogy védem magamat valamitől, ami nekem jó lenne nagyon, de érnének kisebb negatív dolgok is, de hogy úgy védem meg magamat, hogy közben a másik embernek megmagyarázom, (és akkor éppen úgy is gondolom) hogy neki így sokkal sokkal jobb lesz... még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy ilyen vagyok. akkora önző állat balfasz vagyok... hihetetlen. nah lépjünk témát
hétfőn elkezdődött a Munka. előtte találkoztunk a megbeszélt helyen. mikor átöleltem Árpit annyi fájdalmat éreztem benne. már nekem is fájt. az első nap egészen hamar eltelt, takarítással, és hasonlókkal, jól éreztem magam, csak kicsit fáradt voltam a halmozódó kialvatlanságtól. kedden sem volt semmi probléma, azon kívül, hogy megint megtapasztaltam, hogy az emberek nem értik meg egymást. szerda... ekkorra már nagyon fáradt voltam, mert a munka után nem volt édes pihenés itthon. ledoglozni a műszakot, ráadásul fizikai munka, és utána midnen egyéb szellemi itthon. hát nem olyan egyszerű, mint aminek látszik.
szóval szerda... reggel amikor az emukat etettük (már félelem nélkül, és jókedvvel, kiismerve őket) éreztem, hogy valami nem jó. lelkileg. valami nem stimmelt teljesen.
képtelen vagyok leírni, hogy mi is történt szerdán. a lényeg, hogy lelkileg teljesen kikészültem. talán ekkor volt a legerősebb minden. nem azért, mert itthon voltam. vagy azért mert itthon voltam? igazán nem tudom... na lényegtelen. a lényeg annyi, hogy 0 voltam teljesen. alig aludtam. remegtem, fájt mindenem. nem az én fájdalamam volt mindez (de ezt inkább nem részletezem, mert veszélyes elmondani azoknak az emberekenek, akik nem értik, aki meg érti, az ennyiből is tudja, hogy mi van)
csütörtök... hm... az első hét legjobb napja, bár lehet, hogy erről Álmosnak kicsit más a véleménye. bár nem biztos. egész nap nevettünk, poénkodtunk. nagyon jó volt, bár kicsit hazugságnak éreztem eleinte, mert nagyon megvolt bennem az előző este emléke... hát aztán mégse úgy lett, hogy hatással lett rám az előző este. valahogy uralkodtam a fájdalmon, és egy kicsi kis zugban ott maradt, de nem ő volt a központban (azóta elgondolkodtam azon, hogy voltaképp olyankor, ha én elnyomom, illetve nem teljességében élem meg a küldött fájdalmat, akkor segítek e annak, aki küldte... nyitott kérdés...) bicóval mentünk fel, azzal is jöttünk, ott maradtam Katával még műszak után is egy darabig. ill. pontosan a naplemente végégig, mert célzott szándékom volt az, hogy az emufarmról naplementét fényképezzek. Isten gyönyörű naplementével ajándékozott meg akkor. tényleg csodálatos lett, a képek is. aki látta őket, az tudja.. :P
sokat beszélgettünk Álmossal, ez is nagyon jó volt. aztán hazafelé... nah hát az a világ poénja volt. Katával szép nagyot estünk... mindketten... szépen felhorzsoltam az államat, és szédszedte a fogszabályzó a számat úgy ahogy volt... na de mindegy. poén volt, és ezen röhögtünk egészen hazáig, meg másnap is, meg szerintem még sokáig fogunk. örök emlék marad... :D
péntek... nem sokat dolgoztam, amiért lelkiismeret furdalásom van még mindig. próbálom bepótolni majd valamikor, de nem hinném, hogy ez így jó. lelkiismeret furdalás marad. meg egy olyan érzés, hogy kicsit kivételeztek velem. azaz nem többen, csak Árpi. szóval... lelkileg ugye nem volt minden rendben. a bezárt állatok mellett. átéreztem a fájdalmukat egészében. egyik nap ez ki is ütött. vagy szerda, vagy csütörtök, nem emlékszem már... de inkább csütörtök... :$ egészen annyira kiütött, hogy Álmos már hívta Árpit, hogy mi van velem, stb... nem figyelmeztettem, hogy ilyen előfordulhat :S:$ nem számítottam ilyen mértékűre én sem. egyszer csak elkezdett fájni a fejem, és én tudtam mit jelent ez. de nem foglalkoztam vele, dolgoztam tovább... talán ez volt a hiba. ma már lényegtelen.
szóval péntek: Árpiék egészen korán reggel kijöttek. mármint munkakezdés után nem sokkal. Árpit még kávéval a kezemben öleltem át. tudtam, hogy jönni fog, mert előtte még felhívott. átöleltem és fájt... nem a szokásos, kicsit más volt most. ők is dolgztak kinn egy keveset, és én ebben feltartottam őt. de nem tehettem mást. csak átöleltem, és sírtam. nem voltak képes másra. nem tudom miért. ez van... azóta is sokszor felvillannak annak a napnak az emlékei. utána amikor ment el, odajött elköszönni. beszélgettünk egy kicsit, de aztán mennie kellett. ugye neki mindig mennie kell valahova... :( nem akartam elengedni. olyan rossz volt elszakadni tőle úgy, hogy tudom mennyi fájdalom van benne. átéreztem az ő fájdalmait, akkor ott, úgy, mindnet. és csak egy gondolat volt bennem, amit szerettem volna neki elmondani, de addigra már elment : szerettem volna bocsánatot kérni tőle, hogy foglalkozik velem, mikor tudom menniy saját gondja van. ekkor tudtam csak meg igazán. fájt az állatok bezártsága, fájt, hogy nem tudtam elmondani Árpinak, amit el szerettem volna neki mondani, és fájt, amit éreztem őbenne. képtelen voltam dolgozni azután, hogy elment. csak ültem bámultam a füvet magam előtt. mozdulni sem tudtam. elmerültem az érzésekben. nem hallottam, szinte nem is láttam. jó volt és szörnyű. elég sokáig tartott, mire összeszedtem magamat. akkor odamentem a csacsihoz. (alig bírt járni szegény) és tudtam már amikor elindultam felé, hogy feladta az életét. fájt a lába nagyon, öreg is már, és nem akart élni egyszerűen. azért, hogy a pacik bántsák, hogy egész nap állnia kelljen a lábán... átöleletem. és beszéltem hozzá. nyugtattam, hogy jobb lesz minden, és kérleltem hogy ne adja fel. (nem tudom mennyire szólt neki ez az egész, és menniyre szólt nekem) könnyek folytak a szeméből... mikor úgy éreztem megértette, mit szeretnék kérni tőle, és amikorra adott nekem is elég erőt elengedtem, és mentem dolgozni. nagyon örültem annak, amit később láttam. mászkált. nem úgy, mint előtte, hogy szinte meg sem moccant, hanem tényleg mászkált. annyira boldog voltam ettől...
este még kimentünk tagyosra, aztán pizzáztunk Mártiéknál...
az első munkahét vége...
dolgoztam végig, Dunaszentmiklóson az emu farmon.
de igazából nem is itt kezdődik.
vasárnap Istentisztelet után kaptam egy telefont, hogy menjek fel Pestre, azonnal, amit tudok. a probléma megoldása az lett, hogy Árpi felvitt, és haza is hozott utána. az utat végigbeszélgettük. teljesen elfeledkeztem a fáradtságomról. nagyon nagy lelki töltet volt bennem, mikor kiszálltam az autóból. rengeteg gondolat volt a fejemben, olyanok, amik talán másképp meg sem születhettek volna... csodálatos volt.
hazajöttem, és magamhoz vettem némi táplálékot (kizárólagosan hús nélkülit), utána pedig kimentem a Kálváriára célzottan.
akkora egy tapló vagyok. nem tudom elhinni, pedig én voltam ott, én tettem. az egy dolog, hogy védem magamat valamitől, ami nekem jó lenne nagyon, de érnének kisebb negatív dolgok is, de hogy úgy védem meg magamat, hogy közben a másik embernek megmagyarázom, (és akkor éppen úgy is gondolom) hogy neki így sokkal sokkal jobb lesz... még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy ilyen vagyok. akkora önző állat balfasz vagyok... hihetetlen. nah lépjünk témát
hétfőn elkezdődött a Munka. előtte találkoztunk a megbeszélt helyen. mikor átöleltem Árpit annyi fájdalmat éreztem benne. már nekem is fájt. az első nap egészen hamar eltelt, takarítással, és hasonlókkal, jól éreztem magam, csak kicsit fáradt voltam a halmozódó kialvatlanságtól. kedden sem volt semmi probléma, azon kívül, hogy megint megtapasztaltam, hogy az emberek nem értik meg egymást. szerda... ekkorra már nagyon fáradt voltam, mert a munka után nem volt édes pihenés itthon. ledoglozni a műszakot, ráadásul fizikai munka, és utána midnen egyéb szellemi itthon. hát nem olyan egyszerű, mint aminek látszik.
szóval szerda... reggel amikor az emukat etettük (már félelem nélkül, és jókedvvel, kiismerve őket) éreztem, hogy valami nem jó. lelkileg. valami nem stimmelt teljesen.
képtelen vagyok leírni, hogy mi is történt szerdán. a lényeg, hogy lelkileg teljesen kikészültem. talán ekkor volt a legerősebb minden. nem azért, mert itthon voltam. vagy azért mert itthon voltam? igazán nem tudom... na lényegtelen. a lényeg annyi, hogy 0 voltam teljesen. alig aludtam. remegtem, fájt mindenem. nem az én fájdalamam volt mindez (de ezt inkább nem részletezem, mert veszélyes elmondani azoknak az emberekenek, akik nem értik, aki meg érti, az ennyiből is tudja, hogy mi van)
csütörtök... hm... az első hét legjobb napja, bár lehet, hogy erről Álmosnak kicsit más a véleménye. bár nem biztos. egész nap nevettünk, poénkodtunk. nagyon jó volt, bár kicsit hazugságnak éreztem eleinte, mert nagyon megvolt bennem az előző este emléke... hát aztán mégse úgy lett, hogy hatással lett rám az előző este. valahogy uralkodtam a fájdalmon, és egy kicsi kis zugban ott maradt, de nem ő volt a központban (azóta elgondolkodtam azon, hogy voltaképp olyankor, ha én elnyomom, illetve nem teljességében élem meg a küldött fájdalmat, akkor segítek e annak, aki küldte... nyitott kérdés...) bicóval mentünk fel, azzal is jöttünk, ott maradtam Katával még műszak után is egy darabig. ill. pontosan a naplemente végégig, mert célzott szándékom volt az, hogy az emufarmról naplementét fényképezzek. Isten gyönyörű naplementével ajándékozott meg akkor. tényleg csodálatos lett, a képek is. aki látta őket, az tudja.. :P
sokat beszélgettünk Álmossal, ez is nagyon jó volt. aztán hazafelé... nah hát az a világ poénja volt. Katával szép nagyot estünk... mindketten... szépen felhorzsoltam az államat, és szédszedte a fogszabályzó a számat úgy ahogy volt... na de mindegy. poén volt, és ezen röhögtünk egészen hazáig, meg másnap is, meg szerintem még sokáig fogunk. örök emlék marad... :D
péntek... nem sokat dolgoztam, amiért lelkiismeret furdalásom van még mindig. próbálom bepótolni majd valamikor, de nem hinném, hogy ez így jó. lelkiismeret furdalás marad. meg egy olyan érzés, hogy kicsit kivételeztek velem. azaz nem többen, csak Árpi. szóval... lelkileg ugye nem volt minden rendben. a bezárt állatok mellett. átéreztem a fájdalmukat egészében. egyik nap ez ki is ütött. vagy szerda, vagy csütörtök, nem emlékszem már... de inkább csütörtök... :$ egészen annyira kiütött, hogy Álmos már hívta Árpit, hogy mi van velem, stb... nem figyelmeztettem, hogy ilyen előfordulhat :S:$ nem számítottam ilyen mértékűre én sem. egyszer csak elkezdett fájni a fejem, és én tudtam mit jelent ez. de nem foglalkoztam vele, dolgoztam tovább... talán ez volt a hiba. ma már lényegtelen.
szóval péntek: Árpiék egészen korán reggel kijöttek. mármint munkakezdés után nem sokkal. Árpit még kávéval a kezemben öleltem át. tudtam, hogy jönni fog, mert előtte még felhívott. átöleltem és fájt... nem a szokásos, kicsit más volt most. ők is dolgztak kinn egy keveset, és én ebben feltartottam őt. de nem tehettem mást. csak átöleltem, és sírtam. nem voltak képes másra. nem tudom miért. ez van... azóta is sokszor felvillannak annak a napnak az emlékei. utána amikor ment el, odajött elköszönni. beszélgettünk egy kicsit, de aztán mennie kellett. ugye neki mindig mennie kell valahova... :( nem akartam elengedni. olyan rossz volt elszakadni tőle úgy, hogy tudom mennyi fájdalom van benne. átéreztem az ő fájdalmait, akkor ott, úgy, mindnet. és csak egy gondolat volt bennem, amit szerettem volna neki elmondani, de addigra már elment : szerettem volna bocsánatot kérni tőle, hogy foglalkozik velem, mikor tudom menniy saját gondja van. ekkor tudtam csak meg igazán. fájt az állatok bezártsága, fájt, hogy nem tudtam elmondani Árpinak, amit el szerettem volna neki mondani, és fájt, amit éreztem őbenne. képtelen voltam dolgozni azután, hogy elment. csak ültem bámultam a füvet magam előtt. mozdulni sem tudtam. elmerültem az érzésekben. nem hallottam, szinte nem is láttam. jó volt és szörnyű. elég sokáig tartott, mire összeszedtem magamat. akkor odamentem a csacsihoz. (alig bírt járni szegény) és tudtam már amikor elindultam felé, hogy feladta az életét. fájt a lába nagyon, öreg is már, és nem akart élni egyszerűen. azért, hogy a pacik bántsák, hogy egész nap állnia kelljen a lábán... átöleletem. és beszéltem hozzá. nyugtattam, hogy jobb lesz minden, és kérleltem hogy ne adja fel. (nem tudom mennyire szólt neki ez az egész, és menniyre szólt nekem) könnyek folytak a szeméből... mikor úgy éreztem megértette, mit szeretnék kérni tőle, és amikorra adott nekem is elég erőt elengedtem, és mentem dolgozni. nagyon örültem annak, amit később láttam. mászkált. nem úgy, mint előtte, hogy szinte meg sem moccant, hanem tényleg mászkált. annyira boldog voltam ettől...
este még kimentünk tagyosra, aztán pizzáztunk Mártiéknál...
az első munkahét vége...
kéész
2007.06.30. 00:14 - felhővándor
készen vagyok, mint a házi feladat...
fizikailag, lelkileg romokban. már csak a lendület hajt, más egyáltalán nem.
a mai nap estéjét itthon töltöm, voltunk kinn tagyoson meló után. holnap reggel megyek majd tatabányára, de ez már most több, mint gáz, ami van...
ülök a gép előtt, és nem bírom nyitva tartani a szememet, lecsukódik szinte magától. képtelen vagyok most bármi értelmeset is csinálni.
talán lenne mit, talán kellene mit, de inkább alszom egy nagyot, mert ez a hét, meg a múlt hét vége gallyra tett.
jó volt a munka nagyon, élveztem.
lelkileg adódott néhány gázosabb probléma, de majd csak túlleszek rajta. vagy nem. de már annyira nem érdekel az egész...
holnap azaz ma.
inkább nem is írom....
túl sokat panaszkodom itt, pedig azt nem szeretek. bocsi érte, de tényleg nagyon csúnyán ki vagyok készülve...
fizikailag, lelkileg romokban. már csak a lendület hajt, más egyáltalán nem.
a mai nap estéjét itthon töltöm, voltunk kinn tagyoson meló után. holnap reggel megyek majd tatabányára, de ez már most több, mint gáz, ami van...
ülök a gép előtt, és nem bírom nyitva tartani a szememet, lecsukódik szinte magától. képtelen vagyok most bármi értelmeset is csinálni.
talán lenne mit, talán kellene mit, de inkább alszom egy nagyot, mert ez a hét, meg a múlt hét vége gallyra tett.
jó volt a munka nagyon, élveztem.
lelkileg adódott néhány gázosabb probléma, de majd csak túlleszek rajta. vagy nem. de már annyira nem érdekel az egész...
holnap azaz ma.
inkább nem is írom....
túl sokat panaszkodom itt, pedig azt nem szeretek. bocsi érte, de tényleg nagyon csúnyán ki vagyok készülve...
· 2 trackback
naptár
2007.06.27. 20:27 - felhővándor
június 25. munka (az első nap), VZV kipihenése
június 26. munka, pihi
június 27. munka, töri esszé megírása
június 28. munka, fényképezés, naplemente után haza, töri verseny elküldése
június 29. munka, haza, kaja, rendbetétel, aztán Tatabánya nomád camping <=ottalvós
június 30. munka tesóval nomád campingban, valamikor este haza
július 01. 10:00 Istentisztelet, utána remélhetőleg pihi, kutyafürdetés, este összepakolás
július 02. tagyos (még nem 100%)
július 03. tagyos
július 04. tagyos
július 05. tagyos
július 06. tagyos
július 07. tagyos
július 08. tagyos
július 09. pihi itthon (meg persze a házimunkák... )
ezért nem értem rá eddig, és ezrért nem érek rá még néhány napig...
mindenkitől elnézést
a blogot is ideiglenesen szüneteltetem, illetve lehet, hogy holnap és vasárnap még írom, meglátjuk lesz e erőm...
megértéseteket köszönöm
áldott napot!
fényt szeretetet létet
június 26. munka, pihi
június 27. munka, töri esszé megírása
június 28. munka, fényképezés, naplemente után haza, töri verseny elküldése
június 29. munka, haza, kaja, rendbetétel, aztán Tatabánya nomád camping <=ottalvós
június 30. munka tesóval nomád campingban, valamikor este haza
július 01. 10:00 Istentisztelet, utána remélhetőleg pihi, kutyafürdetés, este összepakolás
július 02. tagyos (még nem 100%)
július 03. tagyos
július 04. tagyos
július 05. tagyos
július 06. tagyos
július 07. tagyos
július 08. tagyos
július 09. pihi itthon (meg persze a házimunkák... )
ezért nem értem rá eddig, és ezrért nem érek rá még néhány napig...
mindenkitől elnézést
a blogot is ideiglenesen szüneteltetem, illetve lehet, hogy holnap és vasárnap még írom, meglátjuk lesz e erőm...
megértéseteket köszönöm
áldott napot!
fényt szeretetet létet
lement a nap
2007.06.27. 12:49 - felhővándor
ez kedden történt, de csak most tudom leírni. ezért mindenkinek bocsi, deh ez van... a technikát nem véletlenül nem szeretem. igaz, ez most teljesen lényegtelen....
kedden egy barátom hívásának reményében, és azért mert tudtam, hogy ott jobb kimentem a kálváriára. vittem magammal a könyveimet és a poncsómat. kifeküdtem a kövekre egy olyan helyre, ahol szinte senki nem lát, ahol békénhagynak, és nyugalom van és nekiálltam tanulni. jól esett akkor ott nagyon. ilyen hatékonyan rég tudtam tanulni. elolvastam egyszer az anyagot, és tudtam. átláttam. lekötötte minden figyelmemet, ennek ellenére a külvilágot is valahonnan messziről felfogtam. meglátogatott valaki, akivel beszélgettem, de igazán már nem ismer engem. régebben még talán. most már valahogy tudat alatt (ami nem is létezik tudom) távolítom őt el magamtól egyre erősebben. ő kapaszkodik. túl közel van hozzám, még mindig. de nem is ez a lényeg.
néztem a naplementét, a történelem tankönyv árnyékából... gyönyörű volt, mégis megteltem fájdalommal. csodálatos érzések jártak át akkor ott. lehet, hogy azért, mert egész délutánt a kálvárián töltöttem, lehet, hogy csak a naplemente, de leginkább minden együttesen. lassan elvonatkoztattam a történelemtől. (itt közbe kell szúrnom valamit: ha olvasok, vagy tanulok valamit akkor nem a szavakat látom. elolvasom talán őket, de mindent rögtön képekben látok. vizuális alkat vagyok, ez látszik. így a történelmet is végignézem kb. mint egy dokumentumfilmet. ha igazán el tudok merülni benne, akkor nem kívülállóként, hanem belsőleg. szereplője leszek mindennek...) éppen ezért tele voltam fájdalommal, nyomorral, olyan érzésekkel ami a jobbágyokat foglalkoztatta 1780 és 1800 között... mindenem lassan a nap lett... egy lettem vele. a fénye betöltötte mindenemet. és egyre gyengült a fény. a világban és bennem. lassan vége lett. egyszer csak ott találtam magamat, ahogy bámulom az eget, ahol nincs már nap, de a felhők még színesek, és nem értettem mit keresek ebben a helyzetben. mikor nem volt már maradásom (és ezt a természet közölte velem) elindultam hazafelé. először a szokásos útvonalon próbáltam, de mivel annyira szédültem nem akartam kockáztatni. úgy döntöttem kerülök egy kicsit, azalatt is legalább kitisztul a fejem, hogy újult erővel tudjak tanulni. lementem a kálváriáról, és egyszer csak azt vettem észre, hogy nem hazafelé megyek. teljesen céltalanul bolyongok az utcákon. otthonomtól egyre távolodok. az egész innentről fogva olyan álmoszerű. nem tudok rendesen visszaemlékezni. mintha kiesett volna, és csak kis darabkák, képek maradtak meg az egészből. valahogyan kikeveredtem a tópartra. voltam több felé is, de leültem egy padra. nem sok mindenre emlékszem. inkább csak az érzésekre: magány, elhagyatottság, egyedüliség, fájdalom, a szeretet hiánya, feleslegesség, céltalanság...
voltak "éber" pillanataim. alig néhány. valóságos kűzdelem volt ez a néhány pillanat is. elvesztettem az életem feletti irányítást. többször van ilyen, amikor magával ragad valami, amit nem tudok megmondani, hogy mi, és akkor rámtör mindez. minden negatív előjön, ami valaha történt, aimt éreztem, és valóság lesz abban a pillanatban. próbáltam magamhoz térni, nagyon nagy kűzdelem volt, és elbuktam. próbáltam erőt meríteni a boldog pillanataimból, barátaimból. visszaemlékezni, újra megélni egy egy felhőtlen pillanatot. de ekkor is csak a blodogság hazudását éreztem. azt, hogy nem volt valóban boldog az a pillanatom, hanem csak hazudtam magamnak az egészet.
valahogy hazajöttem... álomba merültem. nyugtalan volt az álmom, de mégis kipihenten ébredtem másnap messzi emlékekkel. nem tudom, hogy meddig álom, és meddig valóság az, ami történt...
azóta nem néztem meg egyetlen naplementét sem. félek tőlük egy kicsit, pedig tudom nem a naplemente miatt volt mindez. hát ez van...
holnap vár rám egy naplemente, és egy újabb nap...
ma már 27. van...
egyszerűen képtelen voltam eddig blodot írni. bepótolni most sem fogok semmit, mert más dolgom van (töri esszé, aztán alvás, mert holnap 6 50kor legkésőbb indulnom kell itthonról)
kedden egy barátom hívásának reményében, és azért mert tudtam, hogy ott jobb kimentem a kálváriára. vittem magammal a könyveimet és a poncsómat. kifeküdtem a kövekre egy olyan helyre, ahol szinte senki nem lát, ahol békénhagynak, és nyugalom van és nekiálltam tanulni. jól esett akkor ott nagyon. ilyen hatékonyan rég tudtam tanulni. elolvastam egyszer az anyagot, és tudtam. átláttam. lekötötte minden figyelmemet, ennek ellenére a külvilágot is valahonnan messziről felfogtam. meglátogatott valaki, akivel beszélgettem, de igazán már nem ismer engem. régebben még talán. most már valahogy tudat alatt (ami nem is létezik tudom) távolítom őt el magamtól egyre erősebben. ő kapaszkodik. túl közel van hozzám, még mindig. de nem is ez a lényeg.
néztem a naplementét, a történelem tankönyv árnyékából... gyönyörű volt, mégis megteltem fájdalommal. csodálatos érzések jártak át akkor ott. lehet, hogy azért, mert egész délutánt a kálvárián töltöttem, lehet, hogy csak a naplemente, de leginkább minden együttesen. lassan elvonatkoztattam a történelemtől. (itt közbe kell szúrnom valamit: ha olvasok, vagy tanulok valamit akkor nem a szavakat látom. elolvasom talán őket, de mindent rögtön képekben látok. vizuális alkat vagyok, ez látszik. így a történelmet is végignézem kb. mint egy dokumentumfilmet. ha igazán el tudok merülni benne, akkor nem kívülállóként, hanem belsőleg. szereplője leszek mindennek...) éppen ezért tele voltam fájdalommal, nyomorral, olyan érzésekkel ami a jobbágyokat foglalkoztatta 1780 és 1800 között... mindenem lassan a nap lett... egy lettem vele. a fénye betöltötte mindenemet. és egyre gyengült a fény. a világban és bennem. lassan vége lett. egyszer csak ott találtam magamat, ahogy bámulom az eget, ahol nincs már nap, de a felhők még színesek, és nem értettem mit keresek ebben a helyzetben. mikor nem volt már maradásom (és ezt a természet közölte velem) elindultam hazafelé. először a szokásos útvonalon próbáltam, de mivel annyira szédültem nem akartam kockáztatni. úgy döntöttem kerülök egy kicsit, azalatt is legalább kitisztul a fejem, hogy újult erővel tudjak tanulni. lementem a kálváriáról, és egyszer csak azt vettem észre, hogy nem hazafelé megyek. teljesen céltalanul bolyongok az utcákon. otthonomtól egyre távolodok. az egész innentről fogva olyan álmoszerű. nem tudok rendesen visszaemlékezni. mintha kiesett volna, és csak kis darabkák, képek maradtak meg az egészből. valahogyan kikeveredtem a tópartra. voltam több felé is, de leültem egy padra. nem sok mindenre emlékszem. inkább csak az érzésekre: magány, elhagyatottság, egyedüliség, fájdalom, a szeretet hiánya, feleslegesség, céltalanság...
voltak "éber" pillanataim. alig néhány. valóságos kűzdelem volt ez a néhány pillanat is. elvesztettem az életem feletti irányítást. többször van ilyen, amikor magával ragad valami, amit nem tudok megmondani, hogy mi, és akkor rámtör mindez. minden negatív előjön, ami valaha történt, aimt éreztem, és valóság lesz abban a pillanatban. próbáltam magamhoz térni, nagyon nagy kűzdelem volt, és elbuktam. próbáltam erőt meríteni a boldog pillanataimból, barátaimból. visszaemlékezni, újra megélni egy egy felhőtlen pillanatot. de ekkor is csak a blodogság hazudását éreztem. azt, hogy nem volt valóban boldog az a pillanatom, hanem csak hazudtam magamnak az egészet.
valahogy hazajöttem... álomba merültem. nyugtalan volt az álmom, de mégis kipihenten ébredtem másnap messzi emlékekkel. nem tudom, hogy meddig álom, és meddig valóság az, ami történt...
azóta nem néztem meg egyetlen naplementét sem. félek tőlük egy kicsit, pedig tudom nem a naplemente miatt volt mindez. hát ez van...
holnap vár rám egy naplemente, és egy újabb nap...
ma már 27. van...
egyszerűen képtelen voltam eddig blodot írni. bepótolni most sem fogok semmit, mert más dolgom van (töri esszé, aztán alvás, mert holnap 6 50kor legkésőbb indulnom kell itthonról)
